Ifjú Kommunista, 1966. (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

zett ez időben. A három öreg, melyben két nagy­apjának, s egy nagybátyjának állít emléket, az Ifjúság, mely a Tanácsköztársaság bukása utáni menekülését idézi, s a Magyarországon meg sem jelenhetett Hősökről beszélek, a pusztai cselédség uradalmi vagyont dézsmáló lopkodásának eposzi megjelenítése. E három mű, a mégoly gazdag illyési életműben is — messze világító fénnyel ragyog. Be­tetőzi azt az újat, amivel Illyés feltűnt: a szegény­ség világának szépséggel és szeretettel való bemu­tatását, anélkül, hogy egy pillanatra is feledtetné, vagy idillbe oldaná annak nyomorúságát. Az em­lékezés, a szeretetteljes vonzódás hangja még de­rűssé tette ezeket a műveket. De lírájában már egyre több lesz a komor és keserű hang, egyre kevesebb fénnyel ragyognak a tolnai dombok, a költő inkább „rozsdás ekék, törött kerekek, szeke­rek, szerszámok közt” jár. A forradalmi indulat a régi, de az egyre komorabbá váló közép-európai történelem mind kevesebb és kevesebb hangot en­ged idillnek, derűnek. A költő ekkor ér pályája újabb magaslatára. De a „búvó, bogárka nép” iránti szeretet helyett „konok hűséggel” kell val­lania hozzátartozásáról. A harmincas évek közepén jelentkezik prózai írásaival, Oroszország című műve az 1934-es író­kongresszus alkalmával tett utazásáról számol be. Cenzúrát is figyelembe vevő objektív, tárgyias le­írása — árulkodva a prózaíró Illyés egyik legjel­lemzőbb kiválóságáról — a szenvtelen hang mögött is egyértelműen sugallja: az író rokonszenvező megértéssel figyelte az ott látottakat. A Puszták népe nemcsak Illyés Gyula, hanem a magyar próza történetét tekintve is kimagasló mű. A dunántúli cselédség életének leírásával nemcsak ez ország addig ismeretlenségbe süllyedt rétegére irányította rá a figyelmet, s keltett nagy hatást, hanem újat hozott a magyar irodalomba is. A kor­ra jellemző, prózába megformálódó lírai önvallo­mások, önéletrajzok, értekező prózai részek, tudo­mányos leírásra emlékeztető helyzetjelentések re­mekbe szerkesztett lírai egysége ez. Mert alapjában véve lírai ez a mű. De milyen sajátos líra! A költő egy szót sem mond „érzelmeiről”, de — s épp a legszenvtelenebb hangú részek — sugallják szen­vedélyes igazát, s a változtatás kikerülhetetlensé­­gét. Petőfiről írott könyve nemcsak kitűnő észrevéte­lekben, elemzésekben gazdag, hanem politikai tett is. Petőfi igazi mondanivalójára figyelmeztet: „Or­gazdának érezheti magát, aki csak verseinek ’szép­ségét’ élvezi, és elzárkózik a bennük rejlő pa­rancstól.” A harmincas évek második fele pályája legvál­ságosabb korszaka. A népi árók legradikálisabb po­litikai jellegű megmozdulása, a Márciusi Front széthull, maga a költő bíróság elé kerül. Már nem kétséges, hogy Magyarország Hitler szövetségese­ként vesz majd részt a készülő , háborúban. A jövő „hűtlen”-né vált a költőhöz, már nem a ke­serű szolga­düh, hanem a nemzet megmaradásának a kérdése válik lírává nála. Ebben a korszakban keletkezett drámája, A tű foka, a fasiszta népbo­­londító eszmékkel szemben a népbe való elmerü­­lést, mint a jövő számára való megőrzést-megme­­nekülést hirdeti. A második világháború alatt hangja ismét meg­erősödik. Koratavasz című önéletrajzi jellegű mű­vében nemcsak 1918—1919-nek állít emléket, ha­nem azt is megmutatja — 1941-ben! —, hogy a népben rejlő alkotó forradalmi erők csak a felsza­badításra várnak. Ez a vádoló, fenyegető, s a ma­gyar irodalomban nem ritka nemzetet ostorozó hang jellemzi ekkori líráját: „...az árokba, hol nemzet hánytorog — vagy még magyar? — Bújj, lapulj, halj meg az erdők konok — vadjaival!” Babits halála után megszűnt a Nyugat. A helyet­te létrejött Magyar Csillagban Illyés Gyula a szel­lemi ellenállás gócpontjának kiépítésére tett kísér­letet. A felszabadulás után keletkezett lelkes hangú versei, riportjai azt mutatták, a költő valóban ter­vekkel, alkotóvággyal tele, felszabadultnak érzi magát. A szocialista átalakulással szemben azon­ban kételyei támadtak, melyeket igazolni látszott az ötvenes évek hibás politikája is. Ekkor erősödik meg, s érik nála drámai sorozattá az az elképze­lés, mely szerint a magyar történelem elmulasz­tott lehetőségek sorozata. (Ozorai példa: Fáklya­láng, Dózsa). A Kegyenc és a Különc című drámái pedig sokkal inkább parabolikus jellegűek, sem­mint történelmi drámák. Az egyén és a politika, az egyéni morál és a politikai morál kibékíthetetlen ellentétét fogalmazták meg, 1956 válságának követ­kezményeképp. Ismét történelmi drámának fog­ható fel a Malom a Séden, mely ha a társadalom legkisebb egységeire , „sejtjei”-re hivatkozva is, de a minden pusztulás utáni megújulás remény­ségét sugallja. Líráját is ez az önemésztő nyugtalanság, rezig­nált keserűség, az élet végső kérdéseire keresett válaszok, magas szintű gondolatiság és végsőkig való dísztelen puritánság jellemzi. A társadalom, s a közösség problémáira a feleletet a történelem logikájában, s a nagy emberközösség fenntartó ere­jében találja meg. Ahogyan a Gagarin repülését „egy emberképp, egy apaképp­é” kíséri a „re­ménykedő emberiség”, s amint a vers záradékául ott áll „Az egész, a földön­ egen rendcsináló Történelem!” (Háromszázezer méter magasan) BESSENYEI GYÖRGY ILLYÉS GYULA MŰVEI Dőlt vitorla. Versek. Bp. 1965, Szépirod. Kiadó, 204 lap.­­ Ebéd a kastélyban. Kisregény és elbeszélések. Bp. 1966, Szépirod Kiadó. 185 lap. Három dráma. (Ozorai példa. — Fáklyaláng. — Dó­zsa György.) Bp. 1957, Szépirod. Kiadó. 257 lap. Hetvenhét magyar népmese. 4. átdolg. kiad. Bp. 1964, Móra Kiadó. 555 lap, 13 tábla. Ingyen lakoma. Tanulmányok, vallomások. Bp. 1964, Szépirod. Kiadó. 1—2. kötet. Kézfogások. Versek. 2. kiad. Bp. 1956, Magvető. 233 lap. Kínai szelence. Antológia. Bp. 1958, Európa. 174 lap. Másokért egyedül. (A kegyenc. — A különc.) Drá­mák. Bp. 1963, Szépirod. Kiadó. 291 lap. Nem volt elég! Válogatott versek. Bp. 1962, Szépirod. Kiadó. 691 lap. Nyitott ajtó. Válogatott versfordítások. Bp. 1963, Európa. 674 lap. Petőfi Sándor. Bp. 1963, Szépirod. Kiadó. 681 lap. Puszták népe. Szociográfia. Bp. 1964, Szépirod. Ki­adó. 335 lap. Tűvétevők. Parasztkomédia. Bp. 1953, Művelt Nép. 40 lap. Tűz vagyok. . . Petőfi élete. Bp. 1964. Móra Kiadó. 287 lap, 8 tábla. Új versek. Bp. 1991. Szépirod. Kiadó. 222 lap. . .

Next