Igaz Szó, 1954. január-június (2. évfolyam, 1-5. szám)

1954-03-01 / 3-4. szám

sem áll olyan közel, mint a finom színekkel festő, halkszavú, nagy orosz novellista, Csehov, akinek műveit csodálattal, nagy szeretettel és megértéssel olvasta. Nem véletlen, hogy a csehovi, turgenyevi irodalom olyan döntő hatással volt rá. Ez szorosan össze­függ Thury élményvilágával és azzal, amit a századforduló Magyarországán látott és tapasztalt. Realizmusa új hang a századvégi magyar irodalomban. Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán, Petelei István, Papp Dániel, Justh Zsigmond, Gozsdu Elek, Bródy Sándor kritikai realizmusa mellé új életmű sorakozik fel. Eddig ismeretlen világot hoz magával, új területet hódít meg a magyar irodalom számára. A kilencvenes évekig, mikor írói fej­lődése kibontakozásnak indult, nincs magyar prózaíró, aki az életet annyira a társa­dalom elnyomottjainak szemével látná, annyira a szegények szemével és lelkével érezné, mint ő. A nyolcvanas és kilencvenes esztendőkben kibontakozó magyar kritikai realizmus képviselői, főleg az addig vezető nemzeti osztály, a dzsentri pusztulását és a főnemesi arisztokrácia bomlását ábrázolják. Tolnai Lajos erkölcsi felháborodásának lángja a feu­dális Magyarország maradványait, a rangkórságban szenvedő úri világot, a mágnásokat és szélhámosokat pusztítja. Mikszáth realizmusa és gyilkos szatírája az úri Magyaror­szág fő támaszait, a nagybirtokos osztályt, a vármegyét, a főpapokat és a lezüllött dzsentrit támadja. Thury fiatal írótársai, az úgynevezett polgári-városi ellenzék irodal­mának haladó köréhez tartozó Bródyék, a nagybirtokos úri osztályokat kiszolgáló hiva­talos Irodalom álnépiességével, műparaszti romantikájával és hazudozásaival szállnak szembe. Thury realizmusának reflektorfénye az irodalom előtt addig ismeretlen területet világít be. Figyelme nem irányul a lezüllött dzsentrire, az úri Magyarország képviselőinek világában nem érzi magát otthon, nem is ismeri eléggé ezt a világot. Élményei a társa­dalom kivetettjeinek tragikus sorsában gyökereznek. Témavilága a társadalom addig meg nem mutatott mélyeiből táplálkozik, a sanyargatott munkások és kisemmizett parasztok életéből, a kézművesek és kishivatalnokok nyomorából, a megalázottak és meggyötörtek fájdalmából, a feudálkapitalista társadalomban feleslegessé vált emberek tragédiájából, a megrázó sorsokból és a katasztrófákba torkolló életekből. Egyszóval: a kimondhatat­lan szegénységből. Nem szűk ez a világ, de hangszerelésében, színeiben többnyire azo­nos. A fájdalom és keserűség nyomasztó levegője nehezül rá, a kilátástalanság és re­ménytelenség borzalmai teszik fojtogatóvá. Közel kétszáz novellát és elbeszélést írt. Ez a roppant gazdag novellaanyag át­öleli a századforduló magyar társadalmának legégetőbb kérdéseit. Erőteljesen tükröződik benne a korra annyira jellemző agrárszocialista mozgalom, a mezei munkások és sze­gényparasztok forradalmi harca, amely abban az időben a tömegméret tekintetében jóval túlhaladta az ipari munkásság szintén növekvő bér- és sztrájkmozgalmát. Emberhalál című novellája drámai tömörségű képekben tárja elénk a mindenétől megfosztott szegényparasztság fellázadását a földesúri birtok ellen. A paraszti elégedet­lenség és földéhség a századfordulón hatalmas falusi proletár és paraszttömeget tartott forrongásban. A századvégi magyar kritikai realista irodalomban, — Thury életművét kivéve,­­— az agrárszocialista mozgalmak nem tükröződnek. Thury az egyetlen prózaíró, aki kortársaival szemben felfigyel a parasztság forradalmi megmozdulásaira és novel­láiban bátran ábrázolja a kilencvenes években tömegméreteket öltő, agrárszocialista moz­galmak radikalizmusát. Emberhalál című novellája azt is megmutatja, hogy a mezőgaz­dasági munkásság ösztönös forradalmi mozgalmait az államhatalom, a csendőrség és katonaság hogyan fojtotta vérbe, milyen kegyetlen terrorral válaszolt a paraszti töme­gek jogos követeléseire. Novelláiban gyakran szerepel a ferenczjózsefi idők népellenes hadserege, mint olyan erő, amely az államhatalom kezében a legjobb eszköz arra, hogy megtorolja a munkások és parasztok forradalmi megmozdulásait. (Például: A Gabay kiskáplár, Acél és csipke, A sztrájk, Éjjel, stb.) De Thury Zoltán azt is megmutatja, hogy a császári és királyi egyenruhába öltöztetett szegényparaszt legény, akit parancsnokai a sztrájkok le­verésére rendeltek ki, felismeri tragikus helyzetét és nem hajlandó apjára és testvérére lőni, inkább magával végez, vagy barátkozni kezd a sztrájkolókkal.

Next