Huszadik század, 1915
1. szám - V. Könyvismertetések és bírálatok - A hadviselés irodalmához: Schultz: Blut und Eisen (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Bleibtreu: Das Heer (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Jaurés: La nouvelle armée (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Daniels: Geschichte des Kriegswesens (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Horsetzky: Feldzüge in Europa seit 1792 (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Clausewitz: Vom Kriege (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Bernhardi: Vom heutigen Kriege (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Martinoff: Die ursachen unserer Niederlage (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Barzini: Mukden (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Kutschbach: Die Serben im Balkankrieg (Varga Jenő)
Jegyzetek a hadviselés irodalmához annyira tökéletesedett és a fegyverek annyira megolcsóbbodtak, hogy 189 már az összes vagyonos polgárok teljes fegyverzetben álltak ki, úgy hogy rendes formációban a phalanxban lehetett küzdeni: a könyebb fegyverzetű szegényebb emberek a második-harmadik sorban húzódtak meg. Ugyanúgy volt ez a római hadseregben is. A harcmodor megváltozott a puskapor föltalálása és a tüzelő fegyverek alkalmazása által. Sch. munkájának legérdekesebb részei közé tartozik, amint kimutatja milyen rendkívül lassan, milyen száz meg száz apró javítás által jöttek létre a mai kor tökéletes lőfegyverei. Míg a közelharci fegyverek, kard, szurony évezredek óta lényeges változáson alig mentek keresztül, a régi puskák és ágyuk szinte a maiak karikatúrájaként tűnnek föl. A középkori kisipari technika folytán minden ágyú és minden puska egy-egy külön egyéni mű volt; mindegyiknek más volt a kalibere, tehát mindegyik számára külön egyéni golyókra volt szükség. Nagyon rövid távolságra vittek és elsülésük rendkívüli sok időt vett igénybe : a mohácsi csata leírásából kitűnik, hogy a törökök ágyúikat a csata folyamán csak egyetlenegyszer sütötték el. Hasonlóan körülményes volt a kézi fegyverek kezelése is. Wallhausen, Danzig város ezredese, a muskéták kezelésére 143 vezényszót sorol föl, midőn a muskéta már elsütésre készen áll, még 29 külön kézmozdulatra van szükség, magának az elsütésnek eszközlésére. Természetes, hogy ilyen körülmények közt a puska alkalmazása a harcmodort évszázadokon át alig érintette. Továbbra is a szúró fegyverekkel ellátott gyalogság négyszögének rohamában állt a csata, mint a régi görögöknél. A puskásokat nem is merték mint önálló csapatot a harcmezőre állítani; rendesen az alabárdos katonák sorfala mögül ugráltak elő, elsütötték egyszerre fegyvereiket, azután visszabújtak a szuronyok mögé, újra megtöltötték fegyvereiket és ha addigra nem került szuronyharcra a dolog újra előugrottak és még egyszer lőttek, amivel szereplésük a csatában be is volt fejezve. Századokig tartott, míg a puska általános fegyverré vált, amidőn a puskacsőre csatolt kiskard megadta a lehetőséget, hogy a puskát szuronnyá átalakítva közelharci fegyverként használják és a gyalogság főfegyverévé legyen. A harcmodornak e technikához való allkalmazkodásán kívül azonban Sch. nagyon részletesen kimutatja, hogy milyen nagy, sokszor döntő szerepe volt a hadtörténetekre a hadsereg erkölcsi állapotának. A demokratikus néphadseregek fölénye a zsoldos hadak avagy kaszárnya hadseregekek fölött mindenütt élesen föl van tüntetve. A görög néphadsereg győzelme a perzsák kényszerrel összetartott, leigázott népekből álló serege fölött: a germánok győzelme az erkölcsileg lezüllött római szoldatoszkán, a francia forradalmi seregek diadalai az európai uralkodók kaszárnyásan iskolázott csapatain; mindez a katonák harcikészségének döntő szerepét mutatja. A hadsereg minősége a harcmodorra is döntő befolyással van: demokratikus hadseregek szabad taktikai formákban harcolhatnak, mert hisz minden ember tudja, hogy miért harcol és örömmel teszi meg * Schultz, u. o. II. 409.