Igaz Szó, 1962. január-június (7. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
közelítetted meg az ellenséget, nem pedig kúszva, ahogy kellett volna. El is kaptak. Vagy már nem emlékszel? — Emlékszem. Csakhogy nem azért kaptak el, mert nem kúsztam, hanem azért, mert... — Mert? — Mert, mert! Magad is nagyon jól tudod! Túlságosan nyílt volt a terep. Egy egeret is elkaptak volna, pedig az elég apró. — És a csatorna? — Miféle csatorna? — Az a csatorna, amelyik épp arra vitt, amerre menned kellett. Víz ugyan nem volt benne, csak valamivel nagyobb sár, mint a partján, ahol te mentél. — Mit akarsz ezzel mondani? — Ne tégy úgy, mintha nem értenéd. Azt akarom mondani, hogy merő kényelemszeretetből, vagy tudom is én miből, tönkretettél egy sikeresnek induló vállalkozást. — No és? Tán meghalt emiatt valaki? Nem halt meg senki. És ráadásul kikapcsoltak minket a harcból, nem kellett gyötrődni abban az istenverte latyakban. — És azt hiszed, hogy rajtad kívül örült ennek valaki? — Naná! Csak nem mondták. Úgy tettek, mintha fölötte bántaná őket a dolog és engem szidtak, örültek, hogy végre megint szidhatnak. — Szégyelld magad! Ez közönséges rágalom, amit magad se hihetsz. Ismerned kellene saját elvtársaidat. Akárkit küldtek volna akkor helyetted, nem történt volna baj. Senki sem kockáztatta volna a köpenyéért a szakasz becsüse-