Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4. szám

Szobrok szólnak a Szigeten A panteonok ritkán maradnak fedetlenül. Legalább egy díszcsarnok illik hozzájuk. A margit-szigeti pan­teon tehát rendhagyó kissé — igaz, hivatalosan nem is nevezik annak. Művészsétány, inkább így emle­­getik. A háttérben a Margit-kolostor álmodozó romjai, szemközt a szigeti szálló százados falai, s a magasban Arany János nyugalmat suttogó hatalmas tölgykoro­nái. Harmincegy szobor áll a sétány mentén, harminc­egy arc életre keltett, megőrzött vonásai. Arcukba te­kinthet, aki erre jár: egy nép arcvonásait, fájdalmát,­­ boldogságát találja ott. S ők is, e szoborfejek arcunkba néznek, mert rajtunk s utódainkon mérhetik minden vágyukat, küzdelmüket. JANUS PANNONIUS (1434—1472) KIS ISTVÁN SZOBRA A jelképet önnön magár­ól rótta fel írótáblájára: vi­rágzó mandulafa a pannon térben. Márványoszlo­pok, kőtornyok hűvösében egy püspök, aki szerette, hitte, megértette az életet. Az első nagy magyar poéta, bár latinul zengette lantját. Az első költő, aki uralkodója európai politikájához igazítva tehet­ségét, beleszólt a történelembe, így érte utol a hívő poéták sorsa, a kegyvesztés, s menekülőben, Medve várában a halál.

Next