Igaz Szó, 1956. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1956-01-01 / 1. szám
amint ezt a Központi Vezetőség jelentése is kiemelte, még jobban megszilárdította a közös haza, a Román Népköztársaság felvirágzásáért együtt harcoló román és magyar dolgozók testvériségét. Hogy a párt és a kormány politikája mennyire biztosítja közös hazánkban, a Román Népköztársaságban a nemzeti kisebbségek minden téren való teljes jogegyenlőségét, mi sem bizonyítja jobban, mint a hazánkban élő magyar nemzeti kisebbség szocialista kultúrájának, — és ezen belül éppen az irodalomnak, — nagyméretű fejlődése a néphatalom éveiben. A Román Munkáspárt két kongresszusa közötti történelmi időszakban, az utóbbi hét-nyolc esztendőben, az új hazai magyar irodalom a Román Népköztársaság irodalmának szerves részeként, az új szocialista román irodalommal való megbonthatatlan kapcsolatban fejlődött, közös alapjukat az országunkban ható egyazon általános gazdasági és politikai tényezők alkották és a jelenlegi szakaszban is ezek a közös tényezők határozzák meg fejlődésük ütemét és előrehaladásuk irányát. A párt vezette kultúrforradalom nagyszerű eredményeként ma büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Románn Munkáspárt két kongresszusa közötti forradalmi időszakban a testvéri román irodalom mellé, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból egy olyan jelentős új hazai magyar írógárda sorakozott fel, amelynek ma minden egyes számottevő alakja lelkesedéssel állítja tehetségét, ismereteit és munkaerejét a közös haza felvirágoztatásáért és a szocializmus felépítéséért vívott harc szolgálatába. A Román Munkáspárt köré szilárd és megbonthatatlan egységbe tömörült hazai magyar írógárda fejlődése elválaszthatatlan az új román irodalom kibontakozásától és fejlődést gyorsító serkentő hatásától és nem utolsó sorban attól a rendkívül jelentős, elhatározó jellegű segítségtől, amelyet hazánk egységes szocialista irodalma a világ leghaladóbb irodalmaitól, a nagy szovjet irodalomtól kapott. A művek egész sora jelzi azt a fejlődést, amelyet az utóbbi hét-nyolc esztendőben a hazai magyar irodalom a párt mutatta úton megtett. Az utóbbi években a párt ösztönző irodalompolitikája következtében különösen megnövekedett az irodalmi termés. A legidősebb írónemzedékhez tartozó Tompa László, Szentimrei Jenő, Molter Károly, Kós Károly, Salamon László, Endre Károly új művekkel jelentkezett. Regényirodalmunk gazdagodását olyan új művek jelzik, mint Kovács György A bokréta, Nagy István A legmagasabb hőfokon (második kiadás), Szabó Gyula Gondos atyafiság, Gagyi László A hadnagy esküje című regénye. Asztalos István, Sütő András, Papp Ferenc, Tamás Gáspár, Fodor Sándor, Balla Károly és más novellisták új kötetei az utóbbi években megérdemelten vívták ki az olvasók szeretetét. Költészetünk fejlődését pedig a verseskötetek egész sorával példázhatjuk. És ami a legörvendetesebb jelenség — olyan jól ismert élvonalbeli költők, mint Horváth Imre, Szemlér Ferenc, Szabédii László, Kiss Jenő, LétayLajos és Horváth István mellett az új irodalom derékhadához artozó költők, sőt a legfiatalabb költőnemzedék is egyre sűrűbben tölti meg a könyvesboltok kirakatait új kötetekkel. A jelentős mértékben megnövekedett irodalmi termés előtt a párt szüntelenül lélesíti a tömegekhez vezető utakat. Pl. a Magyar Autonóm Tartomány székhelyén az Miami Irodalmi és Művészeti Kiadónak új, a múlt évben létesített magyar szerkesztősége dolgozik, amelynek eredményes tevékenységét máris több kötet hirdeti. Második ötéves tervünk megkezdésekor büszkén számolunk be ezekről az eredményekről, mert új irodalmunk sikereiben szocialista kultúránk eszmegazdagságát, pártunk bölcs, marxista-leninista kultúrpolitikájának győzelmét látjuk. „A sikereknek azonban — figyelmeztet Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs kongresszusi jelentésében, — nem szabad az ünneplés, az önmegnyugtatás légkörének kialakulásához vezetnie.A A pártkongresszus az irodalom munkásainak is példát mutatott arra, hogy hogyan kell saját hibáinkkal szembenézni és a pártos kritika és önkritika kommunista módszerével miként kell és lehet a fejlődés útjából elhárítani az akadályokat. A Román Munkáspárt Második Kongresszusának munkálatai, a Központi Vezetőség tevékenységéről előterjesztett jelentés, s a delegátusok felszólalásai, az irodalmievékenység eszmei és művészi színvonala állandó emeléséért folytatott harcunkban felmérhetetlen segítséget jelentenek .