Igaz Szó, 1973. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

ségükben mutassa be az alkotókat, a rájuk jellemző legsajátosabb vonásokkal. Máskor nemcsak ellentmondásosan, hanem meghökkentően kalauzol bennünket a szerkesztő. Íme, pl. Ion Gheorghe jellem­zése: „Versei csiszolatlanok, hangja romantikus; általában az epika vonzza.“ Mintha csak ezt akarná mondani: Igaz ugyan, hogy egy próza-antológiában otthonosabban érezné magát Ion Gheorghe, de mivel verseket is ír, miért ne vehetnénk be ide is, még ha versei mégoly csiszolatlanok is. Persze azt is mondhatjuk, hogy mindezekért a sajnálatos hi­bákért kárpótolhat maguknak a verseknek a szépsége. Az előb­biekből következően azonban itt megint csak érezhető az alapos körültekintés hiánya. Nincs egy egységes szempont, a versek vé­letlenszerűen kerültek egymás mellé, és így nem tudnak biztosí­tani egy árnyalt, minden szempontból kielégítő kitekintést a mai román költészet alakulására. Két feloldatlan véglet között bukdácsol verstől versig, köl­tőtől költőig az olvasó, a tiszta szépség, a hermetikus, elvont költészet és a művészet rovására több-kevesebb engedményt tevő közéleti költészet között. A kötetben e kettő között nem terem­tődik semmilyen összekötő szál, előző ismereteink nélkül azt kel­lene hinnünk, hogy átmenet nincs is. A kitűnő fordítók sora József Attilától és Illyés Gyulától napjaink legjobb hazai gárdájáig terjed, összeállította és a jegy­zeteket írta Constantin Cubleșan. (Tanulók Könyvtára, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1972) ADONYI NAGY MÁRIA THURY ZOLTÁN: A MÁSODIK ASSZONY Kissé talán megkésve köszöntjük Thury Zol­tán legutóbbi novellás könyvét, hiszen még az el­múlt évben jelent meg. De jobb későn, mint soha Mert a kisember-tragédiák írója a századforduló egyik legjobb novellistája, a modern magyar iro­dalom egyik jelentős úttörője volt. Petelei István, Bródy Sándor, Justh Zsigmond, Iványi Ödön, Gozs­­du Elek, Krúdy Gyula, Ambrus Zoltán nemzedék­társa. A Nyugat-nemzedék fellépését előkészítők egyike. Korán halt meg, de jelentős művet hagyott az utókorra. Thury Zoltánnal szemben elég sok jóvátenni­­­valója volt (és talán még ma is van) az irodalom­­történetnek. Az utána jövő nemzedékből, a Nyugat nagy­jai közül Ady Endre köszöntötte a legtisztább hangon, a legtöbb szeretettel. „Szinte érthetetlen előttünk ez az ember — írta egyik cikkében. 481

Next