Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
Szobrok szólnak a Szigeten A panteonok ritkán maradnak fedetlenül. Legalább egy díszcsarnok illik hozzájuk. A margit-szigeti panteon tehát rendhagyó kissé — igaz, hivatalosan nem is nevezik annak. Művészsétány, inkább így emlegetik. A háttérben a Margit-kolostor álmodozó romjai, szemközt a szigeti szálló százados falai, s a magasban Arany János nyugalmat suttogó hatalmas tölgykoronái. Harmincegy szobor áll a sétány mentén, harmincegy arc életre keltett, megőrzött vonásai. Arcukba tekinthet, aki erre jár: egy nép arcvonásait, fájdalmát, boldogságát találja ott. S ők is, e szoborfejek arcunkba néznek, mert rajtunk s utódainkon mérhetik minden vágyukat, küzdelmüket. JANUS PANNONIUS (1434—1472) KIS ISTVÁN SZOBRA A jelképet önnön magáról rótta fel írótáblájára: virágzó mandulafa a pannon térben. Márványoszlopok, kőtornyok hűvösében egy püspök, aki szerette, hitte, megértette az életet. Az első nagy magyar poéta, bár latinul zengette lantját. Az első költő, aki uralkodója európai politikájához igazítva tehetségét, beleszólt a történelembe, így érte utol a hívő poéták sorsa, a kegyvesztés, s menekülőben, Medve várában a halál.