Ifjú Kommunista, 1967. (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
FÖLDEÁK JÁNOS: Úgy fogadott s ölelt be a sor, a vonulók ezre, mint család övezi messziről tért fiát; megyek velük s néma vagyok, tompa minden neszre, de minek is a szó, ha a lélek kiált? Minek akkor hang, ha szívünknek drága dobogása a kimondhatatlant szakadatlan veri, ha nem idegen a társai csöndes sokasága, s hogy köztük növekszik, tagadni sem meri, így tépelődöm és szorongok, míg a Vörös téren, Moszkva legnagyobb áruháza előtt, a nyár fényessége villódzik a hullámzó népen, meg bújócskázik az autók között: az élet ez, a fenséges szép s megállíthatatlan, s a tér másik felén, (fenyőkkel is koszorúzottan) bíbor köveivel, a mauzóleum ... Élet és halál határol most, a két váltó véglet, köztük szánakozom az ész szegényein, akik a világ veszésén sem roggyantanak térdet, s ha orkánok dúlnak, sem fáj nekik Lenin, akikért mi vállaljuk folyton a forrongó rendnek terhét, hogy felnőjön az új társadalom, hogy sose legyen szebb az elmúlt, ne féljen a gyermek, s tűrje rossz sorsát senki hallgatagon. Visz magával a hűség, s hála, az áhitat sodra; vonz magával a nép, messziről tért fiát, tisztelni, mint ezrek és ezrek vonulása sorba, a halálnak élő mauzóleumát, az üvegkoporsóban nyugvó nagy-nagy halhatatlant, a még holtában is derűs arcú Lenint, az egyetlent, akinek igaza villámként csattant, és összetörte az urak törvényeit. Ki nézze hát megrendültebben a leghősebb Embert, ha nem mi, munkások, egykor tiport rabok, úgy mozdított vén világunkon, hogy recsegve rengett, hogy a gyáros, bankár ma is szűköl, vacog, s hiába már elmenekülésük, nem kerülik végük. Lenin októbere minden gyűlöleten átgázoló örök diadal, s minden szövetségük romjai fölött már új a történelem. Nem, nem csoda, hogy Lenin bennünk, a szívünkben lüktet és nem, nem csoda, hogy Lenin velünk maradt, és minden isteneken túlra tágítja egünket — nem halott, pihen a márványtömbök alatt... Révedezve ballagok át én is a Vörös téren, egy család mögött, a kislány hátra tekint: megismerem, szöszke szép haja leng a nyári fényben -------------------------—eg is láta Lenint. Negyvenhárom éve lesz január 21-én, hogy Vlagyimir Iljics Lenin, a világtörténelem egyik legnagyobb egyénisége, a proletáriátus vezére örökre lehunyta szemét. Egész élete, mind elméleti munkássága, mind gyakorlati politikai tevékenysége megalkuvás és megszakítás nélküli harc volt a kizsákmányolás, az embertelenség ellen; harc az emberi szabad világ, a kommunizmus megteremtéséért. Nem volt még ember ki oly hatalmas örökséget hagyott volna az utókorra,, mint ő kinek tanítása a földkerekség minden részén fáklyaként világít a dolgozó millióknak.