Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
Így legendával több, egy vészjósló válsághelyzettel kevesebb - így sóhajtottak fel Hamburg polgárai és vezető politikusai egyaránt, amikor feszült napok (évek?) után szárnyra kapott a hír: a Hafenstrasse önkényes házfoglalói beadták a derekukat, és már neki is láttak leszerelni a barikádokat, a drótakadályokat, lemosni a roskatag tűzfalak nem éppen szalonképes feliratait. Aki manapság az Elba partjára vetődik, az az éveken át hírhedt utcanév láttán legföljebb arra gondol, kirínak a város összképéből ezek az elhanyagolt házak.m Valójában csak nyolc házról volt szó. Egészen precízen a Hafenstrasse 116-126. között, és a hozzá kapcsolódó Bernhard- Nacht-Strasse 16-24. között. 1981 táján a hamburgi városi hatóságok feltehetően az ingatlanértékesítésben érdekeltek nyomására kimondták a halálos ítéletet: ezeket a házakat le kell bontani! Helyreállításuk fel se merült, lévén, hogy a bentlakóktól a felújítás ürügyével se lehetett volna annyival nagyobb bért kapni, mint ahogyan a hihetetlenül értékes ingatlanok valójában hasznosíthatóak lettek volna irodaházakkal vagy luxuslakásokkal. A Hafenstrasse - végül is ennek az utcának a nevéhez fűződik a legenda -, a legismertebb hamburgi negyedben van, a St. Pauliban, mégpedig az Elba partján, remek kilátással a folyóra. A háborúság tehát akkor, több mint hat évvel ezelőtt kezdődött, a lebontási határozattal. 1982-ben lakással nem rendelkező fiatalok költöztek a már kiürített házakba, s ellenálltak mindenfajta felszólításnak. Nem ők voltak a modern NSZK első házfoglalói - így kezdődtek a hatvanas évek nagy diáklázadásai is -, s a hatóságok pontosan tudták: nem árt körültekintően eljárni, ha meg akarják magukat kímélni a lesújtó következményektől. A háborúság eleinte megmaradt a papírváltás szintjén. A jogcím nélküli lakók megkapták a felszólítást - amit nem vettek át, viszont maradtak. Szembefordulásuk a hatóságokkal egyre nagyobb port kavart, s a „reklámlehetőséggel” élve egyre sűrűbben hangoztatták akciójuk ideológiai indítékát is. Nem csupán fedelet kívánnak a fejük fölé, hanem szembe akarnak szállni a spekulációval, a kisemberek bőrére menő nyerészkedéssel. Később bővült ez az okfejtés, mint ahogy egyre színesebbé vált azoknak a köre is, akik csatlakoztak a házfoglalókhoz. Voltak itt már az egyszerű és apolitikus nincsteleneken kívül a hatalommal szembeszálló, magukat parlamenten kívüli ellenzéknek nevező fiatalok, de mindenféle gyanús alakok is, kábítószeresek, bűnözők, terrorista hajlandóságú, csak a balhét kereső fiúk-lányok. Nyilván ez utóbbiak adták a legtöbb támadási felületet, hiszen terrorizmusügyben az NSZK keserű tapasztalatokat szerzett az elmúlt tíz évben. A csata tehát váltakozó hevességgel dúlt hat éven át. 1983-ban például váratlan győzelmet arattak a házfoglalók. Egyszerre csak bérleti szerződést kaptak, 86-os lejárattal. Korai volt az öröm: a következő esztendőben ugyanis a városi lakásokat fenntartó cég a fenyegető leveleket megunva taktikát váltott: egyszerűen megvonta a szolgáltatásokat. A lebontásra ítélt házak energia- és vízellátás nélkül maradtak. A lakók azonnal beszüntették a bérek fizetését és megkezdték az előkészületeket a hadiállapotra. Ami nem is volt felesleges. Felszólítások helyett most már a kilakoltató karhatalom jött, ha nem is buldózerekkel, de vízágyúval, konténerrel. Igaz, a harc nyílt kirobbanása szimpatizánsokkal erősítette a házfoglalók táborát, akik ekkoriban kezdték házilagosan kiépíteni a barikádrendszert, kidolgozni a védekezés stratégiáját. Egy darabig sikerrel. Azután egy őszi napon, 1984-ben, a rendőrcsapat motoros fűrésszel nyitott magának utat az acéllemezzel megerősített kapun. Ami a kezük ügyébe esett, konténerbe hányták, a használhatatlannak ítélt tárgyakat kihajigálták, kapott egy jókora kalapácsütést a vízvezetékrendszer, a WC, az amúgy akkor már csak „dísz”-nek minősíthető elektromos vezetékeket kirángatták a falból, majd távoztak. Sovány vigasz, hogy az akcióból „ügy” lett: a szenátus mentegetőzni kényszerült, elhatárolta ma- HÁKHKrUKO Amikor még háború volt