Igaz Szó, 1962. július-december (7. évfolyam, 13-24. szám)

1962-07-01 / 13. szám

2­ 4 ellenséges katonák a géppuskák, golyószórók mögött. Ideges láz ütött ki a homlokán. — Miért nem lő már ez az Ivánkái?... Mit bá­mul annyit?... Na végre. Tud ez a gyerek, mégis izgatja itt a rajt. Lám már hallgat az ellenség géppuskája. Alig lélegzett fel a rajparancsnok, újabb cél bukkant fel. Megint Ivánkáinak akadt dolga. A géppuska alig tüzelt tizenöt másodpercig, a go­lyószórós elhallgattatta. — Jól van Ivánkái, — kiáltotta örömében a tizedes, aztán tekintetét az ellenséges állások felé fordította. Éppen jókor. Mintegy kétszáz méterre jól rejtett lövészárokból tüzet nyitott az ellenség. A rajparancsnok gyorsan felmérte a helyzetet... Egy géppuska .. . egy, kettő ... há­rom, négy géppisztolyos. Gyorsan megszervezte a tüzet. Ivánkai a géppuskával végzett, Udvardi honvéd balról az első géppisztolyost kapta, Horváth a másodikat, Terényi és Papp osztozott a másik két ellenséges géppisztolyoson. A rajparancsnok feszülten figyelte beosztottait, majd az ellensé­get. Udvardi sorozata elsőre talált. Horváth lö­vedékei jóval az ellenség állása előtt verték fel a port. — Mit csinál ez a Horváth? Mit csinál már megint! — mondta félhangosan a rajparancsnok, de a hozzá közel tüzelő Terényi meghallotta.

Next