Igaz Szó, 1973. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
— Nem tudjuk belegondolni a főváros egészségtelen levegőjébe, durva lármájába, virgonc, élni siető, üresfejű alakjai közé. Úgy gondoljuk, hogy ő valami elrejtett, csendes helyről nézegeti a lármás világot, hogy meg-megtelik a szíve, feje, nagy, keserű igazságokkal: leül — és ír. Talán az igazság imádása tartja abban a világban, amelyben él. Bántja a lárma, a sok nyegleség, a sok üresség, a sok gonoszság, de mégsem keresi fel azt a kis zugot, ahol kibékülne, kimenekülve szemlélődhetnék... Fél, hogy ott nem látna egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szólhatna. Fél, hogy elvonulva nem tudna igaz lenni." Ady szavai lényegre mutatnak. Thury Zoltán a századforduló legerősebb szociális érzésű novellaírója. Keserű, nagy igazságok kimondója. Tömör és súlyos mondatai mindig szociális problémákat hordoznak. Még akkor is, ha látszólag egyéni tragédiákról beszélnek. Thury már lázad. Komoran, indulatosan. A meggyötört kisemberben felfedezi a lázongó embert. Novelláiban azt a helyzetet, azt a pillanatot, azt a lelkiállapotot rögzíti, amelyben a belső feszültség kirobban, amikor ambíciók roppannak össze, csalódás hasít a lélekbe, szenvedélyek merevülnek görcsbe. Amikor egy villanásnyi időre előbukkan a kendőzések mögül a kegyetlen élet, a kegyetlen társadalom igazi arca. Novellái többnyire tragikusak. Drámai novellák a helyzet megragadásában és felépítettségben egyaránt. Tömörek. Súlyos szavúak. Az ő tollán megrövidül a korábbi terjedelmes „beszély“. Új szerkesztési szabályoknak engedelmeskedik. A kényelmes eseményelmondás helyett csupán a döntő fordulatot előidéző történést jeleníti meg. Feszült drámai helyzeteket teremt. Olyan helyzeteket, amelyek elidegeníthetetlenül hordozzák magukban a drámai végkifejlést (és a drámai struktúrát). Rövid írásait ő maga nevezi tárcanovelláknak. Szereplői nem ráérős részletességgel megrajzolt figurák. De a pillanatképek mögött felkomorlik az egész korabeli társadalom. A vázlatosan megrajzolt figurák mögött ott moccannak, rémülnek, forronganak a fenyegető indulatokkal telítődő tömegek. Sőt, néha egyenesen előtérbe lép a vázlatosan megrajzolt alakokból összeálló tömeg, komor hatalomként, éhesen, fázódva. Mint például egyik legtöbbet emlegetett novellájában, az Emberhalál címűben. Hőseit bármennyire vázlatosan rajzolja meg, mégis újat hoz az egyének megjelenítésében (akárcsak a rövidre fogott drámai novellák szerkesztési módjában). Igényesebbé válik tollán a pszichológiai ábrázolás. Kisember-tragédiái új utakat nyitnak, új lehetőségeket tárnak fel tematika, helyzetteremtés, szerkesztés és jellemábrázolás tekintetében egyaránt. De ugyancsak új utakat nyitnak szatirikus, humoros, illetve ironikus hangvételű novellái is. Az ő szatírája egyfajta tragikomikus szatíra. Villanófény ez is. Töprengeni kell azon, amit felvillanása megláttat. Thury úttörő szerepe a magyar novellairodalomban vitathatatlan. Eredményei éppúgy lépcsőként szolgáltak a Nyugat magasba lépő epikus irodalma számára, mint emlegetett kortársainak eredményei.