Ifjúsági Szemle, 1986 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 6. szám
Az Ifjúsági Turul élére dr. Kiss István orvoskari egyetemi tanársegéd került, akit egyhangú lelkesedéssel választottak meg. Az egyes ügyosztályok élére megválasztott vezetők közül megemlítendő Szekeres László joghallgató (szervezési ügyosztály), Ráczkövi Andor orvostanhallgató (gazdasági és diákszociális ügyosztály), Barabás Jenő bölcsészhallgató (kulturális ügyosztály) és Kristó Nagy István miniszteri előadó (sajtó és propaganda ügyosztály). A lillafüredi követtábor biztosította a fiatalság teljes függetlenségét. Saját akaratának érvényesítésébe ezután már nem szóltak bele a reakciós „öregek”, illetve az általuk képviselt politikai szervezetek. Néhány szó az Ifjúsági Turul új fővezérének nyilatkozatából: „Kétségkívül óriási fontosságú tény, hogy az ifjúság önrendelkezési joga elismerést nyert, s a fiatalság külön szervezetben maga vezetheti önmagát. (. . .) ez a győzelem az új magyar szellemiség diadala volt. (. . .) A győztes fiatalság teljesen a népi gondolat szolgálatára szánta el magát. (. . .) A Turul Szövetség ezentúl hivatalosan is részt vehet a diákegység-mozgalomban, s bekapcsolódik az egységesítést végző Magyar Ifjúság Nagybizottságába.” (Fiatalok, 1943. április) A Társadalmi Turul is megválasztotta fővezérségét. Jellemző, hogy a fővezérük Festetich Domonkos gróf, országgyűlési képviselő lett. Megindul a diákegység-mozgalom A debreceni követtábor idején már két ún. egységszervezet működött: Kolozsvárott a KMDSZ és Szegeden a SZEI. Hogyan alakultak meg ezek a diákönigazgatással működő egyetemi szervezetek? Nézzük meg, mit ír erről a nagy fordulatról Nyikos Gyula, a SZEI elnöke (A magyar diákság egységéért, Szegedi Híd 1942. július): „A szegedi egyetemen pl. az 1933-33. tanévi rektor hivatalos jelentése szerint 38 különböző egyesület igyekezett a társadalom zsebének és sokszor ízlésének is kárára valamit rendezni azért, hogy megmutassa, hogy létezik. (. . .) A végzettek, az öregek mind számosabban ültek a bajtársi egyesületeknek is, meg a többi javarészének is a nyakán. (. . .) Pécsett három nagyobb egységmozgalom bukott meg. Debrecenben egy régebbiről tudunk, a második most halad a megvalósulás felé. Szegeden kettőt sikerült az összeeséshez eljuttatni. (. . .) Az egységmozgalmak utáni kiábrándulások — ha lehet — még jobban széjjelszórták a deákságot. (. . .) De hogy mégis mennyire tele van jövőt ígérő erővel a magyar deákság, azt az bizonyítja legjobban, hogy a Turul deákegyesületeiben az utolsó három-négy évben mégis legtöbb helyen értékes emberek kerültek élre. (. . .) Az 1940-41-es tanév indította meg a fordulatot (...) A kolozsvári deákság egyetlen hatalmas szervezetet teremtett magából, a KMDSZ-t (. . .) Szeged város felajánlott a deákság számára 5000 pengőt azzal, hogy abból a megüresedett központi egyetem épületében otthont rendezzen be a számára az egyetem. Szent-Györgyi Albert, a múlt tanévi rektor (. . .) rájött, hogy a bajtársi egyesületek egyharmad részét sem jelentik a diákságnak, s rájött, hogy