Huszadik század, 1918
1. szám - V. Könyvismertetések és bírálatok - Szabó Ervin: Imperializmus és tartós béke (Varga J.)
KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK A védővámok ellen. (Szabó Ervin: Imperializmus és tartós béke. Budapest, Pallas, 1918.) Nem szándékozom Szabó Ervin uj könyvének tartalmát ismertetni. Nem is lehetne. A könyv irott része teljesen arra az ugyanakkora terjedelmű statisztikai anyagra van felépítve, amelyet szerző függelék gyanánt csatola könyvhöz, de amely a könyv lényege. Ezt pedig ismertetni nem lehet, csak újból lenyomatni. Rendkívül tanulságos adatgyűjteménye ez minden az imperializmussal kapcsolatos kérdésnek, amelyet csak olyan ember tudhat ilyen ügyesen összeválogatni, akinek a kezén egy nagy szociológiai könyvtár minden nyomtatványa hivatalból megfordul. Olyan adatgyűjtemény ez, amelynek megszerzése a Huszadik Század minden olvasójának, minden társadalmi, gazdasági és politikai kérdések iránt érdeklődő embernek a könyv árával arányban nem álló nyereséget jelent. Ezért csak néhány kritikai megjegyzésre szorítkozunk. Szabó Ervin a szabadkereskedelem meggyőződött harcosa. Ebből kiindulva, mindenfajta védővámot elvet és, mint harcos emberhez illik, túlozza a vámok káros hatását, túlozza a külkereskedelem és az állami beavatkozás jelentőségét a gazdasági élet egész komplexumában. Elismerem, hogy mindenütt, ahol eddig nevelővámokat hoztak be, ezek végeredményben kartellvédővámokká váltak. Ámde ez nem jelenti azt, hogy nevelővámokat alkalmazni helytelen, és nem jelenti azt, amit Szabó állít, hogy a teljesen szabad kereskedelem minden körülmények között valamennyi országra a legelőnyösebb. Igenis azt tartom, hogy olyan országokban, ahol bizonyos iparágaknak megvolna a jó telephelyük, de hiányzik a szakképzett munkásság, ilyen szakképzett munkások nevelése pedig szabadkereskedelem mellett lehetetlen, mert a külföldi ugyanolyan jó telephellyel, de szakképzett munkásokkal rendelkező és így olcsóbban termelő ipar versenye miatt a belföldön alapított vállalatok támogatás, védelem nélkül nem képesek addig élni, amíg szakképzett munkásnemzedéket nevelni tudnak, az ipari nevelővárm helyén való, a produktivitás érdekét előmozdító tényező. Hogy helytelen, tudománytalan, panamás iparpolitikát űznek nálunk, erre én is több ízben nyomatékosan rámutattam. De hogy valamit a konkrét esetben rosszul csinálnak, hogy a nevelővámokat a hatalmi erők kihasználásával akkor is fenntartják, midőn az ipar már erős, ez egy gazdaságpolitikai tény, de nem rontja le a tétel elméleti helyességét.Tovább menve, úgy látom, hogy a kartellvámok és dumpingrendszer is csak azért lehetséges, mert az egyes államok ipari fejlettsége igen különböző, telephelyelőnyök vagy jobb berendezés folytán egyes államok olcsóbban termelnek a többinél é® nem valamennyi védővámos. Nyilvánvaló, hogyha valamennyi államban az iparcikkek termelőköltsége egyforma volna és valamennyi egyforma, bármily magas ipari védővámmal bírna, dumping lehetetlen volna. Rossz konjunktúra idején ugyan Németország kartelljei elárasztanák a szomszédos országok piacát fölös ipari termékekkel, ámde Anglia, Franciaország, Ausztria, stb. kartelljei ugyanígy ! Varga Jenő: A magyar ipar jövője. (H. Sz. jubileumi szám.)