ifjúsági Magazin, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Premier Január 20-tól, mint tudjuk, új lakó költözik a Fehér Házba. A bérlőről valószí­nű többet ismer a világ, mint az USA bármelyik ed­digi elnökének előéletéről; színész volt, pontosabban filmszínész. Ha igaz, azt az életművet gondosan őrzik a pléhdobozok valamelyik filmraktárban. 1937 és 1965 között ugyanis 54 filmet forgatott, jegyzik fel a statisztikusok. Ez több, mint Gerard Philippe telje­sítménye. Szám szerint. Elő­életének gondos kutatói — s ez mostanában jól fi­zető foglalkozássá vált — kiderítették azonban azt is, hogy az 54 film között egy sem akadt, amellyel vala­mit is nyert volna. Sőt, olyan sem akadt, amely a filmkritikusokat figyelem­re ösztökélte volna. Az 1938-ban forgatott Swing your lady című film pél­dául ,,a minden idők öt­ven legrosszabb filmjének egyike címet érdemelte ki” — emlékeztet a Le Monde. Így tehát nem sokat tud a világ a színészről, aki — mint az említett lap is megírta — arra hivatkozik, hogy tulajdonképpen so­hasem csinálhatta meg azt a filmet, melyet igazán szeretett volna. Az embe­riség mozirajongó része, sajna (vagy szerencsére) ezt már a későbbiekben is nélkülözni lesz kénytelen. Van azonban egy olyan érzésünk, hogy a Fehér Házban módjában áll majd befolyásolni a dolgokat, hogy az előadás remény­keltő legyen. Mellesleg a nagy napot kísérő holly­woodi kommentárok kissé borúlátóak. Henry Fonda azt mondta: ,,Csalódott vagyok és azt gondolom, hogy Reagen megválasztása még nagyobb tragédia, mint Nixoné volt annak idején.” Paul Newman vélemé­nye. ..Megyek és megné­zem, hogy a számba tu­dom-e venni a puskám csövét. De öngyilkossági kí­sérleteket tennék akkor is, ha Carter győzött volna.” Jane Fonda pedig így vé­lekedett : „Ronald Reagen rossz színész volt és rossz elnök is lesz.” Bízzunk benne, hogy csak az irigység beszél belő­lük .. . Leltári indián Jurina, a brazíliai Xavantes indián törzs főnöke nem utazhatott Rotterdamba, hogy tanúvallomásával részt vegyen a Russel Bíróság munkájában. A téma az indián népirtás volt. A Figaro idézi az okot is, s ez csakugyan figyelemre méltó. Minthogy a brazil törvények szerint ,,az indián gyámság alatt levő em­beri lény” ennek megfelelően oltalmazója felel érte, Így tehát a Belügyminisztérium jobbnak látta, ha Jurm­át nem teszik ki kellemetlen keres­ztkérdés­ek­­nek ideát, Európáiban. Érdemes kinyitni ezzel kapcsolatban azt a köny­vet, amelyet néhány évvel ezelőtt adtak ki Párizs­ban. A népirtásról címet viselő dokumentumkötet többek között ezt írja: „Státusa szerint az indiánt meghatározták mindenek előtt, mint egyént, de — s ez új a brazil jogban — mint törzset is... A törzsi állapotban levő indiánt brazilnak tekintik, de nem vonatkoznak rá a köztörvényeik, mivelhogy még nem asszimilálódott, nem vált a társadalom teljes értékű tagjává. És így, ebben a helyzet­ben az ál­lam gyámsága alatt áll... Vagyis, nincs választási lehetősége, a kormány számára az indiánok csak úgy léteznek, mint leendő állampolgárok. Nincs joguk — például — a föld kincseinek kitermeléséhez, s bár­mely más területre való áttelepítésükhöz elegendő egyetlen elnöki határozat is, amely nemzetbiztonsá­gi területfejlesztési okokra, magasabb államérdekek­re hivatkozik. Vagyis ez a botrányos gyakorlat, amely kifejezetten kapitalista érdekeket tart szem előtt, törvénnyé vált.” Jurmna nyilván nem a Transamazonica, az őser­dőn átvezető út előnyeiről akart beszélni, hanem azokról a dolgokról, amiről odahaza is hallgatnak. Tény ugyanis, hogy a brazil kormány a 60-as évek­ben létrehozott egy parlamenti vizsgálóbizottságot az indiánok sérelmére elkövetett visszaélések tanul­mányozására. A bizottság több, mint 20 kötetben nyújtotta be jelentését az elnöknek , de amelyet sohasem publikáltak,­még a részletei sem láttak napvilágot. „A brazil kormány attól tart, hogy Hollandiában elmondok egy s mást az indiánok életéről. H­a a Leg­felsőbb Bíróság is elutasítja útlevélkérelmemet, ak­kor a Xavantes törzs nevére kiállított papírokkal utazom” — mondta a törzsfőnök. Nem tudni, hogy Jurm­a a brazil jog szerint asz­­szimilálódottna­k tekinthető-e, de hogy jártas a világ rájuk vonatkozó dolgaiban, az biztos. Tudja például, hogy az észak-amerikai irokéz törzs főnöke két év­vel ezelőtt már ugyanígy utazott Svájcba. Talán új­ságot is olvasott annak idején, amikor az USA el­nök-képviselője Helsinkiben aláírta azt az okmányt az emberi jogokról, amely törzsfőnök kollégájának az utazás jogát biztosította volna ... ÉLNI AKAR Hunt, Lauda és Schechter után kiszállt a negyedik is: Fittipaldi. A hírek szerint az igazi döntés akkor született meg benne, amikor Regazzoni, akaratán kí­vül, végleg abbahagyta... „A Form­a 1-es gépek csu­pán a­­technikai-látványossági szempontokkal szá­molnak, az emberrel nem. Hiányérzetet keltenek verseny közben, s ez 300 km-es száguldásnál az egyenesben azt jelenti, hogy a pilóta nem érzi a ka­nyart. 1981-­ben már nélkülem indul a mezőny” — nyilatkozta az O­dobónak. Tulajdon­képpen szerencséje volt. 18 évesen kez­dett versenyezni, öt év múlva már hat győzelmet mondott magáénak az F—3-as kategóriában. 1972- ben világbajnok lett a minden autóversenyzők álom­versenyén, az RB—1-en. A brazil pos­ta bélyeget adott ki. Pelé, aki ekkor már egyeduralkodó volt, megko­ronázta. Néhány év múlva a Copersucar és a Skol —­a pénzelés — már leírták, nincs benne fantázia. Nem akart bizonyítani. Egyszerűen csak élni akar.

Next