Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)

1946-08-31 / 19. szám

1946 augusztus 31 ANDOR LEON: Sorina, a nemzetközi fasizmus bankárja Az internacionális nagytőke szabadította ki Aschner Lipótot az auschwitzi táborból.Mikor a Zeiss-művek szállítottak hadianyagot az angol és francia hadseregnek és amerikai nyersanyagból készült benzin hajtotta a légitámadásokra induló német repülőgépek motorjait A nemzetközi mamsnuskapitalizmus üzletei A trösztellenes politikájáról is­mert Kilgore amerikai szenátor, a washingtoni főállamügyész és he­lyettese Wendell Bridge, valamint J. Borkin és C. H. Welsh amerikai közgazdászoknak a szenátusban tar­tott leleplező beszédeiből, cikkei­ből, rádióelőadásaiból bőven volt alkalmunk megismerni a nagy nemzetközi trösztök működését a háború előtt és annak tartam­a alatt. A nagy amerikai trösztök német partnereikkel együtt dolgozva, fel­osztották maguk között a világ­piacot s a nemzeti érdekekre való tekintet nélkül, mindig csak a pro­fit szemmeltartásával kötötték meg­állapodásaikat. Együttműködésükre néhány jellemző példa: a legna­gyobb amerikai vegyitröszt, a „Du­­pont-konszern. 1926-ban gentleman agreementet kötött az I. G. Farben­­industrieval, amely szerint felosztot­ták maguk között a magnézium-vi­lágpiacot, a Dupont látta el Ame­rika szükségletét, az I. G. Farben pedig a világ többi részeit s a nyereséget egy kulcs alapján számolták el. Hasonló együttműködése volt az I. G. Farbenindustrienak az ame­rikai Standard Oil-lal és a jénai Karl Zeiss optikai műveknek a newyorki Bouch Alombe-konszernnel. Zeissék amerikai pénzen a hollandiai Ven­­loban megalapították a Nedusco optikai műveket, hogy a versaillesi szerződés kijátszásával ezen ke­resztül szállíthassanak külföldre. A két tröszt az előbb említett példa szerint osztotta föl egymás között a világpiacot és néhány esztendővel a háború kitörése előtt, mikor az angol és francia kormány tüzérsége és légi hadereje részére a a newyorki Bouch & Lombe vállalatnak akart óriási megrendelést adni. Bouchék a jénai konszernnel való megállapo­dásukhoz híven, a szövetséges megrendelőket a hollandiai Nedusco vállalathoz utasították és ilyen módon a német Karl Zeiss-művek szál­lítottak a háború előtt, de már a háborúra való felkészülésre hadianyagot az angoloknak és franciáknak ... mivel a pénznek nincsen szaga. De az amerikai és német trösztök amíg lehetett, a háború tartama alatt sem szűntek meg együtt dol­gozni. Így például a Schering Kahlbaum A. G. ál­cázott svájci leányvállalatán, a Gewatter & Co. vegyi gyáron keresztül vásárolta az amerikai Standard Oil-tól a szintetikus benzin előállításához nélkülöz­hetetlen tetraetilt, amelyet Németországban 1940-ig nem gyártottak. Az üzlet a Gewatter-cég zürichi iro­dájában jött létre a Schering Kahl­baum és a Standard Oil kiküldött megbízottai között s minden szál­lítmányt dollárban vagy aranyban kellett előre kifizetni Nem Yorkban. Az első nagy német légitámadá­soknál a német légihaderő gé­peinek motorjait tehát amerikai nyersanyagból készült benzin hajtotta. Ezek a szállítások csak Amerika hadbalépése után szűntek meg, elvesztette a háborút — a német érdekeket és álcázott német vállalatokat a semleges álla­mokban megvédeni. Ezen a konferencián résztvettek a legnagyobb német trösztök vezetői: az I. G. Farben, Rheinmetall, Röch­ling, Krupp stb.... Az összejövetel megszervezője Daniel Heinemahn amerikai állampolgár, a Sofina lisz­­szaboni vezetője és a vállalatnál az amerikai tőkések megbízottja volt. A nem tiszta árja származású Heinemann, aki anyagilag érde­kelve van az I. G. Farben­industrie és a Deutsche Bank vállalataiban, Brüsszelben tar­tózkodott, mikor a német csa­patok elfoglalták a belga fővá­rost, ámde Heinemannt nem küldték koncentrációs táborba, hanem akadály nélkül kienged­ték Portugáliába és magával vi­hette a brüsszeli bankokban lévő értékpapírjait és valutáit. Nehogy útközben valami baja történjék, egy SS-csopor­t kí­sérte végig a háborús Bel­giumon. A lisszaboni konferencia résztvevői között volt még a Sofina madridi képviselője, Juan March, az ismert spanyol n­agykapitalista és nagy­iparos, Tratten bankárja és az I. G. Farbennal kooperáló legnagyobb spanyol vegyitröszt elnöke. Voorhis amerikai képviselő egyik legutóbb tartott beszédében meg­emlékezik erről a titokzatos válla­latról és megemlíti, hogy a Sofina, amelyet 1928-ban alapítottak Brüsz­­szelben, mint vállalat jelenleg Pa­namában van regisztrálva, üzleti könyveit és okmányait kubai irodá­jában őrzik, gazdasági vezérkara New Yorkban székel és technikai központja Lisszabonban van. Mind­ez nyilván azért, hogy a vállalat machinációit nehezebben lehessen ellenőrizni. A Sofina ugyanis — minden jel arra mutat — nemcsak külföldön elhelyezett álcázott német tőkeérde­keltséget képvisel, hanem A háború alatt semleges területen tárgyaltak egymással az ellenséges államok trösztjeinek vezetői A nemzetközi kapitalisták, bárha országaik ellenségként álltak szem­ben egymással, többízben összejöttek tanácskozásra a há­ború tartama alatt is, így pél­dául a BIZ (Bank führ Inter­nationale Zahlungen) Zürich­ben állandó összejöveteleket tartott, amelyen angol, ameri­kai, francia és német nagytő­kések vettek részt, hogy a háború utáni problémákat megbeszéljék. A nagy nemzetközi trösztök együttműködésének követ­kezménye az az ádáz harc, ami most a kulisszák mögött folyik a potsdami szerződések azon paragra­fusainak megváltoztatásáért, ame­lyek a német hadiipar teljes meg­semmisítését tűzték ki végcélnak. A nemzetközi kapitalisták ugyanis német üzletbarátaik segítségére sietnek és nem akaják a német trösztök teljes kikapcsolását az európai gazdasági életből, attól tartván, hogyha ez bekövet­kezik, úgy Európa egy része ki­csúszna a nemzetközi kartellek be­folyása alól. A „Sofina“ a titokzatos nemzetközi tröszti Hitler hadai még elkeseredett harcban állottak a szövetségesekkel, mikor 198 májusában Lisszabon­ban német, angol, amerikai, francia, olasz és spanyol pénzemberek tit­kos konferenciát tartottak, a «So­fina», teljes névvel Société Finan­­ciére des­­Transports et d'Entrepri­­ses Industrielles pazar berendezésű cégházában. A Safina a világ egyik leghatalmasabb pénzügyi -és ipari vállalkozása, főleg villamosítási üzemei vannak Nyugat-Európában és a latin-amerikai államokban. A vállalat túlnyomó részben német érdekeltség s a német mammut­­kapitalisták külföldön elhelyezett tőkéjével, a német nagyipar Nyu­gatra és Dél-Amerikába kitolt, ál­cázott gazdasági hídfőjét jelenti. Éppen ezért a lisszaboni konferencia pro­gramjának egyik legfontosabb pontja az volt, miként lehetne háborúvesztés után — mert az urak akkor már tisztában vol­tak azzal, hogy Németország LONDON kávéház Andrássy­ út 5 I?1 vezetéssel megnyílik SZO­MBAT BUJ.BUR ELSÖRENDŰ KONYHA POLGÁRI ÁRAK IGAZ SZÓ - -Tr|1A MŰHELY­­/I i] I flR GYAKORLAT TANDÍJ A­z RÉSZLETBE IS! f\V / Iy VIDÉKIEKNEK V BENTLAKÁS V' DÍJTALAN TÁJÉKOZTATÓ HIKÁDÉ TERÉZ-KÖRÉT 7. T.1 224—862. Kerber-autó, Dicsel,motor- és mo­torkerékpár-könyvek utánvéttel is. BUDÁN elegáns, fürdőszobás, 2 szobás be­rendezett lakásomat átadnám használatra annak, aki bármilyen csekély fizetéses állást szerez. Aján­latok: 1Csekély bér“ a kiadóhivatalba HIVITÓPOR politikával is foglalkozik, Juan March útján támogatta Fran­cót és a latinamerikai államok­ban szétszórt vállalatain ke­resztül az ott működő külföldi Falange szervezeteket, összeköt­ő Sofina kezei messze nyúltak s a tröszt urai szabadították ki Aschner Lipótot az Egyesült Izzó elnökét annak idején az auschwitzi koncentrációs tá­borból. Aschnert köztudomásúlag a néme­teknek Magyarországra való bevo­nulása után Kistarcsára internálták, majd a pestvidéki törvényszék fogházába vitték s onnan szállí­tották Auschwitzba, ahol körül­belül egy fél esztendeig volt depor­tálva, mikor néhány SS tiszt kísé­retében autón a svájci határra vit­ték. Aschner egyenesen Genfbe uta­ tetésben áll a fasiszta emigrá­ciókkal, pénzsegélyben ré­szesíti s így a nemzetközi fasiz­mus bankárjának tekinthető, akinek szerepéről és működé­séről még sokat fogunk hallani. Mott, ahol a hotel Richm­ondban már várták a Sofina svájci megbízottai, akik kiszabadítá­sát megrendezték. Az Egyesült Izzó nagyképességű elnökére úgy látszik szüksége volt a Sofinának s ezért nem hagyta­ cser­ben .. . s nyilván ezzel a vállalattal való kapcsolatai magyarázzák, hogy Aschner, mint hírlik, Génfből rövi­desen Lisszabonba teszi át szék­helyét. Az ezidőszerint Lisszabonban időző magyar iparmágnások, a Weissek és Chorinok ugyan­csak a Sofina bűvkörébe tar­toznak. A Sofina mentette ki Aschner Lipótot, az Egyesült Izzó elnökét az auschwitzi pokolból _7 Török János volt vezérőrnagy úr érzékeny... Kincstári élelmiszer, építési anyag, német sasrend és egyebek... Az Igaz Szó egy júniusi számában «Kellemetlen kérdések» cílen röviden foglalkoztunk Török János vezérőr­nagy ügyeivel. A vezérőrnagy úr azóta már csak egykori vezérőrnagy, mert le­fokozták. Ennek ellenére, egyre-másra küldözgeti az Igaz Szó címére a hely­reigazításokat. Ismerőseivel, rokonai­val leveleket írat, amikben azt közük, hogy Török úr a legjobb ember, sőt a legeslegjobb ember, demokrata, sőt a legdemokratább a Kárpátoktól le az Aldunáig. Nézzük meg hát kissé rész­letesebben Török urat, az egykori ve­zérőrnagyot. Török úr tiltakozik cikkünk azon ál­lítása ellen, hogy lakására teherautó­­számra hordták volna a kincstári élel­miszert. Várjon 1946 március 10-én este 8 óra egy perckor miért állt meg a Ho 164 rendszámú katonai teherautó a Pozsonyi­ út 33/a szám előtt? Ha nem tudná, megmondhatjuk. Azért, hogy arról egy őrmester, (a vezérőr­nagy úr beosztottja) Török úr számára kincstári származású zsírt, lisztet, hagymát, krumplit rakjon le zsákok­ban és ládákban. 1946 májusában ugyanez a teherautó, mondhatni, na­ponként megállt a ház előtt. A kato­nák a vezérőrnagy úr számára kincs­tári krumplit, marhahúst, disznóhúst, lisztet, hagymát és zöldséget raktak le. De nemcsak nappal, 1946 március 22-én éjjel is megállt egy katonai autó a ház előtt és az onnan lekerült kilenc zsák élelmiszer lerakásánál a katoná­kon kívül még a házfelügyelő is segí­tett ... 1946 májusában a honvédelmi mi­nisztériumból kivezényeltek a pozso­nyi úti házba asztalost ,kárpitost, kő­művest és még két segédmunkást. Ezek az emberek öt hétig dolgoztak a ve­zérőrnagy úrnál. Az anyagot a honvé­delmi minisztérium raktárából vételez­ték fel. Nem elég, hogy a vezérőrnagyi lakás minden apró hibáját megjavítot­ták kincstári anyaggal és munkával, akkor, amikor a dolgozók tetőnélküli lakásban szorongtak, az egész bérház lefolyócsövét megjavíttatta Török úr, a demokrácia honvédelmi minisztéri­umának anyagából és munkásaival. A nyilas világba­n a Luxor-kávéházat tiszti étkezdének rendezték be. Ennek a tiszti étkezdének Török úr volt a parancsnoka. A kávéházat valaki ki­fosztotta. A Luxor-kávéház tulajdonosa a felszabadulás után úgy találta, hogy nem a nyilasok és nem a németek voltak, akik olyan alaposan „kitakarí­tották“ a kávéházat. A honvédelmi minisztériumhoz fordult kártérítési igényével. Török úrnak rögtön kelle­metlen lett az ügy és Sárkány állam­titkártól többször kérte: fizessék ki a Luxort. Sem az államtitkár, sem más nem akarta a jogtalan követelést kifi­zetni. Török úr közismert gavallériájá­val kifizette... Ezért fokozták le. A gavallér Török mindig büszke volt «haditetteire». Egy szép napon, 1944 júliusában a házmesternek is elhencegett vele, hogy megkapta a né­met Sasrendet. «Látja, engem még Hitler is szeret!» — mondta nagy büsz­kén. De ami jó volt júliusban, az már kellemetlen lett januárra. 1945 január 9-én ugyanis megbízta Simon Lászlót és Kranczitzky Lajost, hogy ássák el a Sasrendet a pincébe. Ekkor mondta Török úr azokat az emlékezetes szava­kat: «Lehet, hogy még szükségem lesz rá.» Később eltűnt a pincéből a kitün­tetés. A pincéből eltűnt. Kranczitzky Lajosné vitte el. De a Honvédségi Közlöny 1944 évi július hó 28-i szá­mának 519. oldaláról nem tűnt el. Onnan vakarja ki Török úr, ha tudja. Akiről pedig igazat írnak, az ne akarja az igazat helyreigazítani. G. M. Km textilcikkeinek fogyasztási árait 10%kal mérsékelte!

Next