Igaz Szó, 1967. január-június (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1TBSZEX.YES lkczzil a világpolitikában -----I Mit tartogat az emberiség számára a holnap? Hogyan alakul a jövőben a nemzetközi helyzet? Miként fejlődik, bontakozik ki még inkább a két ellentétes világrendszer gigászi harca? Vajon sikerül-e meghátrálásra kényszeríteni a katonai kalandok híveit, s fenntartani, szilárdítani a békét? Az új esztendő elején ezek a kérdések foglalkoztatják az emberek százmillióit. Bennünket, katonákat is. Ki tudná előre megmondani, miként zárul az 1967-es év? Jóslatokra senki sem vállalkozhat. Azt azonban már felmérhetjük, hogy 1966 sok tekintetben tovább bonyolította az államok közti kapcsolatokat, s az egymással szemben álló erőknek néha olyan próbáját jelentette, amely a szocializmus, a haladás híveitől rendkívüli szilárdságot, higgadtságot és józanságot követelt. Mégis, akármilyen viharos volt az elmúlt tizenkét hónap, az élet változatlanul igazolta meggyőződésünk igazságát: az újabb világháború nem végzetszerű, tehát elkerülhető. Megvannak és a nemzetközi munkásmozgalomban támadt nehézségek ellenére is gyarapodnak azok a társadalmi és anyagi erők, amelyek mindeddig elejét vették a katasztrófának. A kommunista és munkáspártokban végbemenő egészséges folyamatok, az akcióegység erősödése alapján meggyőződéssel vallhatjuk: ha a szocialista országok még jobban összefognak, ha egyesítik politikai, gazdasági, diplomáciai és katonai erőfeszítéseiket, akkor az 1967-es esztendő újabb sikereket hozhat a béke megőrzésében, az agresszív körök visszaszorításában. Világhódító tervek A pozitív irányú kibontakozásnak számos jele van. Az események menete azonban arra int bennünket, hogy mindig komolyan számoljunk a veszélytényezőkkel. A feszültség enyhítésében elért eredmények korántsem jelentik azt, mintha a legelvakultabb imperialista csoportok lemondtak volna világhódító terveikről. Példa rá Vietnam. Bárki jogosan tehetné fel a kérdést: az immár 350 ezer főre duzzasztott és Dél-Vietnamban bevetett amerikai csapatokkal, a VDK elleni légi hadviselés lépcsőzésével pusztán az-e a cél, hogy az Egyesült Államok megtartsa az indokínai stratégiai hídfőt, vagy ennél több? Hiszen a Csendesóceán térségében eddig már több mint 650 ezer amerikai katonát koncentráltak igen kiterjedt támaszponthálózattal! Az erők fokozatos felvonultatása, a nemrégiben lezajlott manilai tanácskozás, a népi Korea ellen megszaporodott provokációk, a Laosz megszállására vonatkozó tervek, a Közel-Keleten ismét felszított feszültség, az Indiára ne- 1