Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

egy fizetett „tisztviselőhöz” küldte, aki magára vál­lalta ezt a némi fájdalmat okozó szolgálatot. Mi­lyen remek pszichológusok voltak ezek a férjek .. . Tudták, hogy a lánynak fájdalmat okoz az első közösülés, ugyanakkor nem tudták, hogy ezt mi­képpen kerülhetnék el, s mert nem akarták, hogy annak, akit szeretnek (vagy akire szükségük van) maguk okozzanak fájdalmat, a feladatot áthárítot­ták egy idegenre. Hasonló meggondolásból egyéb­ként ma is sok fejlett országban a menyasszonyok a vőlegény egyetértésével orvoshoz fordulnak, s műtéttel távolíttatják el szűzhártyájukat. A szüzesség a magántulajdonnal és az örökléssel kapcsolatban vált később értékké. Amikor a nő(k) is a férfi magántulajdonába került(ek), s a „tulaj­donos” ragaszkodott ahhoz, hogy „új árut” kapjon. Az érdekből aztán erkölcsi lett, ám azonnal kettős erkölcs: a ház urának és az asszony urának-paran­­csolójának nem kellett a frigyig őriznie érintetlen­ségét, sőt, kívánatos és dicséretes dolog volt, ha minél több tapasztalattal rendelkezett. A vadember bennünk él ma is, ösztöneivel és félelmeivel együtt. S miközben más körülmények között és másként élünk, az egymásra rakódott, egymásnak ellentmondó tabuk sokasága ködösíti az agyunkat. V­ilágszerte más és más választ adnak arra a kérdésre, hogy a fiatalokat ki és hogyan készítse fel a felnőtt életre. Arra, hogy a fiúkból és a lányokból milyen segítséggel legyen férfi és nő, ugyanúgy próbál a felnőtt ge­neráció válaszolni, mint arra, hogy miképp vál­jon az eltartott gyerek dolgozó felnőtté. Nevelje a család és az iskola! Csakhogy erre a feladatra a család már nem, az iskola még nem tud megfelelő módon vállalkozni. A modern szülők — akik gyakran csak a tévé előtt talákoznak a gyerekekkel — többnyire addig jutottak, hogy kénytelen-kelletlen „felvilágosítják” a kamaszokat egy-két erőltetett beszélgetés során olyasmiről, amit azok már jól-rosszul amúgy is tudnak. A pedagógusok pedig immár tantárgyként próbálkoznak azzal, hogy a diákokat felkészítsék a „családi életre”, s egy meglehetősen zavaros, hiányos ismeretanyagot adnak elő személytelenül, pironkodva, felkészületlenül. Mindezek mellett az állam kötelező házassági tanácsadás keretében igyekszik gondoskodni a tudatlanság csökkentésé­ről, közben pedig tudjuk, hogy az esküvő előtt állók 70 százalékának már volt egymással vagy mással is szexuális kapcsolata. Mielőtt bárki az erkölcsök romlása miatt sikítozna, megjegyzem, hogy egy korabeli felmérés szerint ötven évvel ez­előtt Magyarországon a menyasszonyok fele már nem szűzen állt az oltár elé. Az eső után köpönyeg helyzet állna elő tehát akkor is, ha a kötelező há­zassági tanácsadás nem lenne bürokratikusan sze­mélytelen és egyaránt kínos orvosnak és pácien­seinek. Márpedig az, hiszen amit ilyenkor meg­tudhatnak a házasulandók, azt már a párválasz­tás előtt tudniok kellene. Számítsuk ehhez hozzá, hogy az orvosok jórésze felkészületlen arra, hogy — pláne futószalagon vagy tömeggyűlésszerű tan­órákon — pótolja néhány perc, esetleg egy-két óra alatt, amit óvodáskortól folyamatosan kellett a gyerekeknek megérteniök, megtanulniok. Sötét a kép? Éppen az a lényege, hogy világoso­dik. Különösen az elmúlt tíz évben rendkívüli so­kat léptünk előre, többet, mint az előző százban. Mert mégiscsak van már tanácsadás, van iskolai tananyag, s mind kevesebb a képmutató mellébe­szélés. És van millió tennivaló ... Még mindig évente húszezer hajadon fekszik műtőasztalra, hogy megszakítsák a terhességét, köz­tük tízezer 15—19 éves és mintegy 100 tizennégy éven aluli. Annak ellenére, hogy állandó és rend­kívül széles a felvilágosítás ezügyben! Annak el­lenére, hogy a szexuális élet egészségügyi és egészségvédelmi vonatkozásai már nem tabutémák! Arról azonban, hogy a nemi élet nem csupán a fajfenntartást szolgálja, hanem az emberi élet szerves része és egyik örömforrása, a szükségesnél még mindig kevesebb szó esik. Egyrészt tehát a felnőttek jól-rosszul kezdik már oktatni arra a fiatalokat, hogy a veszélyeket miképpen kerüljék el, arról azonban hallgatnak, hogy a páros örömhöz miképpen váljanak alkalmassá. Hallgatnak, mert sokan közülük maguk sem tudják, sokan pedig az üres élvhajhászástól, az érzelmi elszegényedéstől szeretnék megóvni a gyerekeket. Az utóbbi reális veszély. Hivatalos adat például, hogy a húszezer lány közül, aki évről évre abortuszt kér, tízezer nem szerelemből feküdt le a partnerével. Hanem miért? E­gyetlen szóval lehet összefoglalni a sokféle „indokot”, azt, hogy „megkért rá a fiúm”, „meg akartam tartani a fiúmat”, „ittam és nem tudtam, mit csinálok”, „erőszakoskodott velem”, „ha a fiúknak szabad, nekem is szabad”, „megkívántam”, a „többi lány kinevetett, hogy én még sosem”... és a többi. Ez a szó pedig: divat. Divat? Bizony az, olyan divat, ami egyszerre és sok irányból támad. A gyerek mielőbb felnőtté akar válni és utánozza a felnőtteket. Nyitott szem­mel és nyitott füllel jár, s nem érti, hogy amit a nála idősebbeknek szabad — vagy titokban lehet —, az miért tilos neki. Különösen akkor, ha már serdülőként maga is igényelni kezdi a szexuális örömöket. Persze, hogy elutasítja a prédikációkat és megszegi a tilalmakat. De mert nemcsak éretlen, hanem tanulatlan is, könnyen bajba kerülhet vagy bajt okozhat. Ha nemi beteg lesz, meggyógyítják. Ha teherbe esik, műtőasztalra fektetik. És ezért vagy azért, egyformán megszégyenítik, romlottnak nevezik. Ugyanakkor pedig a kevésbé látható baj­jal szinte a kutya sem törődik. Azzal, hogy meny­nyi csalódást, fájdalmat gyűjtenek be a „rosszal­kodó” tizenévesek. Hogy sok fiú egy életre ilyen­kor torzul önző és buta hímmé és sok lány ilyen­kor üresedik frigiddé. Nem szorul bizonyításra, hogy a párválasztás és ezt követően a családi élet — beleértve a szexuá­lis életet is — legalább olyan fontos, mint a pálya­­választás és az alkotó-termelő munkára való fel­készítés. Hogy az ember, mint nő vagy férfi és anya vagy apa legalább olyan fontos, mint az, hogy kiből hol és milyen munkaerő lesz. A munkáséletre 8—17 évig készülnek a fiatalok az iskolapadokban, a műhelyekben, szakavatott oktatók és pedagógu­sok irányításával. Nemi szerepük vállalásához vi­szont a minimálisnál is kevesebb előzetes informá­ciót kapnak, annál több tilalommal, titkolódzással, félreneveléssel gátolják őket a felnőttek. Szinte mindent ki kell lesniök, egymást kell — többnyire rosszul és ügyetlenül — tanítgatniok. Csodálkoz­hatunk-e, hogy ilyen előzmények után sokan fel- 27 Magyar nyelven megjelent, többnyire csak könyvtárból kölcsönözhető könyvek — a teljesség igénye nélkül Andrew A. C. — Schepp S.: Hogyan születik a kis­baba? Aszódi Imre—Brencsán Já­nos: A házasélet ABC-je Bácskai Júlia—Bóna János: Beszélgetések a szexről és más dolgokról Bágyoni Attila: Szex, sze­relem, család Bágyoni Attila—Varj­asi Edit: Okos szóval, türe­lemmel Bender E. F.: Helga Bródy György: Fiúknak lányokról Buda Béla: A szexualitás modern elmélete Buda Béla és mások: Szexualitás és párkap­csolatok felnőtt korban Buda Béla—Szilágyi Vil­mos: Párválasztás Czeizel Endre: A gyermek­várás felelőssége Czeizel Endre—Magyar Pál: A születendő gyermek vé­delmében Dietz—Hesse: Szexológia Dühring G.: Az egészséges nő Engels F.: A család, a ma­gántulajdon, az állam eredete Ginott H.: Szülők és gyer­mekek Hirschler Imre: A nők vé­delmében Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni Hoffmann—Klemm : őszin­te szó a szerelemről Kahn F.: A szerelem isko­lája Katona Mária: Kismama voltam Kenth E.: Asszony lesz a lányból Klimova—Fagnerova: Mit mondjunk a kicsinyek­nek? Kon I.: Kultúra-szexológia Kovács Lajos: A nőorvosnál Linczényi Adorján—Radnai Béla—Vikár György: A szexuális élet zavarai Ludas M. László szerk.: Szexualitásról a fogam­zástól a felnőtt korig Nilsson L.: Gyermek szüle­tik Lux Elvira: Szexuálpszi­­chológia Ranschburg Jenő—Popper Péter: Személyiségünk titkai Schemann K.: Gólya hozza? Seregély György: Fogam­zásgátlás *Spock B.: Tinédzserek könyve Svindosh H.: A nő szexuál­­patológiája Szilágyi Vilmos: A házas­ság jövője Szilágyi Vilmos: Nemi ne­velés a családban Szilágyi Vilmos: Pszicho­­szexuális fejlődés — pár­választási szocializáció Szilágyi Vilmos szerk.: A családi élet nemi problé­mái Vátszjámna: Kama szutra Veres Pál: Beszélnünk kell róla

Next