Századunk, 1948
Megemlékezések - Sós Aladár: Ifj. Leopold Lajos
44 SÓS ALÁDÁR sadalom megújulásáért, az érinthetetlenek fölemelése, a hindu-mohamedán ellentét áthidalása érdekében. Lehetetlen egy rövid nekrológ keretében még csak érinteni is a kérdések tömegét, amelyek alakjához fűződnek. Beható tanulmánnyal kellene megvilágítani magatartását a forrongó ősi föld százféle népének gazdasági, társadalmi, világnézeti problémáival szemben és azon túl is a Nyugat és Kelet egész művelődése, materiális és szellemi erőfeszítése szempontjából. Egyelőre be kell érnünk egy-két színfolttal abból a messze világból, amelyben a megölt népvezér munkálkodott. (Az idézetek Romain Rolland Gandhi-könyvéből valók.) GÖRÖG IMRE IFJ. LEOPOLD LAJOS 1879—1948 A régi Társadalomtudományi Társaság maradék együtteséből, a régi Huszadik Század, Jászi Oszkár munkatársainak nagyon megritkult soraiból most Leopold Lajos hullott ki. Nem mehetünk el szó nélkül az érdemes régi harcos sírja mellett, írásaival maradandó emléket állított magának, amely megérdemli a társadalomtudományok magyar művelőinek, figyelmét, különösen azokét, akik mint ő, nemcsak általános problémákkal, módszertani kérdésekkel, vulgárissá vált alaptörvényekkel foglalkoznak, hanem az óriási, soha át nem kutatott területnek egy kiszemelt tartományát készülnek felderíteni. Leopold Lajos született monográfus volt. Részletkérdések alapos, nagy olvasottságú, saját szempontú kutatója, aki azonban a nagy és alapvető felismerések távlatába helyezte az általa bejárt territóriumot. Tulajdonképpen társadalmi lélektant művelt. Abból a problémakörből ragadta ki témáit, amelyet Tarde, Wundt és Simmel műveltek annak idején, világraszóló érdeklődést keltve a szakmában és a határvidékeken. Nálunk akkor az objektív szociológia és a lélektani szociológia harcban állott egymással. Az elsőnek hívei Marx és Engels lenyűgöző hatása alatt állottak. A pszichológiai d,ák feje Pikler Gyula professzor volt, aki azonban a kiinduló felismerések, az elvi állásfoglalások embere volt és részletkérdésekkel nem volt hajlandó bíbelődni. Leopold Lajos volt az, aki a társadalom-lélektan elhatárolt kérdései felé fordult. Nem állt szemben a történelmi materializmus és az osztályharc tanaival. Elismeréssel adózott „annak a ragyogóan felépített elméletnek, amelyet Marx és Engels a