Igaz Szó, 1987. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
Guillén Nicolas EMLÉKEK VIZÉN Mikor is volt? Nem tudom. Nincs utána nyom. Tengervíz az emlék, ott hajózom én. Aranybőrű mulatt lány libegett elém, selyem konty ült a nyakán, leple, mint a fény, válla ringott, cipősarka koppant könnyedén. Nádszál (szívem lázasan dobogta), nádszál, meddig hajladozol ott a szakadék felett? Mily nádvágó kós metélt széjjel gyökered? Milyen malom zúz szilánkká ? milyen szerkezet? És az idő elszaladt, egyre loholt és futott akárcsak én, máma itt, holnap ott, aztán amott, máma ott, holnap itt, holnapután meg amott... Senki mit se tud felőle, nem is tudhat, nincs remény, nincsen hír róla a lapokban, soha meg se sejtem én, hol a lány, ki aranyszínűn libegett elém, kinek kontya selyemből volt, leple, mint a fény, válla ringott, cipősarka koppant könnyedén. Fordította: Tímár György