Igaz Szó, 1982. január-június (27. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

PATINÁS HELYŐRSÉGEK Hódmezővásárhely Egyformán szól a vá­ros szeretetéről Szabó Sándor alezredes, aki ki­­sebb-nagyobb megszakí­tásokkal már néhány év­tizede lakik Hódmezővá­sárhelyen és Serbán László őrnagy, aki még csak néhány esztendeje. A helyőrség tisztjei ma­gukénak érzik a helysé­get. A város szép, az új és a régi harmonikusan illeszkedik, a szellemi élete pezsgő, az alig tíz kilométerre levő Mártély sok kitűnő festőnek adott otthont. A szolgálati kö­rülményeik jók, gyerme­keik óvodai és bölcsődei helye biztosított, a hiva­tásos katonák feleségei­nek számtalan munka­­alkalom kínálkozik. * * * Az Alföld legmélyebb fekvésű tiszai öntésterü­­leteiből kiálló szigetek, halmok már az ősember számára is alkalmas lak­helyül szolgáltak. A kör­nyező víz élelmet és vé­delmet egyaránt nyúj­tott. A Vásárhely hely­név először 1266-ban tű­nik fel egy adományozó levélben. A XIV. század­beli tizedjegyzékek kü­lön említik Hódot és Vá­sárhelyt. Vásárhely, a mai városcentrum tehát a Hód-tóból leginkább kiemelkedő magaslaton, Hód pedig ettől délke­letre, a­­mai Gellért ut­ca környékén szintén magasabb fekvésű részen terült el. A XV. század közepétől viszont már el­nyerte a mezővárosi ran­got. A török hódoltság alól történő felszabadító háborúk a XVII. század második felében újra visszavetették a város fejlődését. A későbbi fejlődésre viszont az volt a jellemző , amely minden alföldi város jel­legzetessége —, hogy bő­ven bántak a telkekkel, a házak közötti terüle­teket szántóföldként használták. A helytartó­­tanács által jóváhagyott első városrendezési terv 1835-ben készült. A ko­molyabb, mutatósabb la­kóházak nagy része a XIX. század második fe­le gazdasági fellendülé­sének terméke. A fel­­szabadulás előtti város­­fejlődés csúcsai olyan középületek, mint a vá­rosháza, a gimnázium, a járásbíróság, a kaszinó, a bank, a szálloda, hogy csak a legjelentősebbe­ket említsük. A helyőrség katonai hagyományai nem túl jelentősek. A Károlyi Sándor birtokában levő, 1804-ben épült klasszi­cista épület — az egyko­ri Serház, ma az állami gazdaság központja — volt a két világháború között a lovas katonák laktanyája. A tájékon átzúduló háborúk és for­radalmak azonban nem hagyták érintetlenül a várost és az embereket. A XIII. században a hódmezei csatában Kun László itt pusztította a szertelen kunokat. A tö­rök viszonylag békén hagyta a helységet, csak a környékét dúlta. A Rákóczi-szabadságharc idején a hódmezővásár­helyiek a fejedelem hí­veinek számítottak. A forradalmi hagyo­mányok olyannyira éltek az itteni nincstelenek-

Next