Igaz Szó, 1973. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

— Nem tudjuk belegondolni a főváros egészségtelen levegőjébe, durva lármájába, virgonc, élni siető, üresfejű alakjai közé. Úgy gondoljuk, hogy ő valami elrejtett, csendes helyről nézegeti a lármás világot, hogy meg-megtelik a szíve, feje, nagy, keserű igazságokkal: leül — és ír. Talán az igazság imádása tartja ab­ban a világban, amelyben él. Bántja a lárma, a sok nyegleség, a sok üresség, a sok gonoszság, de mégsem keresi fel azt a kis zugot, ahol kibékülne, kimenekülve szemlélődhetnék... Fél, hogy ott nem látna egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szól­hatna. Fél, hogy elvonulva nem tudna igaz lenni." Ady szavai lényegre mutatnak. Thury Zoltán a századforduló legerősebb szociális érzésű novellaírója. Keserű, nagy igazsá­gok kimondója. Tömör és súlyos mondatai mindig szociális prob­lémákat hordoznak. Még akkor is, ha látszólag egyéni tragédiák­ról beszélnek. Thury már lázad. Komoran, indulatosan. A meggyötört kis­emberben felfedezi a lázongó embert. Novelláiban azt a helyze­tet, azt a pillanatot, azt a lelkiállapotot rögzíti, amelyben a belső feszültség kirobban, amikor ambíciók roppannak össze, csalódás hasít a lélekbe, szenvedélyek merevülnek görcsbe. Amikor egy villanásnyi időre előbukkan a kendőzések mögül a kegyetlen élet, a kegyetlen társadalom igazi arca. Novellái többnyire tragikusak. Drámai novellák a helyzet megragadásában és felépítettségben egyaránt. Tömörek. Súlyos szavúak. Az ő tollán megrövidül a korábbi terjedelmes „beszély“. Új szerkesztési szabályoknak engedelmeskedik. A kényelmes ese­ményelmondás helyett csupán a döntő fordulatot előidéző törté­nést jeleníti meg. Feszült drámai helyzeteket teremt. Olyan hely­zeteket, amelyek elidegeníthetetlenül hordozzák magukban a drá­mai végkifejlést (és a drámai struktúrát). Rövid írásait ő maga nevezi tárcanovelláknak. Szereplői nem ráérős részletességgel megrajzolt figurák. De a pillanatképek mö­gött felkomorlik az egész korabeli társadalom. A vázlatosan meg­rajzolt figurák mögött ott moccannak, rémülnek, forronganak a fenyegető indulatokkal telítődő tömegek. Sőt, néha egyenesen előtérbe lép a vázlatosan megrajzolt alakokból összeálló tömeg, komor hatalomként, éhesen, fázódva. Mint például egyik legtöb­bet emlegetett novellájában, az Emberhalál címűben. Hőseit bármennyire vázlatosan rajzolja meg, mégis újat hoz az egyének megjelenítésében (akárcsak a rövidre fogott drámai novellák szerkesztési módjában). Igényesebbé válik tollán a pszichológiai ábrázolás. Kisember-tragédiái új utakat nyitnak, új lehetőségeket tárnak fel tematika, helyzetteremtés, szerkesztés és jellemábrázolás te­kintetében egyaránt. De ugyancsak új utakat nyitnak szatirikus, humoros, illetve ironikus hangvételű novellái is. Az ő szatírája egyfajta tragi­komikus szatíra. Villanófény ez is. Töprengeni kell azon, amit felvillanása megláttat. Thury úttörő szerepe a magyar novellairodalomban vitatha­tatlan. Eredményei éppúgy lépcsőként szolgáltak a Nyugat ma­gasba lépő epikus irodalma számára, mint emlegetett kortársainak eredményei.

Next