Igaz Szó, 1978. január-június (23. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-15 / 8. szám

Gyorsan ívelő pálya A nézőtéren ott ült a KTSZ-elnök felesége, Bajor Edit (ma a Televízió egyik vágója), aki felfigyelt a fiatal szakmunkás hangjára. Azt ajánlotta, menjen el meghallgatásra Vécsey Ernőhöz, az ismert zeneszerzőhöz, aki tanítványokat is vállalt. — Elmentem. Azt hittem rögtön dalra kell fakadni, de Vécsey tanár úr azt kérdezte, hogy szeretem-e a verseket. Igenlő válaszomra jött a következő „keresztkérdés”: melyik a kedvencem? Annyira meglepődtem, hogy egy sem jutott eszembe. Erre leemelt a polcról egy Petőfi kötetet. A kezembe nyomta, hogy szavaljak belőle. Úgy látszik nem találhatta rossznak a ritmusérzékemet, mert énekelhettem is. Végül elfogadott a tanítványának. Sokat köszönhetek neki, akárcsak a rádióstúdióbeli ta­náromnak, Balassa P. Tamásnak. Táncdalénekesi pályafutása gyor­san ívelt felfelé. Hamarosan szerző­dést kapott, elkészült az első rádió­­felvétele is, a fiatalok egyik kedven­ce lett. Több tucat dal vált sláger­ré az előadásában. Sokat szerepelt külföldön is. Hangja, lendületes stí­lusa, közvetlensége mindenütt sikert aratott. Énekelt csaknem minden szocialista országban, még a távoli Kubába is, fellépett Franciaország­ban, Olaszországban, s a múlt év végén két hónapig vendégszerepelt Kanadában. A házasságközvetítő kedves emléke fűződik a bolognai fellépéséhez.­­ 1966 augusztusában az olasz kommunista párt lapja, az Unita nemzetközi slágerfesztivált rendezett, amelyen én képviseltem Magyaror­szágot. Egyik nap felszóltak a szál­lodai szobámba, a portáról, hogy egy fiatal hölgy keres. Lent egy Bolo­gnában élő magyar fiatalasszony várt. Bemutatkozott, elnézést kért a zava­rásért és elmondta, hogy szeretne köszönetet mondani nekem a házas­ságáért. Kiderült, hogy Éva, aki Bu­dapesten egy textilgyárban dolgozott, az Ifjúsági Parkban ismerkedett meg későbbi férjével. A Világifjúsági Ta­lálkozóról hazatérő olasz delegáció egyik tagja, a fiatal történelem-olasz szakos tanár odaült az asztalához, s amikor én énekelni kezdtem, táncra kérte. Ebből a táncból ismeretség, barátság, szerelem, majd házasság lett. Azóta családtagnak számítok náluk. „Olyan szívhez szólóan éne­kelt, hogy rögtön egymásba szeret­tünk” — mondta a látogatóm. Így lettem, tudtomon kívül, házasság­közvetítő ... Laktanya-sztori Aradszky Lászlót gyakran meglá­togatják fellépései színhelyén volt katonatársai is. — Huszonnyolc hónapig voltam katona, határőr — meséli. — Szom­bathelyen teljesítettem szolgálatot, ha ott járok, mindig találkozom egy­kori parancsnokaimmal. Gyakran léptem fel laktanyákban. Van egy kedves élményem erről. Egy ízben külön-külön érkeztünk a helyszínre, s a kapuban egy katona várta az énekeseket, hogy az öltözőbe kísér­jen bennünket. Rendkívül izgatott volt. Elvégre nem mindennap lehe­tett az „útimarsallja” Koncz Zsu­zsának, Zoránnak. Amikor megér­keztem, vörösre gyúrt fülekkel állt elém, tisztelgett, és nagy komolyan megkérdezte: „Bocsánat, ugyebár ön a Tárkányi Tamara?” Még mesélne egy-két anekdotát, de indulnia kell, hamarosan kezdő­dik az énekóra. Még ma is heten­ként háromszor jár „éneket tanulni”. Bár kisujjában a „szakma”, azt tart­ja, hogy jó táncdalénekes is holtig tanul. De legalább addig, míg kö­zönség elé állhat a pódiumon. Kárpáti György

Next