Igaz Szó, 1977. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

is meg kell óvnom fölséges urunkat a mi fölséges urunktól. Bizalmának nem boldogja, hanem kárhozottja vagyok. TELL VILMOS (elszántan): Márpedig én nem köszönök a kalapodnak. GESSLER (csodálkozik): Miért? Tán össze vagytok veszve? TELL VILMOS: A kalapod se köszön nekem. GESSLER: Mert megátalkodott orvvadász vagy. Ha kiváltanád a vadászen­gedélyt, a kalap is más szemmel nézne rád. TELL VILMOS: A kalapnak nincs is szeme. GESSLER: Ha nincs szeme, van karimája. De te, mint dühödt bakkördög, a szavakat is meglovagolod. (Belép Tell Vilmosné, Walter és a Stüszi vadász.) GESSLER (a belépőkhöz): Tell Vilmos megháborodott, összeveszett a kala­pommal. STÜSZI VADÁSZ: Mert a kalap sem szólt hozzá egy mukkot sem. Az egész konfliktust a kalap kezdte. TELL VILMOSNÉ: Én édes és nemeslelkű uram. Annak köszönsz, akinek akarsz. Olyan vagy te, mint egy fenyőszál. TELL VILMOS: Te pedig, mint két játékos kecskegida. STÜSZI VADÁSZ (Gesslerre mutat): Ő pedig lélekben, mint egy mormota, hogy a hasonlatokból ne maradjon ki. WALTER: Apám jól teszi, ha nem tiszteli az üres tökfedőket. GESSLER (ridegen): Halljátok hát a császár urunk nevében fogant ítéletet. Tell Vilmos, a bakkördög és orvvadász lőjön le íjjal egy almát békét­­len fia fejéről. (Walter fejére teszi az almát, Tell Vilmos két nyílvesszőt vesz elő a tegezéből.) TELL VILMOSNÉ: Én kedves uram, a szemed akár a sólyomé. TELL VILMOS: Te pedig olyan vagy, mint egy rezgő nyárfa. De ne remegj, mert kinyílik még az én fügevirágom... STÜSZI VADÁSZ (Gesslerre mutatva): ő pedig egy teknősbéka, amelynek páncélja a császár. (Teli Vilmos lelövi az almát Walter fejéről, majd egy újabb nyílvesz­­szővel szíven találja Gessler Hermannt.) GESSLER (haldokolva): Mondjátok meg dicső császáromnak, hogy Luzernt még be tudtam vettetni lucernával, de a sors megakadályoz abban, hogy Bemnben meghonosítsam a bernát. Ezért ilyen takarmánynövény nem is lesz. (Meghal.) STÜSZI VADÁSZ: Most már bátran lőhetünk nyulat, nincs, aki zsarnoki szemmel ellenőrizze. WALTER (enni kezdi az almát): Az alma olyan édes, mint a szabadság. STÜSZI VADÁSZ: Engem a császár emberei tökfilkónak neveznek. De Gess­­lert leütöttem volna, mert én vagyok pillanatnyilag a tromf. TELL VILMOS (lelkesen): Kinyílott az én fügevirágom! A pózna tetejére pedig tegyük az én kalapomat, hogy mostantól kezdve annak köszönjön Svájc szabadságszerető népe... BAJOR ANDOR

Next