Igaz Szó, 1968. január-június (13. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

RAJT UTÁN Sporthasonlattal - vagy akár a rakéta- és repülőtechnikából vett képpel - élve: túl vagyunk az új gazdasági mechanizmus „rajtján". A rajthoz az ember különösen sokféle képzettársítás lehetőségét fűzi - a repülőgépnek például igen kritikus mozgási szakasza: megfelelő sebességet kap-e, el tud-e szakadni korábbi viszonyaitól, a talajtól, le tudja-e győzni a nehézségi erőt, a légellenállást, az alattomos szeleket, erős lökéseket, jól működnek-e a vezető idegei, reflexei, korrekt és korszerű-e az irányítás? Mindez szinte csábít a hasonlat további kibontására, de gondolom, az olvasót ugyanígy vonzza a hasonlat megcáfolására is. Mert egy népgazdaság - ha új magaslatok felé indul is, előrekalkulált nehézségek és új megoldások közepette - mégsem repülőgép, rakéta, egyáltalában: nem mechanikus szerkezet. A magyar népgazdaság is bonyolultabb mechanizmust hord magában a tranzisztorok és elektronikus memóriaegységek ezreit dolgoztató gépeknél — emberek szívét, vágyait, szándékait, igényeit, akaratát. Sokféle gépet tud már alkotni az ember, de olyant, amelyre egyaránt hat az időjárás és a főnök rosszkedve, a házastárs mosolya és a kedvenc futballcsapat veresége, a szerszámkiadó mozgolódása és a főkönyvelő idegessége, a lakáskérdés és a vietnami háború, a vaj ára és az autóbusz zsúfoltsága, nem. Ilyen gép nincs és (tisztelet a hihetetlen csúcsokra ért technikának) nem is lesz. Ezek az emberek hatnak egymásra: műveltek és kevésbé azok, szorgalmasak és csak a keresetre pillantok, türelmetlenek és higgadtak, erős vonzódás fűzi őket új társadalmunkhoz vagy akadnak még fenntartásaik. Mindez a milliónyi tényező variációit csak bogozza, számukat meghatványozza — de mégis és éppen ezekkel az emberekkel, ezekkel a szándékokkal és indulatokkal kell építeni a magunk életét. Mondhatná valaki, hogy ebben különösebb szenzáció nincs: minden nép a maga sorsának kovácsa az adott rendszeren, annak lehetőségein belül. És ezt el is kell fogadnunk, de ez nem változtat azon, hogy a mi feladatunk a saját életformánk eredményesebb alakítása. Ezen van a hangsúly a mechanizmus gondolatának felvetése óta, és ha a szakmai részletek időnként el is terelték (vagy még terelik) is róla a figyelmet, ez a lényeges: jobb életet fog biztosítani az embereknek. Mert az új gazdaságirányítási rendszer — amelynek „bejáratása” egyébként semmivel sem lesz könnyebb, mint a legkomplikáltabb szerkezeté, kocsié, szuperszonikus gépé, hogy a technikai hasonlatoknál maradjunk, illetve akaratlanul is visszakanyarodjunk hozzájuk — nem valami, „fent" kiagyalt és receptszerű pontossággal végrehajtott öncélú alkotás, hanem az élet mai követelményeihez alkalmazkodó szocialista gazdasági módszerek összessége. Az a fontos, hogy együtt tegyük, amit tennünk kell, önmagunkért és bizalommal. 1968 januárját írjuk: minden munkanap nem „majd", hanem már jelenleg is hozzátesz valamit ahhoz, ami a 23 éve, illetve már huszonnegyedik éve épülő új Magyarország legújabb fejlődési szakaszában érték, erő, gyarapodás. Beszélhet-e hazafiságról, hazaszeretetről, öntudatról, aki közömbösen nézi, hogyan teszik hozzá a maguk energiáit, gyarapító tetteit a többiek. B. F.