Igaz Szó, 1983. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1983-05-01 / 5. szám

KILÁTÓ H. P. LOVECRAFT — A. DERLETH Árnyak a kapu előtt Újra kiment, és otthagyta a tornyot, elhaladt a mocsár mellett, és bevette magát az erdőbe, hogy hazatérjen. Megnézte az ágyneműjét, és látta a lepe­dőn véres bokájának sötét nyomait. Szinte örült volna, ha eléggé megsebezte volna magát ahhoz, hogy ez megmagyarázza a toronyban látott vért, de a legjobb akarattal sem lehetett ilyesmivel magyarázni azt a foltot. Ágyneműt váltott, aztán prózai módon hozzálátott a kávéfőzéshez. Még mindig gondo­lataiba merült, de főképpen azért, mert kénytelen volt — most először — rádöbbenni, hogy két, homlokegyenest ellentétes óhaj van benne, mintha két természete, két egyénisége volna. Úgy érezte, ideje, hogy Stephen Bates vagy bárki más véget vessen magányának, még ha csak ideiglenesen is. Ám alig­hogy erre az elhatározásra jutott, kezdte oly rendkívüli hévvel elutasítani, amelyen elcsodálkozott, annyira ellentmondott természetének. Végül elhatározta, hogy folytatja írásainak rendezését, de tartózkodik at­tól, hogy elolvasson bármit is, ami felcsigázhatja képzeletét, és olyan lidérc­nyomást okozhat, mint a múlt éjszaka; mire beesteledett, visszanyerte élet­kedvét, ismét nyugodtnak és elégedettnek érezte magát. Hogy még inkább pihentesse idegeit, bekapcsolta a rádiót, azzal a szándékkal, hogy egy kis zenét hallgat, de ehelyett híreket fogott. Kissé kedvetlenül hallgatta a nem­zetközi híreket, amelyek a Saar-vidéki francia problémákról, az Oroszország és Kína kiterjedt vidékeit fenyegető éhínségről és más effajta bajokról szá­moltak be. Aztán a bemondó rátért a helyi hírekre, közölte, hogy Massachu­setts kormányzója beteg, és hogy arkhami telefonj­el­entés szerint... Dewart a fülét hegyezte, egész lényével figyelt. A hír még nem nyert megerősítést, de úgy látszik, Arkhamban eltűnt egy személy. Egy dunwichi lakos jelentette, hogy Jason Osborne ottani közép­korú gazda az elmúlt éjszaka folyamán eltűnt. Azt beszélik, a helybéliek nagy lármát hallottak, amelyre nem találnak magyarázatot. Mr. Osborne nem vagyonos ember, és egyedül élt, úgyhogy az emberrablás lehetőségét ki kell zárni. Ez az eltűnés felizgatta Ambrose Dewartot, s olyan rémülettel töltötte el, hogy a szó szoros értelmében felpattanva karosszékéből, a rádióhoz rohant, és elzárta. Aztán mintegy ösztönösen leült, és kétségbeesett levelet írt Stephen Batesnek, hogy szüksége van a társaságára, könyörgött, hogy jöjjön minden­áron. Mihelyt befejezte a levélírást, elindult a postára, de ahogy a postahiva­tal felé tartott, minden lépésnél arra ösztökélte valami, hogy ne adja fel a levelet, vegye fontolóra helyzetét, ne siesse el a dolgot. Nagy fizikai és szellemi erőfeszítésébe került, hogy eljusson Arkhamba, és bedobja a levelet a postaládába, úgyhogy azonnal távozott is onnan.

Next