Huszadik század, 1908

1. szám - III. Könyvismertetések és bírálatok - Harkányi Ede: Az ethikai megismerés természete (Pauler Ákos könyve)

Marad az a posteriori bizonyítás, mely a tényleges állapotokkal érvel. Pauler erre is vállalkozik: „ ... az erkölcsös, igaz ember jó, erélyes, jellemes, nemileg tiszta életű, józan, szerény, komoly és igaz­ságos" (75). Mind e sok jó hármas gyökere: szeretet, erély és tisztelet (76). „E három alapérték képezi valószínűleg minden kor és nép konkrét erkölcsi ítélkezésének is alapját" (79). E kijelentés aggályos volt a szembeötlő. Már a hívő Pascalt is meggyőzte a ren­delkezésére álló kevés etnográfiai adat az erkölcs állandó változásá­ról. Pauler ellenben új megkülönböztetést tesz: „Abban valóban nagyon különböznek a népek és korok, hogy mit tartanak valóban szeretetre­méltónak és mikép, kik iránt és hogyan nyilvánuljon a jóság, mi az erő helyes alkalmazása s mit kíván az igaz tisztelet, de, hogy e három mozzanat értékes cselekvési módokat kíván, ezt több-kevesebb öntuda­tossággal az állat színvonalán némileg felülemelkedő népek egyaránt vallják" (80). Ez körülbelül annyit jelent, hogy a morál magamaga létezésének legjobb bizonyítéka. Vagyis abból, hogy minden kor embe­rei hittek az erkölcsben, következik annak általános érvénye. Hasonló­kép bizonyították isten létét az összes emberek hitével. Csakhogy a morál miként az istenség fogalma állandóan változott, tehát ebből az egységes, állandó erkölcsi csíra egyáltalában nem következik. Némely népek az öreg szülők fellakmározásában, mások eltartásában látták a gyermeki szeretetet. Kellő erélyt az igazságszolgáltatásban valamikor a kínvallatás képviselt, ma a keresztkérdésekkel is óvatosan kell bánni. Az isten tisztelése valamikor embervérrel történt, ma elégséges a két­koronás miseáldozat. Pauler a nemi tisztaságot, Plató a paiderasztiát magasztalja. Ezek a példák aggályossá teszik az egységes morált. Másik nehézséget maga a szerző emel ki: „Ha a moralitás valóban nem egyéb, mint szellemünk alapfunkcióinak mind világosabb és határozottabb érvényre jutása, akkor a lelki fejlődés, mint amely tudatunk alaptermészetének mind teljesebb kidomborodásában áll, eo ipso erkölcsi viselkedést fog teremteni az egyén lelkületében. Vagyis, ha helyes úton járunk, ki kell derülnie a következőkben, hogy ceteris paribus a fejlett tudatú ember egyúttal az objektív körülmények által megengedett lehető legteljesebb moralitást is fogja mutatni" (96). Lássuk az igazolást: „ . . . a jóság helyes alkalmazása . . . egyaránt megkívánja úgy az értelmi, mint az érzelmi és akarati folyamatok nagyfokú fejlettségét" (98). Helyes jóság pedig: jótékonyság, ember­védelem (büntetőjogban), állatvédelem (106—7). „Valóban erős csak a kulturember lehet, kiben a tudatéletnek távolabbi célokra való terv­szerű központosítása és szervezettsége nagyobb fokban van meg" (100). Valódi erő abban nyilvánul meg, hogy „a kulturtársadalomban mind többen és mind többet dolgoznak" (112). „A valódi tisztelet önér­zetes csodálat és elismerés, mely nyilván csak jellemes és bátor ember­ben jöhet létre" (100). Valódi tisztelet: az emberi személy tekintélye és tisztelete (113). Vájjon megtaláljuk a zseniben a jóságot; vájjon kultúránk, mely megteremtette az akarat betegsége nevű fertőző nya­valyát, egyúttal fokozza az erőt; vájjon együtt jár-e a fejlett emberrel a nagy tisztelet érzése ? Pauler látja ezt és még egy megszorítást . ggy­t tesz : „az erkölcsi inferioritás minden esetben ... a tudatfolyamatok

Next