ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
Az esztendő legszebb magyar labdarúgó sikeréről szerényen csordogáltak a hírek. Nem olvashattunk összeállításról, góllövőkről, az edző neve is titokban maradt, mindössze arról értesülhettünk, hogy a magyar diákválogatott június elején az NSZK-beli Mannheimben, a korosztály Európa Bajnokságnak beillő tornáján vereség nélkül, 13:0 gólaránnyal elsöprő sikert aratott. Négyszer nyertek zsinórban s mint utólag megtudtuk, a döntő mérkőzésen 6 ezer néző ünnepelte a magyar tizennégy éveseket. 1. ifj. Zsivótzky Gyula 2. Krecska János 3. Kovács András A GÓLARÁNYUK 13:0 Már ami a nézőszámot illeti, az ember sárgulni kezd az irigységtől. Ha netán mi rendezzük ezt a tornát, vajon hányan nézték volna meg a tiniket? Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: a rokonokon, barátokon és ismerősökön kívül legfeljebb néhány százan. ŐK TIZENÖTEN Nem rajtunk múlott, hogy adósok maradtunk a diákválogatott tablójával. Fotós (érthető módon) nem utazott a csapattal. Az edző nem ért rá fényképeket készíteni. A fiúk fotózgattak ugyan, de lapzártáig nem kaptuk meg a várva várt tablót. Úgyszintén késett a Mannheimből beígért fénykép. Itthon már nem lehetett lencsevégre kapni a csapatot, megkezdődött a nyári iskolai szünet, a vidéki játékosok pedig — heten vannak a keretben —, természetesen nyomban hazautaztak, így hát elégedjünk meg a válogatott három „menőjének”, a portréjával. (Mindhármukkal az edző, Serli Sándor lakásán találkoztunk.) Valamint írjuk le a 15 fiú nevét, megérdemlik. Kapusok: Jurik Tihamér (Pápa) és Darabos Gábor (FTC). Védők: Andor László (ZTE), Pintér Attila (SBTC), Krecska János (BVSC), Dóra József (Tatabánya) és Mészöly Géza (Vasas). Középpályások és csatárok: Kovács Kálmán (Bp. Honvéd), Szabó András (KSI), Simon József (Tatabánya), Csucsánszki Zoltán (Csepel), Bíró Péter (FTC), Kovács András (FTC), Németh István (ZTE) és Zsivótzky Gyula (FTC). Tartozunk még az igazságnak annyival, hogy ez a tizenöt fiú júniusban és júliusban hivatalosan csak a diák B válogatottnak számított, valójában augusztus elsejével léptek egy osztállyal feljebb, e naptól viszont ők az A válogatottak. S amint betöltik tizenötödik életévüket, megint egy osztállyal előbbre rukkolnak. A diákválogatott életre hívása a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetőinek egyik legdicséretesebb döntése volt. Ez az az alap (utánpótlásmag), amiről el lehet és el kell indulni. Igen kevés a valószínűsége annak, hogy felnőtt labdarúgóink életszemlélete, játékfelfogása vagy edzettsége — a nemrégen hozott szervezeti változások ellenére is — máról holnapra gyökeresen megváltozzon. Akikben joggal bizakodhatunk, reménykedhetünk, azok a mai tizenévesek. A diákválogatott alapjait Dalnoki Jenő rakta le két segítőtársával: Perlaki Istvánnal és Serli Sándorral. Dalnoki hallatlan lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Időközben ifjúsági szövetségi kapitány lett ugyan, de továbbra is figyelemmel kíséri a munkát, s a legjobbak innen kerülnek az ifjúsági keretbe. KÖVETELMÉNY A 3,5 Akinek tanulmányi eredménye a 3,5-ös átlagnál rosszabb, nem lehet tagja akeretnek. További követelmény a fegyelmezettség, a szorgalom, a z aranycsapat pontosság, a testi alkat, a fizikai állóképesség, a gyorsaság, no és a tehetség. A fenti tizenöt fiú egy sereg válogatón esett át. Serli Sándor 170 labdarúgó-palántából választotta ki a legjobb huszonötöt, majd a végső keretet. A harminchét éves edző nem volt nagy játékos, csupán ifjúsági válogatottságig vitte, majd egy sérülés véget vetett pályafutásának. Kereken tíz éve foglalkozik gyerekekkel. Előbb a Mezőgépnél, majd a BVSC-nél. Egy éve a Fradi serdülők edzője. Mindössze öt hónapja annak, hogy ez a főállása, korábban ugyanis művezető volt, szabad idejét áldozta a gyerekeknek. Elvégezte a segédedzői és az edzői tanfolyamot, a szakedzőire azonban nem vették fel. Különös, hogy egy levitézlett NB I-es játékos előtt nyitva áll a kapu, nem úgy az előtt, aki szakmailag szeretne előbbre lépni. SZERÉNY MENŐK Serli Sándort azonban nem látom keseredett embernek, sőt inkább kiegyensúlyozottnak. — Félek a nagy szavaktól — kezdi —, de vagy érez az ember a, elhivatottságot vagy nem. Amikor belevágtam ebbe a munkába, tudtam, ez lényegében nagy szürkeség, a reflektorok fényét itt nem szabad keresni. Azt hiszem, örök életemben csak gyerekekkel fogok foglalkozni, ennél nemesebb feladatot el sem tudok képzelni. Nap nap után tapasztalom: csodálatosan fogékonyak a szépre és jóra, ahogy mondani szokás, romlatlanok. Kívánom minden kollégámnak, hogy olyan nagyszerű fiúkkal hozza össze őket az élet, mint engem. Csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetek a diákválogatottról, példásan, fegyelmezetten viselkedtek Mannheimben, no és nagyszerűen játszottak. A szakemberek elképedtek, hogy milyen tehetségesek a magyar tizenévesek, mi tagadás, egy kicsit én is, hiszen mást sem hallani, mint hogy baj van az utánpótlással. Kérdés persze, mivé lesz később ez a tehetség. A mannheimi tini-mini EB-nek külön érdekessége volt, hogy a kiírás értelmében mindössze harminc percig tartottak a mérkőzések és rövid szünet után következett az újabb mérkőzés. Ilyen rövid idő alatt gólt nem kapni, viszont rúgni tizenhármat is, rendkívül értékes teljesítmény. Valamennyi találkozót füves pályán rendezték és ez csak azért érdemel említést, mert idehaza a diákválogatott jóformán sohasem játszhat gyepen. 42