Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

akar bejárni a munkahelyére. Meg Miskolcra, szórakozni. A haját, nem­rég, mégiscsak levágatta. (Az édes­anyja temetésére.). Ezt, a rövidebbet is legalább nyolcszor mossa havon­ta. Hiába, a házgyárban így is, úgy is beporosodik. Az a csoport, amelyikben Venczel dolgozik, fürdőszobákat gyárt. Teljes berendezéssel, készen, műanyag ta­karóba burkolva adják át valameny­­nyit a szállítóknak, mint holmi aján­dékcsomagokat. Csak éppen ezeket daru emelgeti. Sok a fiatal. De hosszú hajat egye­dül Ferencsik József visel. Igazi hosszú hajat. Szőkét és hullámosat. Ugratják is érte minduntalan. — Egyszer meg akartuk nyírni — mesélik nevetve. — De csak egyetlen fürtjét sikerült lenyisszantanunk. Megsértődött. — Úgy hozzánőtt a haja, hogy be­láttuk, nem tud megválni tőle — epéskedik valaki. Ferencsik pirulva szögeket ver egy lemezbe. Nem hagyja abba a mun­kát, fel se néz. A hívó szavakra kel­letlenül jön közelebb. Otthon, a falu­jában békén hagyják, mondja csen­desen. Ott minden barátjának olyan a frizurája, mint az övé. A Zorán megteheti A csoportvezető. Csom­a László atyaian átfogja a „bűnös” vállát. — Nagyon derék fiú. Még szeren­cse, hogy itt, nálunk, csak az szá­mít, ki, mennyit dolgozik. És dicséri Venczelt meg Feren­­csiket. Szerények, szófogadók. Néha nem elég udvariasak, de ő nem sér­tődés. — Ilyen a fiatalok stílusa. Meg­szoktam, elfogadom. Amint azonban a hosszú hajról faggatom, vége a békességnek. — Én, mint magánember, elítélem a loboncokat. Sőt, mint a vállalati KISZ-vb kultúrfelelőse is. És ezt a véleményemet sohasem rejtem véka alá, amikor a divatról beszélgetünk. Nekitüzesedve próbál meggyőzni: negyven fehér liba közül is minden­képpen kirí két tarka tollú, hát még két hosszú hajú srác a negyvenkét tagú szocialista csoportból! — Egy munkásfiatal ne növesszen hosszú hajat! A Zorán megteheti, de a munkás nem. Csorna László tehát, mint csoport­­vezető, úgy véli, aszerint méretik a munkás, mennyit s hogyan dolgo­zik. A bérét is a teljesítmény alap­ján kapja. Hogyan lehetséges akkor, hogy emberi értékét mégsem a mun­kája, hanem a frizurája szabja meg? Mintha a csoportvezető igaz­ságosabb lenne a „magánember”­­nél. Csorna László bizonyára még nem ismerte fel, hogy a divat elleni ma­kacs tiltakozásával éppen a divatot emeli a megérdemeltnél előkelőbb rangra. S így, akarata ellenére, azokkal kerül egy táborba, akik ugyancsak nagy jelentőséget tulaj­donítanak neki, és szinte nem is tö­rődve mással, vakon követik. A csoportvezető harmincéves, a szálló gondnoka idősebb nála. S lám, bennük is összekeveredett kis­sé az értékek sorrendje! ítélkezésük alapjául egy kevésbé jelentős kül­sőséget választottak. A jelenségek­nél azonban a mélyükön rejtőző lé­nyeg sokkal fontosabb. Nem reked­hetünk meg tehát a jelenségek szemlélésénél, mert soha nem ismer­jük meg a lényeget. Sőt, az ollók csattogtatásával a mai Sámsonok fejlődését is megakasztjuk, mintegy kényszerítve őket, hogy fejük dí­széhez csak azért is ragaszkodja­nak. Végül majd okkal hihetik, hogy hajukban félelmetes erő rejlik, kü­lönben miért vonultatnák fel ellene a tiltás nehézfegyverzetét. JÓZSA TERÉZ FOTÓ: APOSTOL PÉTER MINT MAGÁNEMBER ELÍTÉLEM .. FERENCSIK HAJA A LEGHOSSZABB­ ­ L- 41

Next