Huszadik század, 1918

1. szám - V. Könyvismertetések és bírálatok - Szabó Ervin: Imperializmus és tartós béke (Varga J.)

KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK A védővámok ellen. (Szabó Ervin: Imperializmus és tartós béke. Budapest, Pallas, 1918.) Nem szándékozom Szabó Ervin uj könyvének tartalmát ismer­tetni. Nem is lehetne. A könyv irott része teljesen arra az ugyan­akkora terjedelmű statisztikai anyagra van felépítve, amelyet szerző függelék gyanánt csatol­­a könyvhöz, de amely a könyv lényege. Ezt pedig ismertetni nem lehet, csak újból lenyomatni. Rendkívül tanulságos adatgyűjteménye ez minden az imperializ­mussal kapcsolatos kérdésnek, amelyet csak olyan ember tudhat ilyen ügyesen összeválogatni, akinek a kezén egy nagy szociológiai könyvtár minden nyomtatványa hivatalból megfordul. Olyan adat­gyűjtemény ez, amelynek megszerzése a Huszadik Század minden olvasójának, minden társadalmi, gazdasági és politikai kérdések iránt érdeklődő embernek a könyv árával arányban nem álló nye­reséget jelent. Ezért csak néhány kritikai megjegyzésre szorít­kozunk. Szabó Ervin a szabadkereskedelem meggyőződött harcosa. Ebből kiindulva, mindenfajta védővámot elvet és, mint harcos em­berhez illik, túlozza a vámok ká­ros hatását, túlozza a külkereskede­lem és az állami beavatkozás jelentőségét a gazdasági élet egész komplexumában. Elismerem, hogy mindenütt, ahol eddig nevelő­vámokat hoztak be, ezek végeredményben kartellvédővámokká vál­tak. Ámde ez nem jelenti azt, hogy nevelővámokat alkalmazni hely­telen, és nem jelenti azt, amit Szabó állít, hogy a teljesen szabad kereskedelem minden körülmények között valamennyi országra a legelőnyösebb. Igenis azt tartom, hogy olyan országokban, ahol bizonyos iparágaknak megvolna a jó telephelyük, de hiányzik a szakképzett munkásság, ilyen szakképzett munkások nevelése pedig szabadkereskedelem mellett lehetetlen, mert a külföldi ugyanolyan jó telephellyel, de szakképzett munkásokkal rendelkező és így olcsóbban termelő ipar versenye miatt a belföldön alapított válla­latok támogatás, védelem nélkül nem képesek addig élni, amíg szakképzett munkásnemzedéket nevelni tudnak, az ipari nevelővárm helyén való, a produktivitás érdekét előmozdító tényező. Hogy helytelen, tudománytalan, panamás iparpolitikát űznek nálunk, erre én is több ízben nyomatékosan rámutattam.­ De hogy valamit a konkrét esetben rosszul csinálnak, hogy a nevelővámokat a ha­talmi erők kihasználásával akkor is fenntartják, midőn az ipar már erős, ez egy gazdaságpolitikai tény, de nem rontja le a tétel elméleti helyességét.Tovább menve, úgy látom, hogy a kartellvámok és dumping­rendszer is csak azért lehetséges, mert az egyes államok ipari fej­lettsége igen különböző, telephelyelőnyök vagy jobb berendezés folytán egyes államok olcsóbban termelnek a többinél é® nem vala­mennyi védővámos. Nyilvánvaló, hogyha valamennyi államban az iparcikkek termelőköltsége egyforma volna és valamennyi egy­forma, bármily magas ipari védővámmal bírna, dumping lehetetlen volna. Rossz konjunktúra idején ugyan Németország kartelljei elárasztanák a szomszédos országok piacát fölös ipari termékekkel, ámde Anglia, Franciaország, Ausztria, stb. kartelljei ugyanígy ! Varga Jenő: A magyar ipar jövője. (H. Sz. jubileumi szám.)

Next