Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
CSÖVEZOK százezrek sorsát irányítja. Fél év alatt a képregények színvonala alá süllyedt. A „lordok háza”: csehó, a pecő vagy héder, egy cellányi lyuk. A ragasztó gőze a mámor, szesszel, gyógyszerrel fölcsigázva. Herceg azt hiszi, nagy életet él, süvít belőle a sivárság. — A pályaudvaron aludtam, ötkor ébresztettek a rendőrök. Összetarháltam a reggelit, a disznósajtot a hónom alatt hoztam ki. A napos oldalra ültem melegedni. Jég. Hó. Szél. Köhögésrohamok törik szét mondatait, rándítják össze testét. És az a lappangó fájdalom a csontjaiban ... — Ha józan vagyok, mint akit kupán nyomtak. Ha megyek befelé a kábulatba, élek és villogok, szabad vagyok. Kiváltottunk parkánt, belaktunk belőle, megtankoltuk egy kis borocskával. Nyolcat beharaptam, meg két pipolfent, bokáig érő vízben szaladgáltam, bakancs és gatya nélkül. Reggel sínek között találtam magam. Bárki megtaposhat, leköpnek, kiközösítenek, bármikor elvihet a rendőr. Nem mondom meg, hogy mit akarok, mi lenne szép, mi lenne jó áruház, csak azt mondom, a Corvin rossz. Nem mondom meg, melyik újság a jó, csak azt, hogy melyik a rossz. Nem mondom meg, mit kéne fölépíteni, mert belezavarodnék, még önmagamat is tagadom. Ez hát a nihil, a „nagy bordó”, ahogy Herceg mondja, és tótágast áll az ész, hogyan jutott ide. Kétszáz forint Szent Antalnak Ki kit vág át, hogy tud mesélni, mekkora haja van, milyen a szerelése, mennyi nője volt, hogy bírja a narkót, a szeszt, a hideget, kinek van nagyobb regénye, ez adja meg a csöves rangját. Van néhány csúcsember, nagyesznek, uralkodnak, gyerekfejjel másztak a csőbe, tizenöt évesen már kiégtek. Néha megjelennek. Öltözködésük vad, nagyokat mondanak. Figurák.