Igaz Szó, 1978. január-június (23. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-15 / 8. szám
Gyorsan ívelő pálya A nézőtéren ott ült a KTSZ-elnök felesége, Bajor Edit (ma a Televízió egyik vágója), aki felfigyelt a fiatal szakmunkás hangjára. Azt ajánlotta, menjen el meghallgatásra Vécsey Ernőhöz, az ismert zeneszerzőhöz, aki tanítványokat is vállalt. — Elmentem. Azt hittem rögtön dalra kell fakadni, de Vécsey tanár úr azt kérdezte, hogy szeretem-e a verseket. Igenlő válaszomra jött a következő „keresztkérdés”: melyik a kedvencem? Annyira meglepődtem, hogy egy sem jutott eszembe. Erre leemelt a polcról egy Petőfi kötetet. A kezembe nyomta, hogy szavaljak belőle. Úgy látszik nem találhatta rossznak a ritmusérzékemet, mert énekelhettem is. Végül elfogadott a tanítványának. Sokat köszönhetek neki, akárcsak a rádióstúdióbeli tanáromnak, Balassa P. Tamásnak. Táncdalénekesi pályafutása gyorsan ívelt felfelé. Hamarosan szerződést kapott, elkészült az első rádiófelvétele is, a fiatalok egyik kedvence lett. Több tucat dal vált slágerré az előadásában. Sokat szerepelt külföldön is. Hangja, lendületes stílusa, közvetlensége mindenütt sikert aratott. Énekelt csaknem minden szocialista országban, még a távoli Kubába is, fellépett Franciaországban, Olaszországban, s a múlt év végén két hónapig vendégszerepelt Kanadában. A házasságközvetítő kedves emléke fűződik a bolognai fellépéséhez. 1966 augusztusában az olasz kommunista párt lapja, az Unita nemzetközi slágerfesztivált rendezett, amelyen én képviseltem Magyarországot. Egyik nap felszóltak a szállodai szobámba, a portáról, hogy egy fiatal hölgy keres. Lent egy Bolognában élő magyar fiatalasszony várt. Bemutatkozott, elnézést kért a zavarásért és elmondta, hogy szeretne köszönetet mondani nekem a házasságáért. Kiderült, hogy Éva, aki Budapesten egy textilgyárban dolgozott, az Ifjúsági Parkban ismerkedett meg későbbi férjével. A Világifjúsági Találkozóról hazatérő olasz delegáció egyik tagja, a fiatal történelem-olasz szakos tanár odaült az asztalához, s amikor én énekelni kezdtem, táncra kérte. Ebből a táncból ismeretség, barátság, szerelem, majd házasság lett. Azóta családtagnak számítok náluk. „Olyan szívhez szólóan énekelt, hogy rögtön egymásba szerettünk” — mondta a látogatóm. Így lettem, tudtomon kívül, házasságközvetítő ... Laktanya-sztori Aradszky Lászlót gyakran meglátogatják fellépései színhelyén volt katonatársai is. — Huszonnyolc hónapig voltam katona, határőr — meséli. — Szombathelyen teljesítettem szolgálatot, ha ott járok, mindig találkozom egykori parancsnokaimmal. Gyakran léptem fel laktanyákban. Van egy kedves élményem erről. Egy ízben külön-külön érkeztünk a helyszínre, s a kapuban egy katona várta az énekeseket, hogy az öltözőbe kísérjen bennünket. Rendkívül izgatott volt. Elvégre nem mindennap lehetett az „útimarsallja” Koncz Zsuzsának, Zoránnak. Amikor megérkeztem, vörösre gyúrt fülekkel állt elém, tisztelgett, és nagy komolyan megkérdezte: „Bocsánat, ugyebár ön a Tárkányi Tamara?” Még mesélne egy-két anekdotát, de indulnia kell, hamarosan kezdődik az énekóra. Még ma is hetenként háromszor jár „éneket tanulni”. Bár kisujjában a „szakma”, azt tartja, hogy jó táncdalénekes is holtig tanul. De legalább addig, míg közönség elé állhat a pódiumon. Kárpáti György