Ifjú Kommunista, 1980. (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
Cégömöri Totyi jóságosra sminkelt ábrázatán szeretet és béke honolt. — Ti is a mi kutyánk kölykei vagytok drága gyerekeim — mondta elérzékenyülve —, vagyis kiszileg belénk tartoztok, s ez kohéziós kapocs a hovatartozást illetően. Tán nem pengetek pszichésen érzelmi hanghatást, amikor kijelentem: nagy család vagyunk a gazdasági egység érvelésén! A SAM (továbbiakban Sétabotbejárató és Almagalvanizáló Művek) három vidéki gyáregységének KISZ- titkárai aránylag fegyelmezetten ültek, csak Szajna Timót, a duhajdölyfi Almafacsárda képviselője kérdezte halkan, hogy ki ez a hülye, de válasz nélkül maradt, mert a többiek se tudták. — Nem akarom szaporítani az időhúzást, tehát a lényegre térek. Mi itten a központban világosan átlátjuk a helyzetet, annak összes buktatóját a nehézségeket részletesen, a megoldást kristályos tisztasággal, egyszóval az összehangolás nálunk koordinális kérdés. Eddig tudtatok követni elvtársak? Azt kérem tőletek, kollégák, hogy a ránk jellemző nemes egyszerűséggel egyeztessük mozgalmi terveinket. Ha egyetértetek elvtársak, levezető elnöknek magamat javaslom személyemben, körvonalazva mintegy a központ szerepét, de korántsem eltúlozva, csak mivel a vezérigazgató elvtárs is itt székel, tehát ennek a szemszögéből. Ez a tanácskozás a jövő nagy kérdőjelét merevíti dacos felkiáltássá, hiszen mi biztosítjuk az olajozottságot, vagy ahogy mondani szokás : oszd meg és uralkodj, csak ez most nem passzol ide. A mi együttműködésünk messzi időkre tekint vissza. — Micsoda? — hördült fel Timót. — Most vagyunk így együtt először. Totyi nyugalma állta a sarat. — Az igaz. De ezelőtt messzi idők vannak, úgy bizony, s mi visszatekintünk a múltra, mégha oly váratlanul is ér minket a felismerés, miszerint az előzményekből nem következik semmi. De most már csapjunk a lovak közé, ahogy ezt egy gépies mondás találóan előidézi. Az egyszerűség kedvéért ti csak a kérdéseimre válaszoljatok. Rögtön hozzád is fordulok kedves. . . izé. . Donát, ha nyilatkoznál nekem arról. . . — Kolos — mondta Szifon Albin a Botvégtelenítő KISZ-titkára Pernyetekeresről, mert volt humorérzéke. — Persze, persze — helyesbített még helytelenebbre Totyi —, szóval mit is csináltok egyetlen cimborám ti ott lent Birkócnádasdon? — Semmit. — Az a jó — örvendezett Totyi. — De ha előbb szóltok, mi szívesen koordináltunk volna. No, de azért, persze, nincs itt semmi hiba, mert a központ esze a helyén tartózkodik. Mi van mondjuk, ha nálatok, Angelika elvtársnő, ott Börgöncszepezden pangásba lendül a KISZ-munka? Szanta Vera tiltakozni akart, de Totyi leintette. — Jó, jó tudom, hogy te voltaképpen Szőlőshuncutról jöttél Dorottya, de azt értsétek meg, hogy it most az elv fontos. Az előbbi példánál maradva tehát mi van akkor, ha mondjuk Zitáéknál elromlik a KISZ-szervezet? Nélkülünk semmi. Ám velünk minden. Nálunk van a koncepció. Példának gyanánt felhozhatnék akármit, de én a konkrét szemléltetés víztükörét tartom elitekbe, most rögtön. Nézzünk csak titeket. Totyi keresgélni kezdett papírjai között — Érdekes — hümmögte kissé zavartan —, a te neved nem találom, Sarolta — Szanza Vera — mondta Szanza Vera. — Jó — nyugodott meg Totyi —, akkor vegyük őt. Ez van a ti programotok, úgy ahogy kitaláltuk, egy sor se hibádzik. Ezt megcsináljátok, és égbe szökik a mozgalmi élet. Vili — Az a prücök — szólt hozzá ki mérten Szifon Albin —, hogy ezeknek, mármint soknevű kartársnőnk alapszervezetének már van elfogadott akcióprogramja. Totyi viharedzett arcán nem lett több a barázda. — Mi nem gáncsoljuk el az öntévékeny kezdeményezéseket. Elvünk : próbálkozzatok csak nyugodtan, mert abból is kijöhet valami. Rögtön hozzá kell azonban tennem, hogy e kísérletek nem mentesek a befelé fordultság nyűgös koloncától, s ez tartalmi eredménytelenséget eredményez. Összefoglalva tehát bátorítólag kijelentem, hogy ha a központ tervét teljesítitek és marad idő, miért ne? Csak aztán ne menjen a munka rovására. — Nálunk Duhajdölyfön az Almafacsárdában — indult be Szajna Timót, de Totyi résen volt. — Ejnye-bejnye Szaniszló, ami azt illeti, nagy lokálpatrióta vagy te. Hanem most aztán igazándiból térjünk át az érdemi munka frontjára. A mi alapszervezetünk kipróbált, régi káderekből áll, akik értik a módját. Nem akarok dicsekedni, de a vezetőségben mindenki KISZ-tag. És ez csak egyetlen példa. Sorolhatnám napestig, de minek? Ami fontos: mi szívünkön viseljük kistestvéreink sorsát, mint ahogy a bevezetőben tett mikutyánk kölyke hasonlatom ezt célszerűen taglalta. Gyámolítjuk a gyengéket, patronáljuk az elmaradottakat. — Tudod ki az elmaradott? — méltatlankodott Szanta Vera. — Nem a megsértődés hangján kell lereagálni a realitást. Mindössze arról van szó, hogy mink ugye itt a központban messzebbre látunk a kelleténél, s mint afféle irányító bázis funkciózunk. — Nálunk Duhajdölyfön az Alma facsardában amikor... — kezdte Szajna Timót, de megint nem jutott tovább — Az a ti bajotok, hogy leredukáljátok a szépséges nagy célokat a mindennapi szürkeség apró-cseprő rész problémáira. Fogadni mernék, hogy nálatok, Piroska, ott Rőtfövényesen, még az is gond, hogy így egyéni vállalás, meg úgy értékelés. — Nyertél — mondta Szanta Vera. — Pedig az sokkal lényegesebb, hogy egyesítve erőinket koordináljuk a munkát. A többi mellékes. — Na jó — adta meg magát a három titkár — kezdd el Totyi elvtárs — Mit? — hökkent meg Totyi. — Hát a koordinálást. Fogjál kézen bennünket és gyámolits — De hát. . — Semmi de hát! — mondta szigorúan Szifon Albu. — Ragaszkodunk hozzá. Én, mint a pernyetekeresi Botvégtelenítő kövei száznyolcvan ifjúkommunista társon nevében követelem, hogy a központi tirődés jótékony balzsama személyedben legyen ír tévelygéseink sajgó seben — Mi... mi... hogy... hányái, vagytok ti Szanta Vera vette át a szót —A Görbebotplanirozó kétszáz KISZ-tagja készen áll arra, hogy tetteivel beleolvadjon a központi nagi alapszervezetbe. Kérünk utasítás, hogy addig se álljon a munka — Hahaha — heherészett borzasztó kínban Totoi —, a jó humán KISZ-vezető áldás az alapszervezetben. Jót vicceltünk, elvtársak! Azt hittétek, komolyan beszéltem? Hiszen csak társalgunk, diskurálunk, ahogy az egyenlő partnerek között illik, ha nem' — Na és az instrukciók? A koz pont szerepe' — Ugyan bajtársak! Mit tehet a mi tizenkét KISZ-tagunk? Olyan szegények vagyunk, hogy még tagsági igazolványra se telik mindenkinek. Meg hogy instrukciók. Négy éve ugyanaz az akcióprogramot hordjuk, csoda- hogy kilátszik belőle a munkatervfül. Ez a szomorú helyzet. Ezek után mondjátok meg ti, hogy mit csináljak, hova menjek. Ez utóbbi kérdésre mindháron titkárnak volt konkrét válasza, az amilyen furcsa az élet, a felvetett javaslatok egyike sem esett egybe Totyi perspektivikus elképzelésével. flÁVIDId ISTVÁN PÉTEN Totyi koordinál 11