Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
egy fizetett „tisztviselőhöz” küldte, aki magára vállalta ezt a némi fájdalmat okozó szolgálatot. Milyen remek pszichológusok voltak ezek a férjek .. . Tudták, hogy a lánynak fájdalmat okoz az első közösülés, ugyanakkor nem tudták, hogy ezt miképpen kerülhetnék el, s mert nem akarták, hogy annak, akit szeretnek (vagy akire szükségük van) maguk okozzanak fájdalmat, a feladatot áthárították egy idegenre. Hasonló meggondolásból egyébként ma is sok fejlett országban a menyasszonyok a vőlegény egyetértésével orvoshoz fordulnak, s műtéttel távolíttatják el szűzhártyájukat. A szüzesség a magántulajdonnal és az örökléssel kapcsolatban vált később értékké. Amikor a nő(k) is a férfi magántulajdonába került(ek), s a „tulajdonos” ragaszkodott ahhoz, hogy „új árut” kapjon. Az érdekből aztán erkölcsi lett, ám azonnal kettős erkölcs: a ház urának és az asszony urának-parancsolójának nem kellett a frigyig őriznie érintetlenségét, sőt, kívánatos és dicséretes dolog volt, ha minél több tapasztalattal rendelkezett. A vadember bennünk él ma is, ösztöneivel és félelmeivel együtt. S miközben más körülmények között és másként élünk, az egymásra rakódott, egymásnak ellentmondó tabuk sokasága ködösíti az agyunkat. Világszerte más és más választ adnak arra a kérdésre, hogy a fiatalokat ki és hogyan készítse fel a felnőtt életre. Arra, hogy a fiúkból és a lányokból milyen segítséggel legyen férfi és nő, ugyanúgy próbál a felnőtt generáció válaszolni, mint arra, hogy miképp váljon az eltartott gyerek dolgozó felnőtté. Nevelje a család és az iskola! Csakhogy erre a feladatra a család már nem, az iskola még nem tud megfelelő módon vállalkozni. A modern szülők — akik gyakran csak a tévé előtt talákoznak a gyerekekkel — többnyire addig jutottak, hogy kénytelen-kelletlen „felvilágosítják” a kamaszokat egy-két erőltetett beszélgetés során olyasmiről, amit azok már jól-rosszul amúgy is tudnak. A pedagógusok pedig immár tantárgyként próbálkoznak azzal, hogy a diákokat felkészítsék a „családi életre”, s egy meglehetősen zavaros, hiányos ismeretanyagot adnak elő személytelenül, pironkodva, felkészületlenül. Mindezek mellett az állam kötelező házassági tanácsadás keretében igyekszik gondoskodni a tudatlanság csökkentéséről, közben pedig tudjuk, hogy az esküvő előtt állók 70 százalékának már volt egymással vagy mással is szexuális kapcsolata. Mielőtt bárki az erkölcsök romlása miatt sikítozna, megjegyzem, hogy egy korabeli felmérés szerint ötven évvel ezelőtt Magyarországon a menyasszonyok fele már nem szűzen állt az oltár elé. Az eső után köpönyeg helyzet állna elő tehát akkor is, ha a kötelező házassági tanácsadás nem lenne bürokratikusan személytelen és egyaránt kínos orvosnak és pácienseinek. Márpedig az, hiszen amit ilyenkor megtudhatnak a házasulandók, azt már a párválasztás előtt tudniok kellene. Számítsuk ehhez hozzá, hogy az orvosok jórésze felkészületlen arra, hogy — pláne futószalagon vagy tömeggyűlésszerű tanórákon — pótolja néhány perc, esetleg egy-két óra alatt, amit óvodáskortól folyamatosan kellett a gyerekeknek megérteniök, megtanulniok. Sötét a kép? Éppen az a lényege, hogy világosodik. Különösen az elmúlt tíz évben rendkívüli sokat léptünk előre, többet, mint az előző százban. Mert mégiscsak van már tanácsadás, van iskolai tananyag, s mind kevesebb a képmutató mellébeszélés. És van millió tennivaló ... Még mindig évente húszezer hajadon fekszik műtőasztalra, hogy megszakítsák a terhességét, köztük tízezer 15—19 éves és mintegy 100 tizennégy éven aluli. Annak ellenére, hogy állandó és rendkívül széles a felvilágosítás ezügyben! Annak ellenére, hogy a szexuális élet egészségügyi és egészségvédelmi vonatkozásai már nem tabutémák! Arról azonban, hogy a nemi élet nem csupán a fajfenntartást szolgálja, hanem az emberi élet szerves része és egyik örömforrása, a szükségesnél még mindig kevesebb szó esik. Egyrészt tehát a felnőttek jól-rosszul kezdik már oktatni arra a fiatalokat, hogy a veszélyeket miképpen kerüljék el, arról azonban hallgatnak, hogy a páros örömhöz miképpen váljanak alkalmassá. Hallgatnak, mert sokan közülük maguk sem tudják, sokan pedig az üres élvhajhászástól, az érzelmi elszegényedéstől szeretnék megóvni a gyerekeket. Az utóbbi reális veszély. Hivatalos adat például, hogy a húszezer lány közül, aki évről évre abortuszt kér, tízezer nem szerelemből feküdt le a partnerével. Hanem miért? Egyetlen szóval lehet összefoglalni a sokféle „indokot”, azt, hogy „megkért rá a fiúm”, „meg akartam tartani a fiúmat”, „ittam és nem tudtam, mit csinálok”, „erőszakoskodott velem”, „ha a fiúknak szabad, nekem is szabad”, „megkívántam”, a „többi lány kinevetett, hogy én még sosem”... és a többi. Ez a szó pedig: divat. Divat? Bizony az, olyan divat, ami egyszerre és sok irányból támad. A gyerek mielőbb felnőtté akar válni és utánozza a felnőtteket. Nyitott szemmel és nyitott füllel jár, s nem érti, hogy amit a nála idősebbeknek szabad — vagy titokban lehet —, az miért tilos neki. Különösen akkor, ha már serdülőként maga is igényelni kezdi a szexuális örömöket. Persze, hogy elutasítja a prédikációkat és megszegi a tilalmakat. De mert nemcsak éretlen, hanem tanulatlan is, könnyen bajba kerülhet vagy bajt okozhat. Ha nemi beteg lesz, meggyógyítják. Ha teherbe esik, műtőasztalra fektetik. És ezért vagy azért, egyformán megszégyenítik, romlottnak nevezik. Ugyanakkor pedig a kevésbé látható bajjal szinte a kutya sem törődik. Azzal, hogy menynyi csalódást, fájdalmat gyűjtenek be a „rosszalkodó” tizenévesek. Hogy sok fiú egy életre ilyenkor torzul önző és buta hímmé és sok lány ilyenkor üresedik frigiddé. Nem szorul bizonyításra, hogy a párválasztás és ezt követően a családi élet — beleértve a szexuális életet is — legalább olyan fontos, mint a pályaválasztás és az alkotó-termelő munkára való felkészítés. Hogy az ember, mint nő vagy férfi és anya vagy apa legalább olyan fontos, mint az, hogy kiből hol és milyen munkaerő lesz. A munkáséletre 8—17 évig készülnek a fiatalok az iskolapadokban, a műhelyekben, szakavatott oktatók és pedagógusok irányításával. Nemi szerepük vállalásához viszont a minimálisnál is kevesebb előzetes információt kapnak, annál több tilalommal, titkolódzással, félreneveléssel gátolják őket a felnőttek. Szinte mindent ki kell lesniök, egymást kell — többnyire rosszul és ügyetlenül — tanítgatniok. Csodálkozhatunk-e, hogy ilyen előzmények után sokan fel- 27 Magyar nyelven megjelent, többnyire csak könyvtárból kölcsönözhető könyvek — a teljesség igénye nélkül Andrew A. C. — Schepp S.: Hogyan születik a kisbaba? Aszódi Imre—Brencsán János: A házasélet ABC-je Bácskai Júlia—Bóna János: Beszélgetések a szexről és más dolgokról Bágyoni Attila: Szex, szerelem, család Bágyoni Attila—Varjasi Edit: Okos szóval, türelemmel Bender E. F.: Helga Bródy György: Fiúknak lányokról Buda Béla: A szexualitás modern elmélete Buda Béla és mások: Szexualitás és párkapcsolatok felnőtt korban Buda Béla—Szilágyi Vilmos: Párválasztás Czeizel Endre: A gyermekvárás felelőssége Czeizel Endre—Magyar Pál: A születendő gyermek védelmében Dietz—Hesse: Szexológia Dühring G.: Az egészséges nő Engels F.: A család, a magántulajdon, az állam eredete Ginott H.: Szülők és gyermekek Hirschler Imre: A nők védelmében Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni Hoffmann—Klemm : őszinte szó a szerelemről Kahn F.: A szerelem iskolája Katona Mária: Kismama voltam Kenth E.: Asszony lesz a lányból Klimova—Fagnerova: Mit mondjunk a kicsinyeknek? Kon I.: Kultúra-szexológia Kovács Lajos: A nőorvosnál Linczényi Adorján—Radnai Béla—Vikár György: A szexuális élet zavarai Ludas M. László szerk.: Szexualitásról a fogamzástól a felnőtt korig Nilsson L.: Gyermek születik Lux Elvira: Szexuálpszichológia Ranschburg Jenő—Popper Péter: Személyiségünk titkai Schemann K.: Gólya hozza? Seregély György: Fogamzásgátlás *Spock B.: Tinédzserek könyve Svindosh H.: A nő szexuálpatológiája Szilágyi Vilmos: A házasság jövője Szilágyi Vilmos: Nemi nevelés a családban Szilágyi Vilmos: Pszichoszexuális fejlődés — párválasztási szocializáció Szilágyi Vilmos szerk.: A családi élet nemi problémái Vátszjámna: Kama szutra Veres Pál: Beszélnünk kell róla