Ifjú Kommunista, 1966. (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
zett ez időben. A három öreg, melyben két nagyapjának, s egy nagybátyjának állít emléket, az Ifjúság, mely a Tanácsköztársaság bukása utáni menekülését idézi, s a Magyarországon meg sem jelenhetett Hősökről beszélek, a pusztai cselédség uradalmi vagyont dézsmáló lopkodásának eposzi megjelenítése. E három mű, a mégoly gazdag illyési életműben is — messze világító fénnyel ragyog. Betetőzi azt az újat, amivel Illyés feltűnt: a szegénység világának szépséggel és szeretettel való bemutatását, anélkül, hogy egy pillanatra is feledtetné, vagy idillbe oldaná annak nyomorúságát. Az emlékezés, a szeretetteljes vonzódás hangja még derűssé tette ezeket a műveket. De lírájában már egyre több lesz a komor és keserű hang, egyre kevesebb fénnyel ragyognak a tolnai dombok, a költő inkább „rozsdás ekék, törött kerekek, szekerek, szerszámok közt” jár. A forradalmi indulat a régi, de az egyre komorabbá váló közép-európai történelem mind kevesebb és kevesebb hangot enged idillnek, derűnek. A költő ekkor ér pályája újabb magaslatára. De a „búvó, bogárka nép” iránti szeretet helyett „konok hűséggel” kell vallania hozzátartozásáról. A harmincas évek közepén jelentkezik prózai írásaival, Oroszország című műve az 1934-es írókongresszus alkalmával tett utazásáról számol be. Cenzúrát is figyelembe vevő objektív, tárgyias leírása — árulkodva a prózaíró Illyés egyik legjellemzőbb kiválóságáról — a szenvtelen hang mögött is egyértelműen sugallja: az író rokonszenvező megértéssel figyelte az ott látottakat. A Puszták népe nemcsak Illyés Gyula, hanem a magyar próza történetét tekintve is kimagasló mű. A dunántúli cselédség életének leírásával nemcsak ez ország addig ismeretlenségbe süllyedt rétegére irányította rá a figyelmet, s keltett nagy hatást, hanem újat hozott a magyar irodalomba is. A korra jellemző, prózába megformálódó lírai önvallomások, önéletrajzok, értekező prózai részek, tudományos leírásra emlékeztető helyzetjelentések remekbe szerkesztett lírai egysége ez. Mert alapjában véve lírai ez a mű. De milyen sajátos líra! A költő egy szót sem mond „érzelmeiről”, de — s épp a legszenvtelenebb hangú részek — sugallják szenvedélyes igazát, s a változtatás kikerülhetetlenségét. Petőfiről írott könyve nemcsak kitűnő észrevételekben, elemzésekben gazdag, hanem politikai tett is. Petőfi igazi mondanivalójára figyelmeztet: „Orgazdának érezheti magát, aki csak verseinek ’szépségét’ élvezi, és elzárkózik a bennük rejlő parancstól.” A harmincas évek második fele pályája legválságosabb korszaka. A népi árók legradikálisabb politikai jellegű megmozdulása, a Márciusi Front széthull, maga a költő bíróság elé kerül. Már nem kétséges, hogy Magyarország Hitler szövetségeseként vesz majd részt a készülő , háborúban. A jövő „hűtlen”-né vált a költőhöz, már nem a keserű szolgadüh, hanem a nemzet megmaradásának a kérdése válik lírává nála. Ebben a korszakban keletkezett drámája, A tű foka, a fasiszta népbolondító eszmékkel szemben a népbe való elmerülést, mint a jövő számára való megőrzést-megmenekülést hirdeti. A második világháború alatt hangja ismét megerősödik. Koratavasz című önéletrajzi jellegű művében nemcsak 1918—1919-nek állít emléket, hanem azt is megmutatja — 1941-ben! —, hogy a népben rejlő alkotó forradalmi erők csak a felszabadításra várnak. Ez a vádoló, fenyegető, s a magyar irodalomban nem ritka nemzetet ostorozó hang jellemzi ekkori líráját: „...az árokba, hol nemzet hánytorog — vagy még magyar? — Bújj, lapulj, halj meg az erdők konok — vadjaival!” Babits halála után megszűnt a Nyugat. A helyette létrejött Magyar Csillagban Illyés Gyula a szellemi ellenállás gócpontjának kiépítésére tett kísérletet. A felszabadulás után keletkezett lelkes hangú versei, riportjai azt mutatták, a költő valóban tervekkel, alkotóvággyal tele, felszabadultnak érzi magát. A szocialista átalakulással szemben azonban kételyei támadtak, melyeket igazolni látszott az ötvenes évek hibás politikája is. Ekkor erősödik meg, s érik nála drámai sorozattá az az elképzelés, mely szerint a magyar történelem elmulasztott lehetőségek sorozata. (Ozorai példa: Fáklyaláng, Dózsa). A Kegyenc és a Különc című drámái pedig sokkal inkább parabolikus jellegűek, semmint történelmi drámák. Az egyén és a politika, az egyéni morál és a politikai morál kibékíthetetlen ellentétét fogalmazták meg, 1956 válságának következményeképp. Ismét történelmi drámának fogható fel a Malom a Séden, mely ha a társadalom legkisebb egységeire , „sejtjei”-re hivatkozva is, de a minden pusztulás utáni megújulás reménységét sugallja. Líráját is ez az önemésztő nyugtalanság, rezignált keserűség, az élet végső kérdéseire keresett válaszok, magas szintű gondolatiság és végsőkig való dísztelen puritánság jellemzi. A társadalom, s a közösség problémáira a feleletet a történelem logikájában, s a nagy emberközösség fenntartó erejében találja meg. Ahogyan a Gagarin repülését „egy emberképp, egy apaképpé” kíséri a „reménykedő emberiség”, s amint a vers záradékául ott áll „Az egész, a földön egen rendcsináló Történelem!” (Háromszázezer méter magasan) BESSENYEI GYÖRGY ILLYÉS GYULA MŰVEI Dőlt vitorla. Versek. Bp. 1965, Szépirod. Kiadó, 204 lap. Ebéd a kastélyban. Kisregény és elbeszélések. Bp. 1966, Szépirod Kiadó. 185 lap. Három dráma. (Ozorai példa. — Fáklyaláng. — Dózsa György.) Bp. 1957, Szépirod. Kiadó. 257 lap. Hetvenhét magyar népmese. 4. átdolg. kiad. Bp. 1964, Móra Kiadó. 555 lap, 13 tábla. Ingyen lakoma. Tanulmányok, vallomások. Bp. 1964, Szépirod. Kiadó. 1—2. kötet. Kézfogások. Versek. 2. kiad. Bp. 1956, Magvető. 233 lap. Kínai szelence. Antológia. Bp. 1958, Európa. 174 lap. Másokért egyedül. (A kegyenc. — A különc.) Drámák. Bp. 1963, Szépirod. Kiadó. 291 lap. Nem volt elég! Válogatott versek. Bp. 1962, Szépirod. Kiadó. 691 lap. Nyitott ajtó. Válogatott versfordítások. Bp. 1963, Európa. 674 lap. Petőfi Sándor. Bp. 1963, Szépirod. Kiadó. 681 lap. Puszták népe. Szociográfia. Bp. 1964, Szépirod. Kiadó. 335 lap. Tűvétevők. Parasztkomédia. Bp. 1953, Művelt Nép. 40 lap. Tűz vagyok. . . Petőfi élete. Bp. 1964. Móra Kiadó. 287 lap, 8 tábla. Új versek. Bp. 1991. Szépirod. Kiadó. 222 lap. . .