Igaz Szó, 1980. július-december (25. évfolyam, 13-24. szám)
1980-07-15 / 14. szám
sára. S bár eddig csak az építőmunkáról esett szó, a közös cél, az azonos érdek vezérelte öszszefogás talán éppen akkor mutatkozott meg a legjobban, amikor a sajnos gyakorta visszatérő árvizek fenyegették pusztulással javainkat. Együtt álltunk a gátakon — parasztok, munkások, értelmiségiek, diákok és nyugdíjasok, és akikről még nem esett szó, de akiknek nagyon sokat köszönhetünk — a katonák." *»» A laktanya — amelyben egykor tiszthelyettesképző-iskola működött — csapatmúzeumában mindenekelőtt a névadónak, a 48/49-es szabadságharc dicső tábornokának, a tizenhárom aradi vértanú közül ötödiknek kivégzett Nagy Sándor Józsefnek az életútjával ismerkedhetünk meg. Azután üveglap alatt egykori okiratok, számlák a laktanya építéséről még a múlt századból. Fotótablók mutatják be az alakulat mai ünnep- és hétköznapjait. Mondhatnánk, minden olyan, mint általában a csapatmúzeumokban. Azazhogy mégsem. Az egyik sarokban kemence, előtte péklapát, szakajtó, a falon rosta, szita, szőttes, köcsög, az ablakpárkányon kalendárium 1919-ből. Jó ötlet? Több annál. Gusztuscsináló, figyelemfelkeltő, ismerkedésre csábító azzal a várossal, amelyről már negyven évvel ezelőtt mondotta a híres Auróra-körben tartott előadását követően Móricz Zsigmond: „Tündérkertben voltam itt Csabán.” Kárpáti Tamás Kiben, mi lakozik? Parancsnoknak lenni sokkal nehezebb, mint a „sorban állva” parancsokat végrehajtani. A Szolgálati Szabályzat a sorparancsnokokra is érvényesen rögzíti, hogy „ ... teljes és oszthatatlan személyes felelősséggel tartozik a rábízott katonai szervezet eredményes tevékenységéért és mindazért, amit ennek érdekében tett, vagy megtenni elmulasztott.” Ez a parancsnoki felelősség nevelési ismeretek és gyakorlat hiányában néha nehéz helyzet elé állítja a sorparancsnokokat. Érdemes idézni egy kezdő rajparancsnok leveléből: „Újoncidőmben sokat bosszankodtam azon, hogy a rajparancsnokunk nem értett meg bennünket. Gyakran volt ideges, néha ingerült is. Ilyenkor a legtisztább szándékú javaslatot is gyanakvással fogadta. Egyszer meg is kérdeztem tőle: miért nem hiszi el, hogy mi jót akarunk? Azt felelte: majd megtudom én is, ha egyszer nyolc-tíz emberrel kell bajlódnom ... Mióta rajparancsnok vagyok, nagyon megértem volt elődömet. Néha már ott tartok, hogy a leváltásomat kérem, mert egyszerűen nem boldogulok a beosztottammal. Nem értem, hogy egy rajnyi ember is százfélét akar. Én a telkemet rakom ki eléjük, ők meg azon törik a fejüket, hogy hol verjenek át. Mit tanácsolnak, hogyan bánjak velük? ...” BAJOK, SZAKASZOK ÉLÉN 5