Igaz Szó, 1988. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám
„Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a helyünket a történelem e döntő szakaszában" Interjú Andrej Gyementyevel a -A Szovjetunióban végbemenő megújulási folyamat Magyarországon is széles körű támogatásra talált, rokonszenvvel és egyetértéssel figyeljük a gyorsuló átalakítást, amelynek sikere, szerintünk, meghatározó jelentőségű a szocializmus, a világbéke és a nemzetközi biztonság szempontjából. Kérjük, jellemezze ennek a „peresztrojkának" az Ön számára legfontosabb mozzanatait! - A „peresztrojka" véleményem szerint a nagy október fejlődésének soron következő szakasza. Történelmünknek ezt a szakaszát az élet minden területén kezdődő demokratizálás és nyíltság jellemzi. Mintha újra visszatérnénk a forradalom által teremtett óriási értékekhez. Visszatérünk Lenin zseniális hagyatékához, ahhoz, amiről írt, amiről beszélt, s amiért nagyapáink harcoltak. Ezeket az értékeket azonban nemcsak újra felfedezzük, hanem bizonyos mértékben át is alakítjuk. Most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a helyünket a történelemnek ebben a döntő szakaszában. Az átalakítást nem adják ingyen. Belső harc és szembenállás folyik, mint minden forradalmi folyamatban. És a fékezőerők jelentősek. Vannak csoportok, amelyek a pangás elmúlt évei során mintha „elmeszesedtek" volna, és a gondolataikból, tetteikből hiányzik a lendület. Az ilyen „elmeszesedés", hogy az orvosi fogalmaknál maradjunk, a véredényeket merevvé teszi, s így akadályozza az élettevékenységhez szükséges friss vér áramlását a szervezetbe. Valami hasonló megy végbe társadalmunkban is. Hosszú esztendőkön keresztül „meszesedtek" lelkünk, önállóságunk, kezdeményezőkészségünk „véredényei". De Mihail Szergejevics Gorbacsov vezetésével a párt erőt merített ahhoz, hogy megváltoztassa az események menetét. Ideje megtisztítani társadalmi szervezetünk „elmeszesedett ereit". Ideje véget vetni a gondolkodás tétlenségének és tehetetlenségének. - Milyen szerepet játszik a nyíltság az átalakítás folyamatában? - Kétségtelenül ez a legkomolyabb kétélű fegyver, amelyet Lenin lángelméje hagyott ránk. Egyrészt óriási felelősséget követel, másrészt erkölcsi és kulturális színvonalat. A lényeg, hogy a nyíltság ne jelentse azt, mindent megengedünk. Minden egyes bíráló szavunknak igaznak, felelősnek kell lennie. Nemcsak teljes meggyőződés, hanem hiteles bizonyítékok, tények, egyszóval pártos lelkiismeret kell, hogy mögötte álljon. Gyakran hallhatjuk. Önöknél a Szovjetunióban és nálunk Magyarországon is, hogy a béke megőrzéséért folytatott küzdelem minden egyes állampolgár személyes ügyévé vált, s az hatást gyakorol tetteinkre, törekvéseinkre. De még a megalapozott kijelentések is üres szólammá válhatnak, ha a problémához csak az egyes ember szempontjából közelítünk. Mégis, mit tud tenni egyetlen ember, egyetlen személy? - Minden ember, így az ízó is sokra képes, ha hisz a saját ügye igazában. Amikor egy ízben hivatalos látogatást tett hazánkban George Scultz, az Egyesült Államok külügyminisztere, egyebek között szovjet írókkal is találkozott. A beszélgetésen részt vett Csingiz Ajtmatov, Anatolij Ribakov, Mihail Roscsin drámaíró, Zurab Cereteli festőművész, Zaja Boguszlavszkaja írónő és jómagam is. Leginkább az érdekelte a külügyminisztert, hogy az alkotó értelmiség miképpen értelmezi a hazánkban zajló átalakítást. Hiszen, mint sokan Nyugaton, ő is megértette, hogy az irodalom, a művészet, a kultúra egyike azoknak a mozgatóerőknek, amelyeknek új, magas szellemi színvonalra kell emelniük a „peresztrojkát". És éppen ezen a színvonalon fog kialakulni azoknak a fiataloknak a személyisége, akiknek hamarosan a vállukra kell venniük az átalakítást. A külügyminiszter minden kérdésére őszinte, konstruktív választ adtunk. De akkor még nem tudhattuk, milyen benyomást tett rá őszinteségünk, amellyel megosztottuk vele gondolatainkat. Erről csak akkor értesültünk, amikor Schultz a nyilvánosság előtt szót ejtett erről a találkozóról. Kiderült, hogy a beszélgetés mély benyomást gyakorolt rá. Ahogy mondta, a Az elmúlt esztendő a Szovjetunióban a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának jegyében telt el. A megemlékezések ezúttal azonban nem annyira az ünneplés, mint a jövőalakítás forradalmi lépéseire irányították a figyelmet. Minden felelősen gondolkodó állampolgár számára ugyanis személyes feladattá vált a hatalmas országban végbemenő társadalmi-politikai átalakulás. Erről a folyamatról kérdeztük az APN közvetítésével Andrej Gyementyev szovjet költőt, a Junoszty című lap főszerkesztőjét. A Szovjet írószövetség irodalmi, művészeti és társadalompolitikai lapjának vezetője 1928-ban született Tverben (ma Kalinyin). Örmény, azerbajdzsán és abház nyelvekből fordít, 1948 óta publikál és hét éve a Junoszty főszerkesztője.