Huszadik század, 1909

1. szám - II. Szemlék és jegyzetek - R.: Szanin

erősen, magabiztában izmos tagjait s halad ruganyosan a magányos ember, a pompázatos nyári hajnalban, az ő nagy megértője, magányos társa, a Nap felé. Hátha találkoznak . . . Újhelyi Nándor. II. — Kérdések. — Miért aratott olyan hihetetlen nagy tömeghatást ez a munka ? Hisz nem tartozik az ú. n. érdekes, könnyű, finom vagy raffinált könyvekhez. Miért váltott ki oly heves erotikus benyomásokat ? mikor a francia irodalomnak majdnem minden darabjában több a szerelem és a kéj­vágy, mint ebben a regényben. És miért bőszítette magára az összes filisztereket ? (persze egy „fajmagyar szociológust" az élükön, ki rögtön újra az ügyészt emlegette és az Újság hasábjain, mely testvéri szeretet­tel öleli fel magában a Kenedi moralizmusát és a pornografikus apró­hirdetéseket) mikor nejeik és szüzeik megbotránkozás nélkül olvassák Louys, Prévost és Mendés klasszikus, vallásos vagy mondaine bujálkodásait. A nagy arányokban szervezett kiadói reklám nem ad kielégítő feleletet ezekre a kérdésekre, sem pedig a mű belső értéke, mely kétségtelen jelességei mellett sem tartozik az irodalom „nagy alkotásai­hoz". A régibb orosz irodalom klasszikus befejezettsége, jellemző ereje, korfestő hatalmassága ép úgy hiányzik belőle, mint nem egy boulevard­sikerű munka ragyogó faszcináló bravúrja. Mi tette hát Szanin-t szoci­ális eseménnyé ? Azt hiszem, hogy az a hatás, melyet Szanin nálunk és Nyugaton keltett, közvetett hatás és csak abból a lángoló izgalomból és szom­jas érdeklődésből érthető az meg, melyet hazájában ébresztett. A nagy, vérző, kimerült orosz társadalom narkotikuma ez a könyv. A vérbe és börtönbe fojtott dicsőséges forradalom, mely közel egy évtized óta a fiatal Oroszország legnemesebb és legtüzesebb energiáiból táplál­kozott, a lelkek kríziséhez vezetett. A forradalmi eszmény tehát gyere­kes utópia volt. A vezető és körülrajongott emberek lázas álmodozók voltak. Nincs itt megváltás. A buta, a nép munkáját és vérét behabzsoló nagyhercegek, tábornokok és bürokraták lelkiismeretlen oligar­chiája tovább fog tartani . . . Talán örökké . . . Vagy addig, a­míg a dolgok megmásíthatatlan történelmi determinizmusa akarja ... Mily dőreség a lehetetlenségért életet, vagyont és ifjúságot feláldozni... De nincs sima átmenet a forradalom paroxizmusá­ból a napi szürke élet egyhangú táplálkozásához és munkájához . . . A legfinomabb intelligenciák és a legvágyódóbb idegrendszerek nem cserélhetik fel egyszerre a forradalmi feszültség korlátlan lehetőségeit az elnyomott közélet, a bilincsbe vert gondolat és a monogám család szürke tenyészexisztenciájával... És napról-napra alakulnak a szerelmi ligák, a teljes szabadosság, a korlátlan kiélés jogát és gyönyörűségét hirdetve. A szerelmi tér ma Oroszországban az egyedüli, melyben nagy egyéniségek az intenzívebb és rendkívüli élet hullámcsapásait érezhetik. • 284 " A nagy társadalmi válságok igen gyakorta folynak le megvadultan heves erotikus gyönyörűségek között.

Next