Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

tennarendszer 15 m-es ár­bocokra kerül és két 2,5 kW-os Honda aggregátor (ebből egy tartalék) adja a villamos energiát. A vi­szonylag csekély értékben rögzített adóteljesítmény mellett meghatározó a nagy nyereségű antennarendsze­rek használata. Azt a 10 W- ot jól összefogott nyaláb­nak kell kisugározni, ha­sonlóan a gépkocsik fény­szórójához. A példánál ma­radva, ha­ az izzót kivesz­­szük a reflektortükör fóku­szából, akkor az csak úgy világítgat. Visszahelyezve pedig egy nyalábbal 2-300 méterig nagyon hatásosan dolgozik. Csapatunk 432 MHz-es antennarendszere, amerre majd beforgatják, a 10 W-ból 1000 W hatású rádióhullám-nyalábot ké­pez. A verseny 20.10 órás, de előtte a rádióállomás te­lepítéséhez, utána a bontás­hoz és a versenyjegyző­könyvek elkészítéséhez szükséges időt is egybevet­ve, 35—40 órát kell majd a fiúknak dolgozniuk, mini­mális pihenőidővel. A felkészüléssel üteme­sen haladunk és július 22-én jó reményekkel bo­csátjuk a csapatot a Buda­pest—Pozsony—Prága— Berlin útra. A verseny szín­helye Berlin és a tenger közötti fél távon lesz, a mi Bács-Kiskun megyénkhez hasonló terepen települnek az állomások... (A tavalyi „Győzelem 39”-et az MHSZ rendezte, Bács-Kiskunban. — A szerk.) * Bulgáriában történt, 1983-ban, a „Győzelem­ 38” versenyen. A magyar csa­pat házatáján minden start­ra készen. Álltak a 18 mé­teres antennaárbocok, a rá­diók „belőve”, dohog az aggregátor. És a lobogó még a kézben, hová lehet­ne kitűzni? Az árboccsúcs­ra lenne az igazi, de már nincs idő az újabb bontás­ra. Németh Lajos, az egyik versenyző macska módjára felkúszott a 144 MHz-es ar­tennarendszer tetejére és kitűzte a zászlót. A ver­senyt az egyik sávon meg­nyerték. Igen, a 144 MHz­­en! Kívánjuk: az idén is sze­rencsés szelek lobogtassák a piros-fehér-zöld trikolort a Német Demokratikus Köztársaság földjén. A „Győzelem-40” jegyében ! BÉKÉS FERENC Nem is f­ellem hozzá túlzottan éles­látás, hogy feltűnjön: itt valami készült A laktanya udvarán fényes sisakokban cikázott egy csoport katona, házuk alatt egy-egy tekercs tömlőt szorongatva. Ezeket nagy lendülettel gurították végig a pázsiton. Később feltűnt az élénk­piros tűzoltóautó is. A katonaruha, a csillogó sisak és a tömlők karikáiból végül is kikerekedett, hogy a laktanya tűzoltóraja gyakorolt a közeli tűzoltó­bemutatóra. Biztosan arra gondoltak, ha már igazi tűz nem is lesz­­ szerencsé­re­­, legalább ők ne „égjenek le” a várható, nagyszámú közönség előtt.. Érződött, hogy együtt van a kis közös­ség. Minden mozzanat végén értékel­ték egymás munkáját Hiába, a tűzzel nem szabad viccelni ! G.F. Fotó: NÉMETI PÁLNÉ

Next