Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
tennarendszer 15 m-es árbocokra kerül és két 2,5 kW-os Honda aggregátor (ebből egy tartalék) adja a villamos energiát. A viszonylag csekély értékben rögzített adóteljesítmény mellett meghatározó a nagy nyereségű antennarendszerek használata. Azt a 10 W- ot jól összefogott nyalábnak kell kisugározni, hasonlóan a gépkocsik fényszórójához. A példánál maradva, ha az izzót kiveszszük a reflektortükör fókuszából, akkor az csak úgy világítgat. Visszahelyezve pedig egy nyalábbal 2-300 méterig nagyon hatásosan dolgozik. Csapatunk 432 MHz-es antennarendszere, amerre majd beforgatják, a 10 W-ból 1000 W hatású rádióhullám-nyalábot képez. A verseny 20.10 órás, de előtte a rádióállomás telepítéséhez, utána a bontáshoz és a versenyjegyzőkönyvek elkészítéséhez szükséges időt is egybevetve, 35—40 órát kell majd a fiúknak dolgozniuk, minimális pihenőidővel. A felkészüléssel ütemesen haladunk és július 22-én jó reményekkel bocsátjuk a csapatot a Budapest—Pozsony—Prága— Berlin útra. A verseny színhelye Berlin és a tenger közötti fél távon lesz, a mi Bács-Kiskun megyénkhez hasonló terepen települnek az állomások... (A tavalyi „Győzelem 39”-et az MHSZ rendezte, Bács-Kiskunban. — A szerk.) * Bulgáriában történt, 1983-ban, a „Győzelem 38” versenyen. A magyar csapat házatáján minden startra készen. Álltak a 18 méteres antennaárbocok, a rádiók „belőve”, dohog az aggregátor. És a lobogó még a kézben, hová lehetne kitűzni? Az árboccsúcsra lenne az igazi, de már nincs idő az újabb bontásra. Németh Lajos, az egyik versenyző macska módjára felkúszott a 144 MHz-es artennarendszer tetejére és kitűzte a zászlót. A versenyt az egyik sávon megnyerték. Igen, a 144 MHzen! Kívánjuk: az idén is szerencsés szelek lobogtassák a piros-fehér-zöld trikolort a Német Demokratikus Köztársaság földjén. A „Győzelem-40” jegyében ! BÉKÉS FERENC Nem is fellem hozzá túlzottan éleslátás, hogy feltűnjön: itt valami készült A laktanya udvarán fényes sisakokban cikázott egy csoport katona, házuk alatt egy-egy tekercs tömlőt szorongatva. Ezeket nagy lendülettel gurították végig a pázsiton. Később feltűnt az élénkpiros tűzoltóautó is. A katonaruha, a csillogó sisak és a tömlők karikáiból végül is kikerekedett, hogy a laktanya tűzoltóraja gyakorolt a közeli tűzoltóbemutatóra. Biztosan arra gondoltak, ha már igazi tűz nem is lesz szerencsére, legalább ők ne „égjenek le” a várható, nagyszámú közönség előtt.. Érződött, hogy együtt van a kis közösség. Minden mozzanat végén értékelték egymás munkáját Hiába, a tűzzel nem szabad viccelni ! G.F. Fotó: NÉMETI PÁLNÉ