Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
SZÖG ATLAS Meg tudok szólalni? El tudom mondani, amit akarok? Hiszen feszít a vágy, hogy végre én is szóljak, mert igenis fontos az, amit tudok, és senki nem mondja el helyettem! Igen, fölállok majd, mint a többiek, az lesz az én időm, a szemek kíváncsian rám szegeződnek, és figyelnek. Lámpalázam van. Még egyedül ülök, csak fantáziázok arról a jeles jelenetről, amikor fordul a kocka, és a hallgatók népes táborából, ha egy rövid időre is, én leszek az, akit a többiek hallgatnak. Nem leszek olyan, mint a tanár úr, ezt tudom. Remegni fog a térdem, s örülhetek, ha a hangom nem csuklik el. Nem vagyok színész, nem vagyok politikus. De nem is akarok szónokolni, nem akarom, hogy kamaszosan mutáló hangom zengjen. Csak egyszerűen közölni szeretném a véleményem. Miért félek mégis? Hogy összetorlódnak a gondolatok a fejemben, hogy hirtelen elfelejtek mindent, és csak egy nagy égés lesz az egészből. Pedig mostanában, úgy látom, egyre merészebben beszélnek az emberek, szinte mindenről elmondhatják a véleményüket, s attól se kell félni, hogy nem mindenki ért velük egyet. Csak el tudjam mondani, amit szeretnék. Úgy, ahogy én tudom. De hát éppen ez az! Hogy nincsenek szavaim, hogyha kinyögök valamit, az is hemzseg a közhelyektől, a szóismétlésektől, a nyelvtani hibáktól. Hogy képezzem magam, hogy normálisan tudjak beszélni? Talán, utánoznom kellene valakit? Valamelyik jó fejet? De akkor az már nem én vagyok. Én pedig én szeretnék lenni. A saját gondolataimmal, saját véleményemmel. Amit a magam módján mondok el. Ha meg tudok szólalni, becuffol - egyest kap kultúrmadzag - nyakkendő alágyújtás - egyes- pézsé - papír zsebkendő retyezát - vécé estike - utcalány kehegő - vonat elmebajnokság - felelős macskabenzin - tejt nünüke - lányok becézése tahovics - hülye tetüboritó - kalap kornyika - énekóra gyalogszürös - macska gaztakaró - alsónadrág szobroz - várakozik porszívó - orr klóranyó - kémiatanárnő lábkabát - nadrág öreg szirén - idős nő csatamami - történelemtanárnő rokolya - szoknya szőrdizel - ló nyöfi - nyelvtan sletyak - sapka lebajszint - leszid morzsatelep - bajusz hínár - szemtelen lócitrompofozó - utcaseprő csontrakéta - sovány midilidi - midiszoknya mondovics - hazudós macskabenzinkút - nagy keblű kultúrfityó - Dacia holdjárta - kopasz lány szőrhegyező - borbély copákos - hentes jegylyukadlonc - kalauz muzicsár - zenész kéményseprő - nőgyógyász lemezharkály - lakatos betonséró - zselézett haj utcamérnök - csavargó tokmánykergető - esztergályos cangázni - kerékpározni setyerás - cukrász ótvaros ózonrúd - cigaretta dzsanázni - odamenni diákőrangyal - csengő hültagyú - buta izgancs - izgalmas Olümposz - tanári szoba pecur - elsős - Lehet-e Bartókról pöszén beszélni, Michelangelo Mózeséről raccsolva ábrándozni, Radnóti Eclogárt selypesen idézni? - kérdezte egyszer a színiakadémia beszédtanára. Persze, hogy nem. Mégis így beszélünk, hibásan, magyartalanul, talán azért is, mert nem munkál bennünk az a lázas izgalom, amellyel Váci Mihály kereste az „édes magánhangzók ízét”, amelyet Juhász Gyula érzett, amikor megtudta, mit jelent „elvérezni egy fonák igén”. Éreznünk és éreztetnünk kellene mai zilált világunkban is anyanyelvünk szépségeit, gazdagságát. József Attila a nyelv szépségében fedezte fel a gondolkodás épségének zálogát. A tinédzserek nyelvhasználatában ugyanakkor gyakran a legnagyobb jóindulattal sem fedezhetjük fel a szépségeket. A beszédkultúrát elöntötte a nyelvi szennyhullám, a megfogalmazás igénytelensége, amelynek okairól és bővítményeiről kérdeztük DR. SEBESTYÉN ÁRPÁD nyelvészprofesszort a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. - Azt gondolom, hogy nem szabad leszűkíteni az ifjúsági kultúra kedvezőtlen jelenségeit csupán a trágárság terjedésére. Számomra sokkal inkább elmarasztalható velejárója a tinédzserek nyelvhasználatának a rossz artikuláció, a lezser hangképzés. Társalgási nyelvük szókincse rendkívül szegényes, nem ismerik a szavak, kifejezések árnyaltabb változatait, nem ismerik a szinonimákat, szűkös a jelzői szókészletük. Mondatalkotó készségük szóban és írásban egyaránt hiányzik. Mondhatni, hogy nincs is beszédkultúrájuk, képtelenek a folyamatos fogalmazásra. Az okok között szerepel a kevés olvasás, a memoriterek elhanyagolása. A szépirodalom olvasása a szókincset gazdagítja, azaz gazdagítaná, ha a tanárok nem a kötelező olvasmányok cselekményét kérnék számon, hanem a stílust. Hiszen a szépirodalom oktatásának célja a stílusérzék fejlesztése, a lelki gyar