Ifjú Kommunista, 1970. (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

Augusztus 20. régi nemzeti ünne­pünk. A magyar nép évszázadok óta megemlékezik ezen a napon első nagy királyunkról, az államalapító I. Istvánról, akinek születése 1000. évfordulóját éppen az idén ünnepel­jük. Augusztus 20. hosszú-hosszú idők óta az új kenyér ünnepe is, s mint ilyen­­ szimbolikus: hirdeti az em­beri munka teremtő erejét, értelmét, jelzi az élet megújulását. Ma, szoci­­­alista viszonyaink között ez a szim­bólum mindenki számára ugyanazt jelenti: a nyugodt megélhetést, a létbiztonságot, ami a felszabadulás előtt a magyar nép millióinak csak vágyálma lehetett. Felszabadulásunk óta augusztus 20-án a munkás-paraszt szövetséget is ünnepeljük. Azt a történelmi vív­mányt, hogy a Magyar Népköztársa­ság a munkások és a parasztok or­szága, s államunk rendíthetetlen alapja a munkás-paraszt szövetség, az egész dolgozó néppel szövetkezett munkásosztály politikai hatalma. Augusztus 20. alkotmányunk szü­letésnapja is, hiszen 21 évvel ezelőtt ezen a napon fogadta el az ország­­gyűlés nemzetünk alaptörvényét. Olyan nagy jelentőségű esemény volt ez, hogy azóta augusztus 20. az egész országban Alkotmány-nappá válto­zott, nem tagadva, hanem magába olvasztva az ünnep tartalmának töb­bi elemét. Az alkotmány a nemzet alaptör­vénye. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, az 1919-es Tanácsköztársa­ság alkotmányának kivételével so­hasem volt a magyar népnek az ál­lami és társadalmi rend kérdéseit, állampolgárok jogait és kötelességeit összefoglaló írott alaptörvénye, an­nak ellenére, hogy az első alkot­mánykövetelés már a magyar jako­binus mozgalom programjában fel­merült. A jakobinus összeesküvés ve­zetői több megvalósulatlan alkot­mánytervezetet is kidolgoztak. Ké­sőbb a XIX. században, az 1848-49- es polgári forradalom és szabadság­­harc időszakában merült fel újból az alkotmány igénye. (Az egyik al­kotmánytervezetet Táncsics Mihály dolgozta ki.) A forradalom bukása azonban az alkotmány sorsát is meg­pecsételte. Az 1949. augusztus 20-án törvény­be iktatott alkotmány történelmi tényt szentesített: a magyar munkás­­osztály végérvényes és visszavonha­tatlan győzelmét a hatalomért ví­vott harcban. Meghatározta szocialis­ta államunk szerkezetét és felépíté­sét; leszögezte az új típusú népi ál­lam kialakulását, amely pártunk út­mutatása alapján szervezi és vezeti a szocialista építőmunkát és a kul­­turális forradalmat. Az alkotmányban huszonegy évvel ezelőtt kitűzött célokat elértük. Fel­számoltuk a kizsákmányolást, az egész népgazdaságban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista ter­melési viszonyok, leraktuk a szocia­lizmus társadalmi alapjait. Új — szocialista — társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyok alakultak ki. Hazánk negyedszázados története mindnyájunk számára bizonyítja, hogy a szocializmus és a demokrácia egy tőről fakad. A szocialista demok­rácia és — az egész dolgozó néppel szövetkezett — munkásosztály dikta­túrája egy dolognak, a hatalomnak a két oldalát jelenti. A kérdés az, hogy kinek a számára biztosít de­mokráciát és kinek jelent diktatú­rát. A szocialista állam, a népi hata­lom a nagy többség akaratát testesí­ti meg — így demokratikusabb a tör­ténelem minden eddigi demokráciá­jánál. A mi demokráciánk minden elemében lényegi demokrácia. Az utóbbi időben a szocialista for­radalomnak olyan újabb feladatai kerültek előtérbe, amelyek egész közéletünk fejlesztését megkövetelik. A szocializmus teljes felépítésének nagy munkája nem képzelhető el a dolgozó milliók aktív közreműködé­se, lelkes, odaadó munkája nélkül. A szocializmust milliók építik milli­óknak, önmaguknak. Ez vezette pár­tunkat, amikor széles körű progra­mot dolgozott ki az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztésére. A szocialista demokrácia, a közé­leti tevékenység továbbfejlesztésére azért van szükség, hogy államrend­szerünk még hatékonyabban szol­gálja a munkásosztály történelmi céljait. A szocialista állam ereje a tömegekben van — tanította Lenin. Az állam akkor erős, ha számíthat a tömegekre. A szocialista demokrácia bővítése pedig nem mást jelent, mint éppen a tömegek fokozott bevonását az állami munkába, a hatalom tár­sadalmi bázisának szélesítését, a dol­gozó emberek nagyobb arányú tuda­tosabb és cselekvőbb részvételét a közéletben. Állami életünk és a szocialista de­mokrácia fejlesztésének új fejezetét nyitotta meg pártunk IX. kongresz­­szusa. Új választási rendszert vezet­tünk be, javult az állami szervek munkája, nőtt a helyi tanácsok önál­lósága, hatásköre; fokozódott a köz­életi vitakedv; erősödött az alkotó kritikai szellem. Új feltételeket te­remtett a gazdasági demokrácia nagyarányú kiszélesítéséhez a gazda­ságirányítási rendszer reformja, a vállalati önállóság, hatáskör és fele­lősség igen számottevő fokozódása. Az elmúlt évek tapasztalatai egy­értelműen megcáfolták azokat az ag­godalmakat, amelyek szerint a szocia­lista demokrácia szélesítése a mun­káshatalmat gyengíti. Ellenkezőleg! A szilárd társadalmi felelősségtudat­tól áthatott demokratikus közélet éppen hogy erősíti azt, a munkás­­osztály hatalmának fejlettebb formá­ját, nem pedig a valóságban nem lé­tező „tiszta” vagy „igazi” demokrá­cia korszakát jelenti. Ellenségeink­nek ugyanis a mi demokráciánkban sincs helyük. Alapvető nemzeti érdekünk, hogy a társadalom minden tagja becsüle­tesen dolgozzon, legjobb tudása sze­rint lássa el feladatát. Nem jó gaz­dája a hatalomnak az, aki csak a jogokat látja, és a kötelességekről rendre megfeledkezik. Rosszul ér­telmezi a demokratizmust az, aki abból csak a felelősség nélküli bele­szólást, a kritizálást tanulta meg. Az ilyen jelenségek elleni közös fellépés érdekünk, alkotmányos kötelessé­günk. A szocialista demokrácia szélesíté­se egyben azt is jelenti, hogy erősít­jük a párt vezető szerepét. A párt vezetése biztosítja, hogy a szocialista demokrácia kiterjesztése a szocializ­mushoz hű tömegek jogainak a bő­vülését jelentse. Az utóbbi években alkotmányunk szellemében erőtelje­sen növekedett az állami és tömeg­szervezetek, tehát az állam és a tö­megek kapcsolata. Nagymértékben nőtt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szerepe, társadalmi, poli­tikai felelőssége is. Ezt erősíti tovább a párt Központi Bizottságának ha­tározata szellemében készülő ifjúsá­gi törvény. Tovább növekszik a helyi tanácsok népképviseleti és önkormányzati jel­lege. Szélesedik hatáskörük, bővül gazdasági önállóságuk. Fejlődésünk alapvető feltétele, a jó társadalmi közérzet fontos ténye­zője, hogy közéletünk egyszerűbb le­gyen, az ügyintézés gyorsabbá, szak­szerűbbé, érthetőbbé váljon. Ez lehe­tővé teszi a tömegek ellenőrző mun­kájának kiszélesítését, cselekvő részvételének elmélyítését. Államunk erősítéséhez és fejlesztéséhez az el­múlt esztendők forradalmi harcai­nak győztes megvívása teremtette meg az alapot. Ebben a folyamatban államunk állandóan erősödött, össze­forrt népünkkel. Ez a legfőbb bizto­sítéka a ma és a holnap forradalmi feladatai sikeres megoldásának is. ÁGOSTON LÁSZLÓ

Next