Igaz Szó, 1980. július-december (25. évfolyam, 13-24. szám)
1980-07-15 / 14. szám
Békéscsabára az örömbe már egy kis üröm is vegyült: hogyan tovább? A hároméves Gyurka mellé érkezett picikkel, Évával, Mariannal és Andreával hogyan férnek majd el a csöpp lakásban? Otthon újabb jó hír várta: soron kívül szép, tágas lakást kaptak a Lencsési úti új lakótelepen. És a segítőkészség számtalan megnyilvánulása kísérte a Tóth ikreket megérkezésüktől az első léptekig. Tóth-apuka három és fél esztendő után is a honvédséget említi elsőként. A honvédelmi törvény értelmében rögtön leszerelték, de kapcsolatuk ezzel nem szakadt meg. A volt alakulat továbbra is patronálta a Tóth családot — munkával, játékkal — mikor mire volt szükség. A honvédelmi miniszter meglepetése, a speciális hármas babakocsi pedig már a második generációt szolgálja ki. Ugyanis alighogy kinőttek a Tóth lányok — néhány házzal arrébb újabb hármasikrek születtek, s az addigi birtokosok természetesen továbbajándékozták. Ők igazán jól tudták, mit jelent a legkisebb segítség is... *** „A felszabadulás óta eltelt harmincöt év alatt Békés megye egész társadalmi és gazdasági arculata jelentősen változott, olyan fejlődéssel dicsekedhet, amelyet korábban évszázadok tudtak csak felmutatni. A Felszabadulási Emlékmű toronydaruk és toronyházak között Európa egykori „legnagyobb faluja" - 1980-ban A „Gyökerek" magyar változata - a Kulich-emlékszobor A fák nem nőnek az égig ... csak a házak? 3