Igaz Szó, 1967. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
392 HUSZONÖT ÉVE HALT MEG MÓRICZ ZSIGMOND adata nincs, mint a mélyből feltörőket segíteni. Akkor maga is felemelkedik, másként fed terhe, nehéz sár. Különösen, hogyha író.“ Ha az országjárásról hazajött, azt a leányfalusi kert madarai nyomban megtudták. Ő keltette írógépének kattogásával a reggelt és a madárnépet. Eddig is tudtuk Móriczról, hogy legszívesebben írógépen és hajnalban írt. Régi, darabos gépén. Mikor először jártam Leányfaluban, a dolgozószoba íróasztalán meglepett a nehéz jószág. Ezen születtek azok a nagyszerű, újért kiáltó, újra serkentő művek? Első világháború idejéből való, divatjamúlt írógép. Most olvasom Móricz Lili könyvében, hogy mégis olyan sebesen írt rajta, ahogy a gondolat száguld. És alig ütött sajtóhibát. Rendszerető, pontos ember volt. „Mindig akkor ébredtél, amikor akartál, nekünk sem kellett vekkeróra. Csak megkértünk, hogy kelts fel ekkor vagy akkor. Pontosabb voltál, mint a telefon.“ Térjünk még vissza riportútjaira, barangolásaira. Lili könyve egy közhiedelmet oszlat szét és állítja jogaiba az igazságot. Móricz Zsigmondról ismeretlenül bár, igen sokan eskü alatt állítanák, hogy kocsmajáró, lumpember volt, aki vendéglős muzsikaszó s éjszakázás nélkül nem élhetett. Most aztán kiderül, hogy úgy jártunk vele is, mint Petőfi Sándorral. Ki hitte volna a bordalok szerzőjéről, hogy nem szerette a bort? Ma sem hiszik el róla. Móricz Lili édesapja puritán életvitele, bornemissza természete mellett tett vallontást, hátha neki mégiscsak elhisszük. „ . . . hány ember dicsekedett már nekem, hogy együtt mulatott veled különböző városok különböző vendéglőiben. Ezen mindig elcsodálkozom, de általában nem nagyon felelek rájuk, nem akarom megbántani azt, aki éppen mondja. Minek vitatkoztam? Az embereket nem a tények érdeklik, hanem az, amit ők tudnak. Te sosem mulattál. A szó olyan értelmében, ahogy nekem mondják. Nem szeretted a lármás helyeket. Ha vendéglőbe mentél, annak legfeljebb két oka lehetett. Vagy éhes voltál, vagy téma volt. Nálunk, vendégségeket kivéve, sosem volt bor az asztalon. Sosem láttalak még csak spiccesnek sem. A bort nem is szeretted. Többre becsülted a jéghideg kútvizet minden folyadéknál.“ Igen, Móricz nem a borivásban virtuskodott, hanem hogy olyan hideg legyen a víz, amit eléje tesznek, gyöngyözzön a pohár tőle. Más ember menten torokgyulladást kap, neki kutyabaja. Ha mégis ivott bort, egy pohárral egy éjszakán át elszopogatott. Sok népdalt tudott, néha énekelgette őket. Táncolni Lili lánya soha sem látta. Alighanem más sem. Legszívesebben megszökött a társaságból, elment aludni. „Bárhol, bármikor, állva, ülve, menve, fekve, képes voltál öt perc alatt kipihenni magad. Tökéletes koncentrálással aludtál. Mint a jógik.“ Ilyen volt hát az Úri muri szerzője, józan életű, koránkelő, nagyszorgalmú. Dehogy vetette meg az élet örömeit, de az egészséges derűt kereste mindig. „Szerettél viccelni, de még jobban, ha azt meg is értették. Nem birtad a humor nélküli embereket. Sótlan, savanyúakat. Nálatok családi vonás volt a sok ugratás, vicc.“ De ha Móricz Lilinek szét is kellett rombolnia a korhely író legendáját, ne sajnáljuk, annál inkább megerősítette, amit Móricz írásaiból mindenütt kiérzünk: az élet felelősséggel való viselését, a nép sorsáért érzett őszinte gondot. Az íróember közéleti felelősségére adott igen szép példát! Magánéletében, családja körében sem adta alább. Pedagógus, erkölcsi mérce volt írásaiban is, életében is. Jeligéje, amit betartott és környezetével is betartatott: „Felelősség nélkül nem lehet élni.“ Módot és alkalmat talált arra, hogy nevelje a leányait ebben a szellemben, akkor is, ha intőt hoztak haza az iskolából, akkor is, ha önzők voltak, vagy ha valamit