Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-18 / 11. szám

4 Ifjúmunkás ­*­ KÖDFÚJÁS Amióta Szatmáron jártunk, egyre csak azon gondolkozunk, mi lenne, ha az ember nem használná a fejét. Tud­juk, hogy ez lehetetlen, mégis bosszant a gondolat, hogy a gyermekien egy­szerű kérdések előtt tanácstalanul ál­lunk, valamiféle tétova tunyaság von ködöt elénk, úgy tűnik, nincs semerre út, nem marad más, csak a sóhajtozás, bár köztudomású, hogy ezzel ködöt még soha senki el nem fújt. ÉPÜLT EGY KLUB Szatmáron kevés olyan hely van, ahol a fiatalság jól szórakozhat. A fiatalok általában, a diákok különösen kiéheztek a színvonalas szórakozásra, legfőképpen a táncra. Ha szombaton vagy vasárnap gitárszót hallanak, úgy vonzódnak közelébe, mint bárki más tizenéves korában. Sajnos, Szatmáron kevés az ilyen hely. Éppen ezért, ahol zene van, ott tolongás is van, és előbb­­utóbb bakalódás, sőt verekedés, mert a táncosok közé már nem fér el sem­mi, még a leghalványabb szabály sem. A 3-as számú líceum tanulói há­rom évvel ezelőtt a cselekvés ösvé­nyeire léptek. Ezek az ösvények, a lí­ceum öreg pincéjébe vezettek. Vittek magukkal ásót, lapátot, leástak jó mé­ternyit és kosarakban kihordták a földet. Aztán drótkefét ragadtak és a boltívek tégláit sikálták tisztára, a közöket cementtel igazították ki, piros­fekete kockás műanyag padló is ke­rült, fémdomborítású lámpák, vaskos, de szép bútorok. A bejárat fölé pedig felírták, hogy POTECI-klub. Két ra­gyogó helyiség van itt. De a rendező­ség (nem a tanárokból, hanem a KISZ-szervezet tagjaiból kellene áll­jon), nem szervezi meg a felügyeletet. Amikor már nagyon sokan vannak a termekben, valamelyik tanár kénytelen bezárni a kaput, amely mögül ilyenkor felhangzik a felelőtlen hősködés. Majd kijön a tanár elvtárs ! Kimegy vagy sem, ez nem lényeges ; a líceum ezer­­háromszáz diákja szégyenkezhet az is­meretlenek ilyenszerű kapudöngeté­­sén. Hogyan lehetne elkerülni ? Hogyan lehetne változatosabban és magasabb szintű igényeket is kielégíteni a klub­ban ? Nem kellene bába az ötletszü­letéshez ? LASSAN A TESTTEL! Egy fiú mesélte ! Iskolacsapatunk három évvel ezelőtt megnyerte a he­lyi lapok által kiírt trófeát. Miután megkaptuk a díjat, rögtön kivetették a kapufákat, száműzték a futballt az is­kolából. Sajnos, ez csak részletigazság. De ha hozzátesszük, hogy tíz percben úgy tele van az udvar, hogy egy gombfo­cit sem lehet leejteni, nem beszélve arról, hogy az alsósok mindig ott lá­batlankodnak, ahol nem kell, s még azt is, hogy a tornatermet kikészítette az árvíz, újra kellett parkettezni, egy ideig raktár volt és szállás az árvíz­kor segítőknek — ezek után azt hi­szem, el kell napolnunk a fölháboro­­dást. Legalább is addig, amíg ki nem találnak valami okosat. Például — és újra és újra ide lyukadunk ki — szer­vezzen a KISZ felügyeletet az udva­ron. Akkor újra lehet futball kispá­lyás bajnokság, lábtenisz stb., ne hagy­ja a fegyelmezést csupán a tanárokra. Az igaz ugyan, hogy mindezek mellett, jó lenne a városnak egy tornakert. FIAIM, TI CSAK ÍRJATOK " Az iskolának van egy lapja, a PO­TECI című, országos viszonylatban harmadiknak minősítették. Valóban szép, tartalmas iskolaújság. Azt mond­ják, az induláskor nem volt arra je­lentkező, hogy magyar nyelvű cikket írjon bele. Most van. A X.C.-ben osz­tálylapot készítettek. Most készül a harmadik száma. Lesz-e benne több körkérdésre adott válasz, mint pél­dául : mi a kedvenc tantárgyad ?, ho­gyan fegyelmezed magad ?, mit teszel lámpalázad leküzdésére ?, mi a véle­ményed a hajviseletről ? és még sok más kérdés. Hozza a lap a Bányai Fe­renc és Moldován Lajos mókás, ön­ironikus regényének második folyta­tását, verset, karikatúrát és termé­szetesen aranyköpéseket meg tréfát. Más osztályokból is szeretnének részt venni a lapcsinálásban. Hova forduljanak ? A lapszerkesztőkhöz, a KISZ-hez. Sóhajtozás helyett. Tar Károly Út a magasszintű szórakozáshoz TEKINTÉLY Most egy csomó dolgot össze kellene mesélnem a tekin­télyről, mert állítom, hogy jó, ha van ilyen és egyáltalán nem mindegy, hogy miért hiányzik, ha nincs. De nem me­sélek, csak megjegyzem, hogy márpedig a tekintély az egy igen tekintélyes dolog, adott helyzetben nem lehet nélküle semmire se menni. A pocak is lehet tekintélyes, meg egy csomó más kül­­lemi dolog, de most nem erről akarok szólni, hanem arról, amit nemrég egy tizedikes mondott nekem. Ezzel a tize­­dikessel az egyik városi KISZ-bizottságnál kellett találkoz­nom, s amikor fújtatva beesett az ajtón, késését azzal iga­zolta, hogy alig találta meg a bizottság székhelyét. Ezen kell-e csodálkozni vagy nem, nem tudom, mindenesetre arra a következtetésre jutottam, hogy a szóban forgó KISZ-bizott­­ság tekintélyét is csorbítja kissé az, ha a szervezet egyik tagja nem találja a bizottság székhelyét. Egy másik esetben magam is nehezen találtam rá az if­júsági szervezet irodáira, pedig mindenütt érdeklődtem. Aztán, amikor megtaláltam az ifjúsági szervezet feliratos tábláját, tovább küldtek egy mellékbejárathoz, ahonnan csigalépcső vezetett föl az emeletre, ami régi kifejezéssel élve nem más, mint egy cselédfeljáró. Nem akarom senki tekintélyét egy ilyen feljáró kapcsán megkérdőjelezni, a finnyáskodástól is óvok mindenkit, de azt mégis megemlí­tem, hogy a főbejáraton sokkal, de sokkal hamarabb fel­mehettem volna az emeletre, ahol a fiatalok ügyében jár­nom kellett. Nem hiszem, hogy ez a kitérő valamit is csor­bított a tekintélyemen. Mégis, ha utánagondolok a dolgok­nak, arra a következtetésre kell jutnom, hogyha többen is nehezen találnak rá az említett melléklépcsőre, végül is ez elkerülhetetlenül tekintély kérdéssé válik. Ez különösen azért fájó, mert mindannyiunk, a fiatalok tekintélyéről van szó. S ez már csakugyan tekintélyes ügy. (tar) FÖLTETTÜNK EGY KERESZT­KÉRDÉST Tudtam, hogy lapunknak kevés szakiskolás olvasója van, mégis, a szatmári Unió szakiskolájában elhűl­­tem ; e hatalmas iskola sok száz tanu­lója között egyetlen előfizetőnk sincs... S emiatt talán még bizonytalanabbul kezdődött beszélgetésem — írásban és szóban — a szakiskolások elsőévesek­ből és végzősökből álló csoportjával. Annak ellenére, hogy egy számukra ismeretlen lap (!) ismeretlen képvise­lőjeként kérdeztem őket, válaszaik nyíltak, egyenesek, lényegretörők vol­tak, nem takargatták a problémákat, igaz, eredményeiket sem. Úgy érzem, elöljáróban illene annyit mondanom, nemcsak az Unió szakiskolásainak, de tanárainak, nevelőinek is becsületére válik, hogy a szakiskolások között si­került kialakítani a bizalom, a meg­becsülés, a nyílt, elvszerű magatartás légkörét. MIT TENNÉL Első kérdésem lapunk hagyományos, „Mit tennél, ha te lennél...?“ problé­ma felvetése volt: „Mit tennél most, a KISZ kongresszusa után, ha te len­nél az intézet KISZ-titkára ? A válaszok egy része, elsősorban az elsőéveseké egyhangúlag dicsérte a ve­zetőséget. Egy tanuló meg is magya­ N IFISZAKI GONDOK Demian Vasile, harmadéves ipari tanuló, a D osztály legjobbja az év­­harmadzáró kiértékelőn arról beszélt, többet kellene törődni az üzemi gya­korlaton a szakiskolásokkal. Egyetlen gépen dolgozott egész évnegyedben, szériamunkát. Pedig promóciójának rö­vidített tanéve után, néhány hónap múlva a szakmunkásokkal egyenlő normát kell teljesíteni. Ez nehéz lesz anélkül, hogy módja lenne több gépen, több munkafajtát gyakorolnia. Demianra azt mondták : — Igényes, mert a szakiskolák vetélkedőjén ki akarja vágni a rezet... De Almási Sándor és Pridea Ioan, mindketten a II. F-ből, az öntők osz­tályából hasonlóan panaszkodnak. El­mondották, hogy a gyakorlaton jobbá­ra segédmunkát végeztettek velük. Pop Tiberiu, az UNIÓ bányafelsze­relési gyár iskolacsoportjának aligaz­gatója, egyben KISZ-irányítója mond­ja, hogy előfordul , a szakmunkás at­tól fél, ha a mellé beosztott fiúra töb­bet bíz, vagy többet foglalkozik vele, a keresetét kockáztatja. Vizer Ferenc, Pop Victor, Megyfal­­vi Mihály esztergályosok nevét dik­tálja kapásból Tertan Viorel, az UNIÓ KISZ-bizottságának titkárhelyet­tese. Kiváló munkások, másfél- két év­tizede dolgoznak s mellettük, a segít­ségükkel sok fiatal sajátította el a szakmát, anélkül, hogy valamikor is csökkent volna fizetésük. És azt is hoz­záfűzte, hogy a tanulók rendszerint ott maradnak mellettük a műhelyben, az iskola elvégzése után. Az üzem KISZ-alapszervezeteinek titkárai közül tizennégyet kérdeztem meg. Mindegyikük állította, hogy szak­iskolások nekik sohasem panaszkod­tak. A munkahelyen képesített inasok problémáit nem ismerik, mert ők más KISZ-szervezetbe tartoznak. Az esztergályos tanulók számára biztosítják a szerszámgépeket , hu­szonnégy esztergapadot. Igaz, nem a legmodernebbek, gyakran meghibásod­nak. De hát ez van ! Az öntőkkel és a marósokkal más a helyzet. Őket az idősebbek jóakaratára bízták. Az iskolai KISZ-bizottság se­gítségükre lehetne abban, hogy a ta­nulókat szerszámmal lássák el, ame­lyekért mindegyikük személyesen felel­ne. Biztosítani kell számukra a szek­rényeket, mégpedig több műszakban, amikor gép is jutna számukra. És egy különleges gond : a pálinka. A visszás helyzet megszüntetésére vo­natkozó ígéret ellenére továbbra is ott székel a hatalmas és nagyon szép is­kolaépület pincéjében­­ a szeszpalac­kozó. Több mint másfélezer tanulójuk nevében kérte segítségünket ebben az ügyben Pop Tiberiu aligazgató. A mű­helynek, raktárnak kiválóan alkalmas nagy tér felszabadítana más termeket, enyhítene a zsúfoltságon, amely egy­aránt nehezíti az elméleti és a gya­korlati oktatást. Molnár Erzsébet rázta, miért válaszolt elégedetten! „Ahhoz képest, ami nálunk az elemi iskolában volt, az itteni KISZ-élet tel­jesen más világ...“ A harmadévesek azonban már bírálóbb szemmel látják az őket körülvevő életet. Íme néhány jellemző válasz : „Több olyan lehetősé­get kellene találnunk, ahol a­­felszó­lalások, a vita, a nyílt elvtársi légkör meghozná a bátorságunkat, hogy ne maradjanak bennünk a javaslatok, ne szégyelljük magunkat, ne féljünk a nyilvánosságtól“. Hasonló panasza van egy másik harmadévesnek ! „Néha nem ártana névtelen írásbeli közvéle­ménykutatást rendezni, mert szóban valahogy nem megy annyira az őszin­teség“. És végül még két, ezúttal első­évestől származó vélemény : „KISZ titkár létemre gyakrabban járnék a tanulók közé, hogy közelebbről meg­ismerhessem őket.........fogadónapot ren­deznék, legalább havonta egyszer, ahol bárki elmondhatja a véleményét vagy a panaszait. A panaszokat aztán össze­­síteném, s továbbvinném. De a követ­kező fogadónapon már azt is elmon­danám, mire jutott az illető panasz vagy kérelem...“ A válaszok tehát meglehetőesen egy­értelműek. Mindenki elismeri a KISZ- bizottság eredményeit, de azt se tit­kolják, voltak az eddigi munkában olyan hiányosságok is, amelyek csök­kentik a KISZ-munka hatékonyságát. A KISZ csak mellékesen foglalkozott érdekvédelmi kérdésekkel, s a kér­désemre adott válaszok elsősorban erre utaltak. TÉGED KÉPPVISEL ? Talán ezért is fogalmaztam meg má­sodik kérdésemet valahogy ilyenfor­mán : mennyiben képviseli szerinted a KISZ-bizottság az iskola KISZ-tag­­ságát a különféle intézmények, szer­vek előtt ? A válaszok itt is rámutat­tak néhány gondra : „A KISZ-bizott­­ság néha elhamarkodja a dolgokat... Bizonyos változtatásokat kértünk pél­dául a bentlakásban, a titkár pedig ránk szólt...“, „Nemrég új órarendet kapott a klub, azóta alig jutunk hoz­zá, hogy olvashassunk egyet s mást...“, „KISZ-gyűlésen felvetettük a bentla­kás vízszolgáltatásának hiányosságait, de megoldás mind a mai napig nem­ született“, így nyilatkoznak a harmad­évesek, s nekem úgy tűnik, tulajdon­képpen kevésbé fontosak maguk a kérdések, ők inkább azt sérelmezik, hogy a tagság kimarad a különféle panaszok elintézéséből. SAJÁT ÉRDEKEINK Érdekes jelenség, amire furcsamód épp egy elsőéves mutatott rá : „Ket­tőn áll a vásár. Mind akarhat a KISZ jót, ha a tagság sokszor nem veszi ész­re a saját érdekeit, ha tétlenül vár, amíg készen megkap mindent... Csak­ugyan, nem elegendő, ha a titkár vagy a bizottság intézkedik, a tagságnak a mostaninál sokkal tevékenyebb részt kell vállalnia a KISZ-ügyek intézésé­ben. Mert például egyetlen KISZ-tit­­kár sem tudna egymagára segíteni a következő problémán, amelyet szintén elsőéves szakiskolás vetett fel : „Szat­máron tanuló barátaim, középiskolá­sok, szakiskolások, fiatal munkások gyakran panaszkodnak, milyen rossz körülmények között utaznak naponta dohányfüstös, mocskos vagonokban, kártyázó, káromkodó, sokszor félrészeg felnőttek között... S ezen is segíteni kellene, esetleg az iskolák, a különféle KISZ-szervezetek összefogásával...“ Kovács Nemere Klubhangulat

Next