Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

NW Kia meg iszonya van. Most magántanulóként vizsgázik. „Így kényelmes mindenkinek — mondja. — Azt a néhány órát, amíg a dol­gozatokat írom, kibírják a tanárok.” B. F. 17 éves gimnazista. Értelmiségi szü­leivel él, de nem beszél velük. Ha pénzt kér, adnak neki, de ő inkább egyedül szeretne élni, függetlenül. Egy éve lemezgyűjtemé­nyét adogatja el. Abból él, seftel, alkalmi munkákat vállal. Szabad idejében zenél. Az iskolában neki is mindennaposak az össze­tűzései a tanáraival. K. M. 18 éves lány. Elvált szülők gyere­ke. Anyja bolti eladó, apjáról nem tud semmit. Kisgyerek kora óta nem látta. Kü­lön szobája van, amit berendezett punkbég­linek. Barátai feljárnak hozzá, ott próbál­nak, gyakran ott is alszanak. Anyjával emiatt, és öltözködése miatt gyakoriak az összetűzések. De amikor fenyegetőzik, hogy elmegy otthonról, anyja mindig megbocsát és anyagilag is segíti. Szakközépiskola után fogalma sincs, mit csinál majd. — Miért akartak kidobni az iskolából? — A ruhámba nem köthettek bele, így aztán rámfogták, hogy tiszteletlen vagyok. Zűrös dolgaim voltak. Az egyik tanár le­­majmozott, buzinak nevezett. Persze ki­kértem magamnak, és azt mondtam rá, hogy impotens. Végül a dili nagyon rendes volt, így magánúton folytathatom a tanu­lást. — Talán a szüleid miatt ők mit szólnak, hogy punk lett a fiuk? — Megbeszéljük a dolgokat. Megértik, nem zavarja őket. — Testvéreid? — Hárman vannak. Tanulnak rendesen, de tetszik nekik, hogy elmondhatják, én vagyok a bátyjuk. A lakótelepen már van egy kis hírem. — Az emberek mit szólnak a külsőd­­höz? — A nagy többség szörnyülködik, egy kis hányad, a bunkók, röhögnek, de van, aki agresszív, és belémköt. Legutóbb az Ifjú­sági Parkban, a KFT koncertjén két hippi külsejű pofa féregnek nevezett. Hát, volt egy kis bunyó. — Kiket soroltok a punkok közé? — Változó. Hullamosótól az egyetemis­táig mindenki képviselve van. Vannak az öreg punkok. Ezek elkeseredett emberek, a margón élnek, nincs vesztenivalójuk, éppen ezért veszélyesek. Elenyésző számban van­nak, ezért nem nagyon lehet észrevenni őket. Annál inkább az új punkokat, akik kinézetben, gondolkodásban is lényegesen különböznek az öregektől. — Miért ez a megkülönböztetés? Mitől, kitől akar különbözni egy punk? — A nyolcvanas években egy új nemze­dék nő fel, amely szeretné saját kultúrá­ját megteremteni. Szeretne önálló lenni, el­sősorban a zenében, mert ahhoz még fia­tal, hogy az irodalomban vagy más művé­szeti ágakban is egyénit alkosson. De erre is vannak már törekvések, gondolok itt a Fia­tal Művészek Klubjában rendezett estekre. Nagyon lényeges, hogy a punkkultúra nem a munkásosztály kultúrája. A punk a kö­zépiskolások, egyetemisták, fiatal művé­szek körében terjed. Éppen ezért a punk ártalmatlan. Nem bűnöző, nem munkake­rülő, csak elege van abból, ami van, mást akar. Unja a dolgokat, a munkahelyén, az iskolában. — Van valamilyen punkideológia? — Igen. A punk élhetne úgy, mint egy átlagember, de nem akar, mert az élet így unalmas. A punk ideológiája az ideológiát­­lanság. Unja a politikát, de nem akar be­avatkozni a dolgokba. Egyszerűen a jelen­nek akar élni, szórakozni, zenélni. Cél a cél­talanság. A punk tudja, hogy idegesítő a vi­lág, de azzal is tisztában van, hogy a harc értelmetlen. Az atomháborút nem lehet megakadályozni. Csak azért hajtani, hogy még több pénzünk legyen, nem érdemes. Tanulni, hogy utána diplomával hosszú éve­kig szellemi önkielégítést folytasson, nem érdemes ... — Néhány évvel ezelőtt a csövesek is lázadtak. Van-e valami hasonlóság a csö­vesek és a punkok között? — Semmi. Az igazi csövesek (leszámítva a divatcsöveseket) primitívek, buták, un­intelligensek. Koszosak, szakadtak. Béké­ről, szeretetről, közösségről fecsegnek. Mire mennek vele? Ha az embert nem szeretik, miért szeressen másokat? A csövesek tilta­koznak a háború ellen, a punk ezt hülye­ségnek tartja, mert nincs értelme. A punk leszarja a világot. Kölcsönösen. A csövesek nyájmelegben érzik jól magukat. A punk nincs sokat együtt a többiekkel, inkább sa­ját egyéniségét alakítja. A csövesek hülyí­tik egymást a nagy dumával, imádják a ha­zug, kőkemény rockot játszó bandákat, alul­járóznak, a punk ezeket a dolgokat avult­nak tartja, lenézi. — A közvélemény szerint a punkok még veszedelmesebbek, mint a csövesek. Köz­­veszélyesek, szipuznak, szexuális téren gát­lástalanok. — Ez hülyeség. A punkok sokkal keve­sebbet szipuznak, mint a csövesek. Legfel­jebb isznak. Sört. Az igazi punk sohasem 16

Next