Ifjúsági Magazin, 1973 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
Felmentünk egyszer a pesti gyárba. Mondtuk: csak építőanyagot és egy irányítót kérünk a klub építéséhez. Mosolyogtak, azt mondták: a gyárfejlesztésekre megy el most minden pénz. Végső szorultságunkban a járási művelődési otthonnal kötöttünk egyezséget: használhatjuk egy helyiségüket. Csakhogy az otthon két kilométerre van a gyártól. Munkaidő után a fiatalok így inkább szétszélednek, indulnak haza. Hogy mit csinálnak a szabad fél napjaikkal? Ki tudja? Nyitrai Ferenc, a Községi Tanács elnöke elégedett. — Jó házasságot kötöttünk a gyárral, azt hiszem, ők is úgy vélik. Nekünk mindenesetre megfizethetetlen, hogy végre gyökeret vernek itt az emberek. Azelőtt éppen csak aludni járt haza a dolgozók zöme. Közélet ebben a községben jóformán nem volt, a szomszédjáról sem igen tudta senki, él-e, hal-e. Gyökeres változás persze még nincs, de a fiatalokon már látni, hogy itthon érzik magukat, itt akarják megtalálni a boldogságukat. A gyár és a község közös érdekei kézzelfogható dolgokban is megmutatkoznak. Tavaly jókora összeggel és társadalmi munkával járult hozzá a gyár a községi óvoda fejlesztéséhez. Új buszmegálló épült az üzem közelében, és közösen húzták fel Nagykáta egyik orvosának, aki egyben üzemi orvos is, a telefongyár melletti házat. — Terveztünk egy ifjúsági parkot és strandot is közel a gyárhoz — mondja a tanácselnök. — Hadd érezzék magukat igazán jól itthon a fiataljaink, ha már ilyen kedvező fordulatot vett a község sorsa. R. SZÉKELY JULIÁNNA FOTÓ: HEGOCZKI FERENC VÁGÁNY GYÖRGY KISZ-TITKÁR ÉS A NAGYKÁTAI GYÁREGYSÉG HELYETTES VEZETŐJE BUSZ VISZI HAZA A FIATALOKAT A KÖRNYEZŐ FALVAKBA DOMONKOS KATI HÚGAI IS SZERETNÉNEK MAJD BEKERÜLNI A GYÁRBA .