Igaz Szó, 1983. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1983-04-01 / 4. szám
KILÁTÓ H. P. LOVECRAFT AUGUSTDERLETH Árnyak a kapu előtt A torony előzetes megvizsgálása alkalmával úgy tűnt neki, hogy ugyanezt faragták a tetőnek abba a részébe, amely újabb építkezésnek látszik, de most meggyőződött arról, hogy a tetőnek csak egy köve viseli ezt a díszt, azt pedig mészkőnek tetsző jókora, lapos tömb alkotja, amely méretben szinte pontosan megfelel a pihenő kövének, amin ő elhelyezkedett. Vésése azonban nem követi a dombormű alakzatainak motívumát, inkább durva csillagforma, melynek közepén mintha óriási szem karikatúrája volna látható, de nem szemez, hanem megtört rombusz, vonalakkal, amelyek sugarak vagy esetleg lángcsóva képzetét kelthetik. Ez az ábra semmit sem mondott Dewartnak, akárcsak a dombormű; őt az érdekelte, hogy a cement, amely a kőtömböt rögzítette, a zord időjárás folytán részben lehullott, így hát egy kis ügyességgel eltávolíthatná a még ottmaradt cementet, és kiemelhetné a követ helyéről, nyílást hagyva a kúpos tető oldalán. Amint lámpafényével végigpásztázott a tetőn, azt a következtetést vonta le, hogy a tornyot eredetileg nyílással építették, amit utóbb elzártak ezzel a lapos kővel, amely simább, kevésbé durva az építmény többi kövénél, és szürkésebb árnyalatú, ámbár ez annak is tulajdonítható, hogy újabb a többinél. Miközben ott guggolt, Dewart arra a következtetésre jutott, hogy helyre kell állítania a torony eredeti szerkezetét, és minél tovább nézte azt a követ, annál erősebben sarkallta a gondolat, hogy távolítsa el onnan, mert ilyenformán felállhat a pihenőn. Végigsöpört lámpafényével a padlón, s kőtöredékeket látva ott, amelyeket fel lehetne használni a cement kipiszkálásához, óvatosan lement a lépcsőn, és megkereste az egyik ilyen töredéket, majd viszszatért vele a pihenőre. Azután alaposan megnézte, mit kell tennie, hogy ne kerüljön veszélybe; a kő nem volt olyan nagy, hogy ne tudta volna legalább félrenyomni, amikor leesik, de eléggé nehéz volt ahhoz, hogy ne próbálja a teljes súlyát felfogni. Ezért a falnak támaszkodott, és kezdte elővigyázatosan kikaparni a cementet, zsebében a felfelé irányított lámpával; kevés idő múltán megbizonyosodott arról, hogy sikerül meglazítania és eltávolítania a követ, úgy ahogy akarta. Látta, előbb magához közelebb kell kikaparnia a cementet, hogy amikor a kőtömb leesik, a torony közepére essék, le a földre, ne a pihenőre. Szívvel-lélekkel elmerült munkájában, s nem egészen fél óra múlva leesett a kő, úgy ahogy eltervezte, az ő irányításával elkerülte a pihenőt és alázuhant a földre. Dewart felállt és elnézett kelet felé a mocsaras terület fölött; most először figyelt fel arra, hogy a torony egy vonalban van a házzal: a mocsarak túlsó oldalán, a fákon túl, a lenyugvó nap sugarai megcsillantak háza egyik ablakán. Eltűnődött, vajon melyik ablak lehet az, mert még semmilyen nyílásból nem pillantotta meg a tornyot, de arra gondolt, valószínűleg azért nem látta, mert nem is kereste, s az ablak, méreteiből ítélve.