Igaz Szó, 1963. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

napközben is bekapcsolva hagyták a rádiókat; katonáink éberebben és feszesebben látták el szolgálatukat és az emberek töprengő arckifejezése mutatta, milyen gondolatok foglal­koztatják őket. Pedig a lakosság tudta, hogy az amerikai provokációk következtében a világ nagyon is közel került ezekben a napokban a há­borúhoz. Még azok is tudták, akikről sokan talán úgy vé­lik, hogy „apolitikusok”, mert az újságból min­denekelőtt a sportrovat híreit olvassák el. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a tömegek bíz­nak a párt mai politikájában, s az előbb vázolt nyugodt, egységes magatartás is ezzel magyaráz­ható. Amikor Kádár elvtárs kongresszusi vita­záró beszédében e bizalom emberi megnyilvánu­lásairól beszélt, még jobban megérthettük, mi­ként fejlődött, növekedett ez az érzés, miként állta ki az idők teherpróbáját, hogyan vizsgázott a kritikus fordulatok idején. Nem kisebb bizonyítékát adta az említett bi­zalomnak az elmúlt években a munkásember helytállása, amikor a párt nyíltan kifejezte, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­nek fő terhe a munkásosztály vállaira hárul. Mégis, az ipari dolgozók tudatosan vállalták e terheket. Még jobban megtanultuk tisztelni a parasztem­bert is, aki nem kevés belső háborgással szób .

Next