Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK A KEK-töl Londonig Amikor ezek a sorok meg­­jelennek, már valószínűleg ígg kölni együttessel egy Las Agas-i show-ban ég fel a budapesti diszkótávé-verseny nyertese, a londoni világbajnok­­második helyezettje, Boros úr. A szerződés egy évre szól, de a külföldi turné ezzel nem ér véget. Az ajándék a győzelemért, egy világ körüli hajóút, természetesen műsor­ral. ■ Hogyan jutottál el idáig? - 1978-ban volt a KEK- en egy diszkótánc-verseny. Összetettben 4. lettem. Az első 5 győztes párt a tv köny­­nyűzenei show-műsorokra hív­ta, így kerültem be ebbe a vérkeringésbe. Amatőrként minden előképzés nélkül, 1979- ben tettem egy vizsgát, és C- kategóriájú ideiglenes műkö­dési engedélyt kaptam, mi­előtt a mesterhez — Jeszensz­ky Endréhez — mentem ta­nulni. 1984-ben kaptam A- kategóriát. Eleve táncosnak készül­ni? 1978-ban érettségiztem, majd a filmlaboratóriumban voltam filmlaboráns, felvéte­liztem a TF-re, a színművé­szetire nem vettek fel, majd jött a táncverseny a KEK-en és a többit már elmondtam. Profi táncosként meny­nyire tartod fontosnak a folya­matos tréninget? — Általában az az emberek véleménye, ha színpadra ke­rülnek, hogy nekik már sem­miféle képzésre nincs szüksé­gük. Az én esetemben nem így van, legalábbis szeretném, ha nem így lenne. Nekem a ba­lettórák fontosak, a rendsze­resség is szükséges. De a saját példámból okulva látom, hogy ha az embert felkapják, sok más olyan dolga akad, ami miatt lecsúszik a gyakorló balettórákról, menedzselni, fo­­tóztatnia kell magát, mégis, mindig muszáj időt szakítani a rendszeres tréningezésre. — Azt mondtad, a színmű­vészetire felvételiztél. A tánc mellett megmaradtak az ilyen irányú terveid? — Igen, szeretnék másképp is színpadon lenni, más mű­fajban is: szteppelni, színész­iz edni, énekel Cseles gáncsok A debreceni Szócal Andrea a gyengébb nem erősebb feléhez tartozik, a női cselgáncs válo­gatott tagja. — Nőies sportnak tartod? — Cseppet sem, viszont na­gyon szeretem a cselgáncsot. — Nyilván ezt válaszolnák hasonló kérdésre a mői vízilab­set a női ökölvívók is ... Bár a női ökölvívás ki­fejezetten nem tetszik, van­nak sportágak, amelyekben a nők is szeretnék bizonyítani lüket, ügyességüket. S a cselgáncs vagy akár a vízi­­nem árt a női szervezet­nek. S miért éppen a cselgáncs felé kezdtél kacsingatni? — Az öcsém korábban kezdte, s amikor hazajött, ukrán velem folytatta az réseket. Ez annyit jelen­tett, hogy megfogott és föld­höz vágott. Meguntam­ az „ahogy esik, úgy puffan" helyzetemet, s tizenöt évesen én is jelentkeztem. Ma ver­!-és a Debreceni Dózsa igazol­venyzője vagyok az 56 súlycsoportban, Ifjúsági­tegóriában. — Mennyire „sérülékeny" sport a cselgáncs? — Az átlagosnál veszélye­sebb, különösen a fojtást­ech­alkalmazásánál kell vi­­gyázni. A legfontosabb mégis a helyes eséstechnika. Ezzel sok sérülést meg lehet akadá­lyozni. Nekem például egy alkalommal a kulcscsontom mozdult ki a rossz esés miatt. — Vetted már hasznát a tudásodnak a versenyeken, ed­zéseken kívül? — Egyszer a sötét utcában három férfi egyértelmű szán­dékokkal közeledett felém. Lehet, hogy azóta is emlékez­nek a találkozásunkra, sike­rült megvédenem magam. Lá­tod, ezért is csinálom. — Gondolom, nem a helyes eséstechnikára tanítottad őket. Ha nem cselgáncsozol, mi tör­ténik? — Jó hangosan elkezdtem volna sikifőzni. a Képes-tábor Magyar Zsuzsa, az Iparművé­szeti Főiskola KISZ-bizottsági szervezőtitkára tavaly nyáron egy kísérletsorozat részeként alapfokú képzőművészeti tá­bort szervezett Fehérgyarma­ton. — Honnan az öllel?­­— A kísérletsorozat eszmei atyja Szemadám György fes­tőművész. Részt vettem az általa irányított tábor mun­kájában, s az elmúlt évben segítője lehettem. Most egy­kori iskolámban gyűjtök is­mereteket. — Hogyan alakult a prog­ram? — Nagyon feszített prog­rammal s fokozatosan nehe­zedő feladatokkal láttuk el a gyerekeket. A résztvevők fogalmi gondolkodását, szín­­érzékét, térlátását, fantáziá­ját igyekeztem felmérni s fej­leszteni. — Milyen eredményre jutot­tatok? — Kollektív munka volt, s bár kis csoportokban foglal­koztunk, nem születtek sablo­nos megoldások. Lazításként életnagyságú önarcképet ké­szítettek a résztvevők. Kap­csolódó fogalmak gyűjtésével közelítettünk a feladatokhoz, így nagyon meglepő asszociá­ciók is születtek. — Milyen élményeket nyúj­tott a munka? — Mivel zenei tagozatos gyerekek vettek részt a tan­folyamon, érdekelt a külön­böző zenék karakterének meg­ragadása. A tánczene elsőd­leges volt, a sanzon, a cigány­zene, az opera, a középkori orgonamuzsika sorában. A ze­ne, a képzőművészet és a kol­lektív képzelet olyan új gon­dolatokat keltett a gyerekek­ben, ami miatt jó lenne foly­tatni a megkezdett munkát.­ ­BU Zyul­n AZ INTERJÚKAT KÉSZÍTETTÉK: BUDAI JUDIT CSONTOS TIBOR FALUS TAMÁS MOLNÁR KÁROLY Egy zenész két zenekarból A huszonhat éves Németh Viktor kétszeres résztvevője volt a fiatal dalosok fehérvári országos találkozójának. A CHB együttes tagjaként ját­szott és szólistaként is felhívta magára a figyelmet igényes szövegeivel. " A CHB mellett egyéb­ként tagja vagyok a többnyi­re sportolókból álló Tengx- Lengxnek is — említi Viktor kiegészítésként. — Hogyan lehet egyszerre két zenekarben játszani és köz­ben szólistaként is fellépni? — A Tengx-Lengx-ben fő­leg amerikai népzene-feldol­gozásokat játszunk, de kevés idő jut a gyakorlásra, szerep­lésre. A CHB-ban nem ameri­kai, inkább saját ízű country muzsikát csinálunk. Gitáros­énekesként ideiglenes CRI vizsgám van, de igazán nem érzem magam profinak. So­kat zenélek munka után, na­pi négy órában távirat-kézbe­sítőként dolgozom a postánál. — Mióta muzsikálsz ? — Autodidakta módon, ti­zenegy éve. Billentyűs hang­szeren kezdtem. Nagyon sze­retem az akusztikus zenét, szerintem a gitárnak is lelke van. — Miről szeretsz dalolni szó­listaként? — Részben hozzám közel álló költők verseit zenésítem Aj - ---------­Ján, részben mai témájú dalokat írok. Vi­ban azért is akarok­­ lenni, mert hatni kívánok az emberekre, hogy éljenek, gon­dolkodjanak felelősségtelje­sen. Tudom, nem én vagyok a leghivatottabb eldönteni, hogy ez mit is jelent, de ér­zem, hogy lehetne normál­isab­­ban is élnünk. Úgy érzem, a zene tisztasága talán segít­het valamit. Muzix 81 Valósággal berobbant a nem­zetközi hang­szerpia­cra a deb­receni S­jólay-testvérek talál­mánya, a Müzic 81. A rock­zene és a komputertechnika kapcsolatának újabb lánc­szeme iránt nyugatnémet és japán cégek egyaránt érdek­lődnek, itthon pedig az Omega­­koncertek és a szintetizátor­­fesztiválok elmaradhatatlan tartozéka ez a kis csodamasina. Egyik megalkotója Szalay András. — Miért nevezik szenzációs­nak a találmányotokat? Aki járatos a szintetizá­torok világában, az tudja, '­ midi anya mi Muzix 81 Composer elne­vannak analóg szintetizátorok. A vetésű készülékünk az egyet­len a világon, amely egyszerre tud kapcsolatot teremteni mindkét szabványú berende­zéssel. Pontosabban, jóval többet tud, mint egyszerűen kommunikálni a kétféle rend­szer között. Használatához kazettás magnetofon, tévé­­készülék és Sinclair Spectrum vagy ZX 81 típusú számító­gép szükséges. — Mivel tud többet a Muzix hasonszőrű társainál? — Memorizálja a dallamo­kat, pontosan reprodukálja azokat, s ha szükséges, le is kottázza. Ezen kívül olyan is bátran használhatja a készülé­ket, aki nem tud hangszereken játszani. Elég, ha betáplálja a számítógépbe az általa ki­talált dallamokat, s a gép így polifonikus, többszólamú da­rabokat állít össze. — Hol nem igazán haszna a készüléknek? — A lemezfelvételeknél. Köztudott, hogy a stúdiók­ban hónapokig készülnek a lemezfelvételek. A Muzix le­rövidíti a felvételi időt, hiszen az otthon előre elkészített zenei programot a stúdióban csak be kell játszani. Ott va­gyunk az Omega-koncerteken is Matolcsy Kálmánnal, régi zenésztársammal. A Muzix segítségével csináltuk meg a Panta Rhei Computer című albumot, s szerepeltünk az Omega lemezeinek felvételein is. — Gondolom, külföldön is használják már a Mozizot. — Elsőként Frank Farian, a­ Boney M. együttes me­nedzsere kezdte használni.

Next