Igaz Szó, 1980. július-december (25. évfolyam, 13-24. szám)
1980-07-15 / 14. szám
PATINÁS HELYŐRSÉGEK Kétszer jártam eddig Békéscsabán, borongósbánatos, ködlepte őszutó fogadott az első alkalommal, perzselő sugarú, vezítékcsorgató nyárelő a másodikon. A “Viharsarok „fővárosában” vi-szont viharnak nyomát se láttam. Igaz, az elnevezést nem is a meteorológusok adták e környéknek; a békési, csongrádi, dél-bihari tájak elemi erejű parasztmozgalmai voltak az igazi „névadóik”. A múlt század utolsó évtizedétől kezdve ezekben az alföldi megyékben szinte egymást érték a parasztság gazdasági, társadalmi és politikai megmozdulásai. Az agrárszocialista mozgalmak azokról az egyre inkább éleződő társadalmi ellentétekről vallottak, amelyeket csak a felszabadulást követő korszak tudott megszüntetni. E „viharok” talán legelszántabb korbácsolója, Dózsa György kései utóda, Békéscsabán született 1871-ben. Achim L. Andrásnak hívták a forradalmi érzületű parasztság vezérét, a Magyarországi (Alföldi) Paraszt Párt megalapítóját. Számos nagyarányú osztályharcos megmozdulás fűződik Békéscsaba és az ő nevéhez, így az 1891. évi május elseje megünneplése, az 1897., az 1905—1906. évi aratósztrájkok, stb. Achim L. Andrást az osztályellenség 1911-ben barbár módon meggyilkoltatta. „... Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként kéjjel ölt... ” Radnóti Miklós sorai az 1944-ben mártírhalált halt Kulich Gyula emlékművén olvashatók. Talán ez az a szobor — Varga Imre 1975-ben felállított alkotása — amely a leginkább megfogja a városba érkező idegent. Nehéz szabadulni hatása alól, s egyúttal továbbgondolkodásra is késztet. Erősít egy feltételezést, amely Békéscsabán rövid idő alatt bizonyossággá vált. Éspedig azt, hogy errefelé őrzik a múltat, a hagyományt, de becsülik a jelenből is azt, ami értékes. A Kulich-szobortól nem messze a nyílt utcán hatalmas tabló, rajta azoknak a nagyméretű fényképei, akik a város lakói közül kormánykitüntetésben részesültek. Az Élővíz-csatorna partján, szomorúfűzek között húzódik az a szoborsétány, amely emléket állít mindazoknak, akik sokat tettek e városért. Itt találjuk többek között Achim L. András, Gyóni Géza, Munkácsy Mihály, József Attila, Móricz Zsigmond, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellszobrát. De a csabaiakra még talán a hagyománytiszteletnél is jellemzőbb egy másik tulajdonság, az összefogás, az egyetakarás, a már-már kiveszettnek hitt közösségi érzés sok-sok erőteljes megnyilvánulása. Három és fél esztendeje a gyakorlatról visszatérő Tóth György honvédet parancsnoka egy távirattal fogadta, amelyből kiderült: Tóth honvéd felesége hármasikreknek adott életet. A hír hallatán az újdonsült apa hamarabb kapott eltávozást, mint levegőt. Útban hazafelé Békéscsaba büszkeségei: a város kormánykitüntetésben részesült dolgozói .