Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-18 / 11. szám
4 Ifjúmunkás * KÖDFÚJÁS Amióta Szatmáron jártunk, egyre csak azon gondolkozunk, mi lenne, ha az ember nem használná a fejét. Tudjuk, hogy ez lehetetlen, mégis bosszant a gondolat, hogy a gyermekien egyszerű kérdések előtt tanácstalanul állunk, valamiféle tétova tunyaság von ködöt elénk, úgy tűnik, nincs semerre út, nem marad más, csak a sóhajtozás, bár köztudomású, hogy ezzel ködöt még soha senki el nem fújt. ÉPÜLT EGY KLUB Szatmáron kevés olyan hely van, ahol a fiatalság jól szórakozhat. A fiatalok általában, a diákok különösen kiéheztek a színvonalas szórakozásra, legfőképpen a táncra. Ha szombaton vagy vasárnap gitárszót hallanak, úgy vonzódnak közelébe, mint bárki más tizenéves korában. Sajnos, Szatmáron kevés az ilyen hely. Éppen ezért, ahol zene van, ott tolongás is van, és előbbutóbb bakalódás, sőt verekedés, mert a táncosok közé már nem fér el semmi, még a leghalványabb szabály sem. A 3-as számú líceum tanulói három évvel ezelőtt a cselekvés ösvényeire léptek. Ezek az ösvények, a líceum öreg pincéjébe vezettek. Vittek magukkal ásót, lapátot, leástak jó méternyit és kosarakban kihordták a földet. Aztán drótkefét ragadtak és a boltívek tégláit sikálták tisztára, a közöket cementtel igazították ki, pirosfekete kockás műanyag padló is került, fémdomborítású lámpák, vaskos, de szép bútorok. A bejárat fölé pedig felírták, hogy POTECI-klub. Két ragyogó helyiség van itt. De a rendezőség (nem a tanárokból, hanem a KISZ-szervezet tagjaiból kellene álljon), nem szervezi meg a felügyeletet. Amikor már nagyon sokan vannak a termekben, valamelyik tanár kénytelen bezárni a kaput, amely mögül ilyenkor felhangzik a felelőtlen hősködés. Majd kijön a tanár elvtárs ! Kimegy vagy sem, ez nem lényeges ; a líceum ezerháromszáz diákja szégyenkezhet az ismeretlenek ilyenszerű kapudöngetésén. Hogyan lehetne elkerülni ? Hogyan lehetne változatosabban és magasabb szintű igényeket is kielégíteni a klubban ? Nem kellene bába az ötletszületéshez ? LASSAN A TESTTEL! Egy fiú mesélte ! Iskolacsapatunk három évvel ezelőtt megnyerte a helyi lapok által kiírt trófeát. Miután megkaptuk a díjat, rögtön kivetették a kapufákat, száműzték a futballt az iskolából. Sajnos, ez csak részletigazság. De ha hozzátesszük, hogy tíz percben úgy tele van az udvar, hogy egy gombfocit sem lehet leejteni, nem beszélve arról, hogy az alsósok mindig ott lábatlankodnak, ahol nem kell, s még azt is, hogy a tornatermet kikészítette az árvíz, újra kellett parkettezni, egy ideig raktár volt és szállás az árvízkor segítőknek — ezek után azt hiszem, el kell napolnunk a fölháborodást. Legalább is addig, amíg ki nem találnak valami okosat. Például — és újra és újra ide lyukadunk ki — szervezzen a KISZ felügyeletet az udvaron. Akkor újra lehet futball kispályás bajnokság, lábtenisz stb., ne hagyja a fegyelmezést csupán a tanárokra. Az igaz ugyan, hogy mindezek mellett, jó lenne a városnak egy tornakert. FIAIM, TI CSAK ÍRJATOK " Az iskolának van egy lapja, a POTECI című, országos viszonylatban harmadiknak minősítették. Valóban szép, tartalmas iskolaújság. Azt mondják, az induláskor nem volt arra jelentkező, hogy magyar nyelvű cikket írjon bele. Most van. A X.C.-ben osztálylapot készítettek. Most készül a harmadik száma. Lesz-e benne több körkérdésre adott válasz, mint például : mi a kedvenc tantárgyad ?, hogyan fegyelmezed magad ?, mit teszel lámpalázad leküzdésére ?, mi a véleményed a hajviseletről ? és még sok más kérdés. Hozza a lap a Bányai Ferenc és Moldován Lajos mókás, önironikus regényének második folytatását, verset, karikatúrát és természetesen aranyköpéseket meg tréfát. Más osztályokból is szeretnének részt venni a lapcsinálásban. Hova forduljanak ? A lapszerkesztőkhöz, a KISZ-hez. Sóhajtozás helyett. Tar Károly Út a magasszintű szórakozáshoz TEKINTÉLY Most egy csomó dolgot össze kellene mesélnem a tekintélyről, mert állítom, hogy jó, ha van ilyen és egyáltalán nem mindegy, hogy miért hiányzik, ha nincs. De nem mesélek, csak megjegyzem, hogy márpedig a tekintély az egy igen tekintélyes dolog, adott helyzetben nem lehet nélküle semmire se menni. A pocak is lehet tekintélyes, meg egy csomó más küllemi dolog, de most nem erről akarok szólni, hanem arról, amit nemrég egy tizedikes mondott nekem. Ezzel a tizedikessel az egyik városi KISZ-bizottságnál kellett találkoznom, s amikor fújtatva beesett az ajtón, késését azzal igazolta, hogy alig találta meg a bizottság székhelyét. Ezen kell-e csodálkozni vagy nem, nem tudom, mindenesetre arra a következtetésre jutottam, hogy a szóban forgó KISZ-bizottság tekintélyét is csorbítja kissé az, ha a szervezet egyik tagja nem találja a bizottság székhelyét. Egy másik esetben magam is nehezen találtam rá az ifjúsági szervezet irodáira, pedig mindenütt érdeklődtem. Aztán, amikor megtaláltam az ifjúsági szervezet feliratos tábláját, tovább küldtek egy mellékbejárathoz, ahonnan csigalépcső vezetett föl az emeletre, ami régi kifejezéssel élve nem más, mint egy cselédfeljáró. Nem akarom senki tekintélyét egy ilyen feljáró kapcsán megkérdőjelezni, a finnyáskodástól is óvok mindenkit, de azt mégis megemlítem, hogy a főbejáraton sokkal, de sokkal hamarabb felmehettem volna az emeletre, ahol a fiatalok ügyében járnom kellett. Nem hiszem, hogy ez a kitérő valamit is csorbított a tekintélyemen. Mégis, ha utánagondolok a dolgoknak, arra a következtetésre kell jutnom, hogyha többen is nehezen találnak rá az említett melléklépcsőre, végül is ez elkerülhetetlenül tekintély kérdéssé válik. Ez különösen azért fájó, mert mindannyiunk, a fiatalok tekintélyéről van szó. S ez már csakugyan tekintélyes ügy. (tar) FÖLTETTÜNK EGY KERESZTKÉRDÉST Tudtam, hogy lapunknak kevés szakiskolás olvasója van, mégis, a szatmári Unió szakiskolájában elhűltem ; e hatalmas iskola sok száz tanulója között egyetlen előfizetőnk sincs... S emiatt talán még bizonytalanabbul kezdődött beszélgetésem — írásban és szóban — a szakiskolások elsőévesekből és végzősökből álló csoportjával. Annak ellenére, hogy egy számukra ismeretlen lap (!) ismeretlen képviselőjeként kérdeztem őket, válaszaik nyíltak, egyenesek, lényegretörők voltak, nem takargatták a problémákat, igaz, eredményeiket sem. Úgy érzem, elöljáróban illene annyit mondanom, nemcsak az Unió szakiskolásainak, de tanárainak, nevelőinek is becsületére válik, hogy a szakiskolások között sikerült kialakítani a bizalom, a megbecsülés, a nyílt, elvszerű magatartás légkörét. MIT TENNÉL Első kérdésem lapunk hagyományos, „Mit tennél, ha te lennél...?“ probléma felvetése volt: „Mit tennél most, a KISZ kongresszusa után, ha te lennél az intézet KISZ-titkára ? A válaszok egy része, elsősorban az elsőéveseké egyhangúlag dicsérte a vezetőséget. Egy tanuló meg is magya N IFISZAKI GONDOK Demian Vasile, harmadéves ipari tanuló, a D osztály legjobbja az évharmadzáró kiértékelőn arról beszélt, többet kellene törődni az üzemi gyakorlaton a szakiskolásokkal. Egyetlen gépen dolgozott egész évnegyedben, szériamunkát. Pedig promóciójának rövidített tanéve után, néhány hónap múlva a szakmunkásokkal egyenlő normát kell teljesíteni. Ez nehéz lesz anélkül, hogy módja lenne több gépen, több munkafajtát gyakorolnia. Demianra azt mondták : — Igényes, mert a szakiskolák vetélkedőjén ki akarja vágni a rezet... De Almási Sándor és Pridea Ioan, mindketten a II. F-ből, az öntők osztályából hasonlóan panaszkodnak. Elmondották, hogy a gyakorlaton jobbára segédmunkát végeztettek velük. Pop Tiberiu, az UNIÓ bányafelszerelési gyár iskolacsoportjának aligazgatója, egyben KISZ-irányítója mondja, hogy előfordul , a szakmunkás attól fél, ha a mellé beosztott fiúra többet bíz, vagy többet foglalkozik vele, a keresetét kockáztatja. Vizer Ferenc, Pop Victor, Megyfalvi Mihály esztergályosok nevét diktálja kapásból Tertan Viorel, az UNIÓ KISZ-bizottságának titkárhelyettese. Kiváló munkások, másfél- két évtizede dolgoznak s mellettük, a segítségükkel sok fiatal sajátította el a szakmát, anélkül, hogy valamikor is csökkent volna fizetésük. És azt is hozzáfűzte, hogy a tanulók rendszerint ott maradnak mellettük a műhelyben, az iskola elvégzése után. Az üzem KISZ-alapszervezeteinek titkárai közül tizennégyet kérdeztem meg. Mindegyikük állította, hogy szakiskolások nekik sohasem panaszkodtak. A munkahelyen képesített inasok problémáit nem ismerik, mert ők más KISZ-szervezetbe tartoznak. Az esztergályos tanulók számára biztosítják a szerszámgépeket , huszonnégy esztergapadot. Igaz, nem a legmodernebbek, gyakran meghibásodnak. De hát ez van ! Az öntőkkel és a marósokkal más a helyzet. Őket az idősebbek jóakaratára bízták. Az iskolai KISZ-bizottság segítségükre lehetne abban, hogy a tanulókat szerszámmal lássák el, amelyekért mindegyikük személyesen felelne. Biztosítani kell számukra a szekrényeket, mégpedig több műszakban, amikor gép is jutna számukra. És egy különleges gond : a pálinka. A visszás helyzet megszüntetésére vonatkozó ígéret ellenére továbbra is ott székel a hatalmas és nagyon szép iskolaépület pincéjében a szeszpalackozó. Több mint másfélezer tanulójuk nevében kérte segítségünket ebben az ügyben Pop Tiberiu aligazgató. A műhelynek, raktárnak kiválóan alkalmas nagy tér felszabadítana más termeket, enyhítene a zsúfoltságon, amely egyaránt nehezíti az elméleti és a gyakorlati oktatást. Molnár Erzsébet rázta, miért válaszolt elégedetten! „Ahhoz képest, ami nálunk az elemi iskolában volt, az itteni KISZ-élet teljesen más világ...“ A harmadévesek azonban már bírálóbb szemmel látják az őket körülvevő életet. Íme néhány jellemző válasz : „Több olyan lehetőséget kellene találnunk, ahol afelszólalások, a vita, a nyílt elvtársi légkör meghozná a bátorságunkat, hogy ne maradjanak bennünk a javaslatok, ne szégyelljük magunkat, ne féljünk a nyilvánosságtól“. Hasonló panasza van egy másik harmadévesnek ! „Néha nem ártana névtelen írásbeli közvéleménykutatást rendezni, mert szóban valahogy nem megy annyira az őszinteség“. És végül még két, ezúttal elsőévestől származó vélemény : „KISZ titkár létemre gyakrabban járnék a tanulók közé, hogy közelebbről megismerhessem őket.........fogadónapot rendeznék, legalább havonta egyszer, ahol bárki elmondhatja a véleményét vagy a panaszait. A panaszokat aztán összesíteném, s továbbvinném. De a következő fogadónapon már azt is elmondanám, mire jutott az illető panasz vagy kérelem...“ A válaszok tehát meglehetőesen egyértelműek. Mindenki elismeri a KISZ- bizottság eredményeit, de azt se titkolják, voltak az eddigi munkában olyan hiányosságok is, amelyek csökkentik a KISZ-munka hatékonyságát. A KISZ csak mellékesen foglalkozott érdekvédelmi kérdésekkel, s a kérdésemre adott válaszok elsősorban erre utaltak. TÉGED KÉPPVISEL ? Talán ezért is fogalmaztam meg második kérdésemet valahogy ilyenformán : mennyiben képviseli szerinted a KISZ-bizottság az iskola KISZ-tagságát a különféle intézmények, szervek előtt ? A válaszok itt is rámutattak néhány gondra : „A KISZ-bizottság néha elhamarkodja a dolgokat... Bizonyos változtatásokat kértünk például a bentlakásban, a titkár pedig ránk szólt...“, „Nemrég új órarendet kapott a klub, azóta alig jutunk hozzá, hogy olvashassunk egyet s mást...“, „KISZ-gyűlésen felvetettük a bentlakás vízszolgáltatásának hiányosságait, de megoldás mind a mai napig nem született“, így nyilatkoznak a harmadévesek, s nekem úgy tűnik, tulajdonképpen kevésbé fontosak maguk a kérdések, ők inkább azt sérelmezik, hogy a tagság kimarad a különféle panaszok elintézéséből. SAJÁT ÉRDEKEINK Érdekes jelenség, amire furcsamód épp egy elsőéves mutatott rá : „Kettőn áll a vásár. Mind akarhat a KISZ jót, ha a tagság sokszor nem veszi észre a saját érdekeit, ha tétlenül vár, amíg készen megkap mindent... Csakugyan, nem elegendő, ha a titkár vagy a bizottság intézkedik, a tagságnak a mostaninál sokkal tevékenyebb részt kell vállalnia a KISZ-ügyek intézésében. Mert például egyetlen KISZ-titkár sem tudna egymagára segíteni a következő problémán, amelyet szintén elsőéves szakiskolás vetett fel : „Szatmáron tanuló barátaim, középiskolások, szakiskolások, fiatal munkások gyakran panaszkodnak, milyen rossz körülmények között utaznak naponta dohányfüstös, mocskos vagonokban, kártyázó, káromkodó, sokszor félrészeg felnőttek között... S ezen is segíteni kellene, esetleg az iskolák, a különféle KISZ-szervezetek összefogásával...“ Kovács Nemere Klubhangulat