Igazság, 1946 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1946-01-19 / 1. szám

fraattikai SS€li§Z£iláC A külpolitika eseményei­­ December elején Magyarország számára a legfontosabb kérdés a magyar csehszlovák viszony ren­dezése volt. Gyöngyösi János külügyminiszter Prágába utazott, hogy a cseh kormánnyal megtár­gyalja a szlovákiai magyarság ügyét. Sajnos, útja nem hozott javulást a csehek és szlovákok konok magatartása miatt. Ezek ugyanis kitartanak amellett, hogy a csehszlovák államból el­távolítják a magyarokat. A kér­dést előreláthatólag csak a bé­­kekonferencia fogja rendezni. Az Egyesült Nemzetek megalakulá­sának egyik elvi feltétele az ilyen ügyek méltányos és emberi rendezése, így a magyarság jog­gal számíthat arra, hogy a szlo­vákiai magyar kisebbség ügye tisztességes megoldást fog nyerni. Az angolszász-orosz viszony A moszkvai konferencia előtt az angolszász-szovjet viszony a felmerült kérdések következtében sokkal rendezetlenebb volt, mint utána. A keleteurópai államok belső szabadságának ügye, az atomerő ellenőrzése és a Német­­ország angol és amerikai meg­szállta részén folyó német had­seregszervezés, a perzsa olaj és a kínai kérdés nyugtalanította a világ közvéleményét. Oroszország részéről ezenkívül felvetették a Dardanellák ellenőrzésén­ek és két török tartomány hovatarto­zásának ügyét. Az orosz rádió és sajtó azzal vádolta meg az angol megszálló seregek egyes vezetőit, hogy német hadsereget szervez­­nek a fegyverszüneti szerződés határozatai ellenére. Jelesen Montgomery tábornok ellen szólt a vád, aki, mint a moszkvai rá­dió közölte, százezer főnyi német hadsereget szervezett különleges alakulatokon kívül rejtélyes cé­lokra. A tábornok megcáfolta ezt az állítást, mondván, hogy nem 100,000, hanem mindössze 99.000 emberről van szó. A moszkvai megbeszélés ilyen hangulatban került sor a moszkvai megbeszélésre. Byrnes amerikai és Bevin angol külügy­miniszter utazott Moszkvába Megállapodott az orosz külügymi­­niszterrel az atomerő nemzetközi ellenőrzése, a békeszerződések elő­készítése, ezenkívül a keleteurópai államok szabadságjogainak ren­dezése kérdésében. Az atom­erő nemzetközi ellenőrzésére vonat­kozóan úgy döntöttek, hogy a vi­­lág számára új háború esetén a legnagyobb borzalmakat hozó atomerő felhasználást nemzetközi­leg fogják ellenőrizni abban az esetben, ha az Egyesült Nemze­tek szervezete már biztosította a világ békéjét. A magyarság számára legfonto­sabb békekötés ügyében a hatá­­rozat úgy szólt, hogy május el­sejéig meg kell kezdeni — Né­metországot kivéve — a legyőzött Államokkal a béketárgyalásokat, sőt a külügyminiszterek máris megkezdték Magyarország, Olasz­ország, Románia, Bulgária, Finn­­ország, Ausztria békeszerződésé­nek előkészítését. Ehhez a kér­déshez tartozik a megszállás idő­tartamának ügye is. Erre vonat­­kozóan Byrnes amerikai külügy­miniszter nyilatkozatot tett, mondván: a béke megkötése és a katonai megszállás a legyőzött államokban szorosan összetartozó fogalom. Vagyis ez magyarán azt jelenti, hogy a békekötések után megszűnik a legyőzött államok­ban az idegen katonai megszál­lás. Váratlan szószólója akadt a kis nemzeteknek. A francia kül­ügyminiszter ugyanis hangoz­tatta, hogy elképzelhetetlen a bé­kekötés a kis államok meghall­gatása nélkül Franciaország máris támogatja Olaszország jogos te­rületi igényeit. Ugyanakkor azonban határkiigazítást kér a maga számára a francia-olasz határon. A támogatás a jugo­­szláv,olasz határkérdésekre vo­natkozik. Jugoszlávia ugyanis mindenképpen meg akarja sze­rezni az Adriai-tenger legfonto­sabb kikötőjét, Triesztet. Romániában és Bulgáriában a három nagyhatalom megbízottai tárgyalnak a demokratikus ellens­zák vezetőivel az ellenzéki pár­tok részvételéről a kormányzás­ban. A román nemzeti paraszt­párt és a liberális párt, a nagy­hatalmak képviselőinek közben­­jöttével egy-egy tagot küld a ro­mán kormányba. Bulgáriában nem sikerült ilyen megegyezést csinálni, mert ott az ellenzéki pártok azt követelték, hogy fel­­tétlenül biztosítsák a belső sza­badságot és ennek előfeltételéül új választásokat­ és a kommunista igazságügy- és belügyminiszter eltávolítását is óhajtották. A megegyezésre itt nincs is kilátás egyelőre, mert a bolgár kormány ezeket a követeléseket elfogadha­tatlannak tartja. A bolgár mi­niszterelnök egyébként ezt meg­előzően Moszkvában járt, ahol Sztálin marsall igen barátságo­san fogadta. Kínában a , nemzeti jellegű Csangkaisek-kormány fegyverező, netet kötött az észak mandzsuriai kommunista kínai kormánnyal és ígie a polgárháború egy időre el­aludt. A­z Eg ■■»esdst Nem?et ok maga!«kulája Londonban 51 nemzet képvise­letében megkezdte tanácskozásait az Egyesült Nemzetek szerve­­zete. Szovjet-ukrajna képviselője elnöknek a norvég külügyminisz­tert jelölte, a hivatalos elnök­jelölt Spaak belga külügyminisz­­terrel szemben. Huszonhét szava­zattal huszonnégy ellenében­ a belga külügyminisztert választot­ták meg elnöknek. Az Egyesült Nemzetek szervezetének a béke­kötés után a legyőzött államok is tagjai lesznek, így Magyaror­­szág is. Az Egyesült Nemzetek szervezete sokkal nagyobb bizton­ságot fog nyújtani a világ béké­jének megőrzésére, mint annak­idején a Nemzetek Szövetsége adott. Az Egyesült Nemzeteknek ugyanis katonai erő fog rendel­­kezésére állani, amely lehetetlen­né teszi a támadó háborút és azt, hogy egyik, vagy másik hatalom ráerőszakolja a maga akaratát a többiekre. Tekintettel arra, hogy a békeszerető nemzetek nyilván­valóan többségben vannak, ez ko­moly biztosítékot jelent a háború megakadályozására. Az Egyesült Nemzetek szervezete egyébként folytatja tanácskozásait és az egész világ nagy figyelemmel kí­­séri munkáját, hiszen itt dől el a világbéke sorsa. A békeszerződés a magyar ál­lam területét hosszú időre meg fogja szabni és ezért szükséges, hogy a kormány minél nagyobb felkészültséggel fogjon hozzá az előkészítés munkájához. Magyar­­országnak joga van néprajzi ha­tárokra és a Dunamedence népei­­nek egymásközti viszonyát tisz­tességesen csakis a néprajzi ha­tárok szerint lehet megoldani. Ezért kell a szakértők tömegét kiküldeni mindazokra a helyekre­, ahol Magyarország sorsiról dön­tenek, akik meg tudják magya­rázni, hogy mennyire szükséges a béke biztosítása érdekében a magyarság jogos igényeinek ki­elégítése, melyeket a páriskör­­nyéki békék semmibe sem vettek és így kergették bele hazánkat a német imperializmus törekvései­nek szolgálatába. * Olajcsa­apít é­k a jövő! hidraul­i’du: olajpressh flagliafor és@ mm PSrtChink és ajisslatok szakszeri felszerelése KRÁLIK Budapest,­­ Lehel­ utca 50. *2 IGAZSÁG 1916 január 19 O­LVASÓINKHOZ Az Igazság olvasói bizonyára nagy megdöbbenéssel látták, hogy december 81ki dátummal megjelent számunk óta az Igazságot egyszer sem kapták meg. Ennek az oka az volt, hogy az Igazság több, mint egy hónapon keresztül nem tudott megjelenni. Kényszerű hallgatásának rajtunk kívül álló oka volt: egyszerűen nem tudtunk egy hónap óta papírhoz jutni. Részben mert a papírgyártást nagy mértékben csökkentette az általános szénhiány, részben pedig, mert a meglevő kis készleteket sem osztották el ará­nyosan. Amíg Budapesten a legjelentéktelenebb lapok is állandóan megjelentek, a Kisgazdapárt egyetlen országos hetilapja nem tudott eljutni a magyar vidék népéhez. Hogy ennek milyen szomorú következményei voltak, azt mi ma­gunk­­tudjuk legjobban. Az ország legnagyobb pártja nem tudott még hetenként egyszeri tájékoztatást adni sem vi­déki, főleg paraszt tömegei számára. Természetes dolog, hogy az országban vidékenként a legkülönbözőbb rémhírek ter­jedtek el éppen emiatt. Ez alatt az egy hónap alatt nem éltünk tétlenül és re­ményünk lehet rá, hogy a jövőben ilyen hosszú hallgatásra nem kényszerülünk. Egy hónap óta az infláció még veszedelmesebb mére­teket öltött, úgyhogy azok az előfizetési árak, amelyekkel legutóbb küldtük az igazságot, ma már elveszítették az értéküket A most megállapított új előfizetési ár negyed­évre 12.000 pengő. Azoknak az előfizetőinknek, akikkel szem­ben kiadóhivatalunknak még tartozása van, természetesen tovább kapják a lapot, amíg a beküldött összegek ellenérté­két meg nem kapják. Nagyon komolyan felszólítunk azon­ban minden olyan előfizetőnket, akinek az előfizetése már lejárt, hogy ezt minél előbb újítsa meg, mert a lapot hite­lezni senkinek sem áll módunkban. Tudjuk, hogy ma az országban nagy szükség van az Igazságra, éppen ezért minden adósunkat nagyon kérjük, hogy további várakozás­sal ne tegye lehetetlenné számunkra az Igazság küldését Ez a kérésünk fokozott mértékben vonatkozik a csopor­tos előfizetésekre. Azoknak a csoportos előfizetőinknek, akiknek még a múlt évről tartozásuk van, az Igazság több számát nem küldjük el addig, amíg ezt a tartozást tel­jesen ki nem egyenlítik. Itt említjük meg, hogy az Igaz­ság egy példányának az ára január elsejétől kezdve 1000 pergő. Ezek után boldog újévet kívánunk kedves olvasóinknak, kevesebb nélkülözést és több eredményt, mint 1945 ben volt. AZ IGAZSÁG KIADÓHIVATALA Parasztessységet! Irta: Kiss Sándor a Magyar Parasztszövetség igazgatója Év eleje van. Nehéz, súlyos esztendő küszöbén állunk. Könnyből, szenvedésből, halál­ból, pusztulásból jutott elég a múlt esztendőre­ Megpró­bált bennünket az Úristen bű­neink miatt Most mégis egyedül Neki adunk hálát félévi munkánk bevégzésekor egy új évnek a küszöbén. A Magyar Pa­ras­z­ts­z­övet­ség fél év alatt hatalmas, időtálló szervezetté fejlődött. 24 me­gyei központ irányításával többszáz szervezetben folytat­ja nagy célkitűzéseinek a megvalósítását A választások egy ideig lekötötték ugyan a falu érdeklődését, de ezalatt sem homályosult el a helyes látás népünkben: erős érdek­­védelmi, társadalmi és kultu­rális szervezet nélkül a ma­gyar parasztság eljátssza ezt a második történelmi lehető­séget is, éppúgy, mint az első világháború utáni időkben. A magyar parasztság meg­érezte a parasztegység fontos­ságát. A dolgozó parasztság pártpolitika,mentes, teljes ösz­­szefogása biztosíthatja itt a szabad magyar paraszti élet kibontakozását. Voltak, akik a parasztság egységének még a lehetőségét is tagadva, szét­bontásra törekedtek. Azt han­goztatták, hogy a parasztság két különböző osztály. Sze­gény parasztok és birtokos gazdák állanak egymással szemben. Szegény paraszt a még megmaradt gazdasági cseléd, mezőgazdasági mun­kás, kevés földű újgazda. Mindnek munkára szorulván a többiek földjén, azok hatal­mába kerülnek és kiuzsorá­­zottjai lesznek. Feladatuk te­hát, hogy harcra szerveződje­nek ellenük. Ez a hamis és téves nézet az ipari munka természetét próbálja a mezei munkára rá­húzni­ A marxi szocializmus, a múlt század közepén na­gyon helyes tanításokat szűrt le a nagytőke és a munkás egymás közti viszonyáról, de ezek nem illenek sehogysem a mezőgazda­ságra. Valljuk mi is, hogy a mun­kavállalónak nem azonos az érdeke a munkaadóéval, a bér kérdésében még a mezőgaz­daságban sem. De még itt is sok az egyezés. A részes mun­káért dolgozó munkásnak ugyanaz az érdeke, hogy a föld minél többet és jobbat te­remjen. Sok minden más körülmény mellett pedig ez lehetetlenség akkor, ha a munkaadó meg­rövidíti a munkást és ha a munkás túlkö­veteléssel, vagy rossz munkával megakadá­lyozza, bénítja a termelést. Látszólag a munkás érdeke, hogy pl. felében arasson, mint ahogyan azt ebben ez évben sok helyen követelték. De, aki az idén felében arat, az jö­vőre sehogysem. Ezek a kö­vetelések éppúgy termelési anarchiát eredményezhetnek, mint ahogy embertelen sorsot, kiuzsorázottságot jelentettek a nagybirtokok. A parasztegység nem álom,­­hanem egyesegyedüli út a bol­dogulásunkhoz. Az új gazda földjén csak úgy tud megerő­södni, ha segítséget kap ter­melő eszközökben, növendék állatban, vetőmagban az erő­sebb, régi kisgazdától. Rá van tehát utalva. De mind a ket­ten kiszolgáltottjai, majd a ki­­uzsorázottjai lesznek az éhes, embertelen spekulatív nagytő­kének, ha nem fognak össze ellene. Ez a tőke máris fölözi a tejet s otthagyja a savót- Még nevet is rá egyet: »va­kulj paraszt, dögölj meg«. S ettől a kajánságtól egyfé­leképpen szenved a többholdas kisbirtokos és újgazda, sőt munkás, paraszt. A parasztegység akadálya csak a nemdolgozó őjparaszt lehet. Ezeknek kétfajta tábo­­rát ismerjük. Az egyik a gaz­dag, vagy zsíros paraszt. Már amelyik csak földje jövedel­méből él s ő maga nem dolgo­­zik s a nála szegényebbek megveti, nem is tartja ember­nek. Nem ülne le vele együtt egy asztalhoz sem. A másik, akinek nincs föld­je, vagy , ha kapott is, nem szeret rajta dolgozni. Inkább szeret felkapaszkodni az ugor­­kafára, meg a hatalom lovára aztán akit csak tud, maga alá gyűrni, megfélemlíteni. A zsiros parasztot nem le­het holddal mérni. Akad már ilyesféle ember 10—15 holdas is, de 200 holdas is lehet, nem az. A szociális érzésű dolgozik és magával egyenértékű em­bernek tekinti a legszegé­nyebb munkást is. Mindkét réteg a parasztság hatalmas társadalmának két szélén gon­dolkodásban igen egy. Ahhoz, hogy a parasztegy­ség megszülessen, az egyivású hatalmas parasztság közösségi szelleme, felfogása és szerve­ződő ereje változtatja át őket, vagy teszi értelmetlenné létü­ket.Állíthatjuk, hogy a Magyar Parasztszövetség féléves mun­kája nyomán a parasztegység gondolata mélyen beivódott a falu kétkezü dolgos népének lelkébe s ma már kitörölhetet­len. Éppen ezért történelem­formázó tényező. Felismerték ezt azok is, akiknek sehogy sem tetszik ez a gondolat. Igyekeztek is mindent elkövetni ellenünk. Rágalmakkal, hatalommal, a jogokból való kirekesztéssel, ügyeink elszabotál­ásával. A magyar parasztság nem ka­ott elismert képviseletet ön­ormányzatokban, termelési bizottságokban, s egyéb szer­vekben akkor, amikor nem lé­tező, vagy néhány tagból álló szakszervezetek a legkisebb faluban is kaptak. Mindez csak használt. Teher alatt nő a pálma s a dolog természete szerint az igazság­talan fegyver visszafelé sül el. „A legnagyobb vád­ elle­nünk, hogy a Kisgazdapárt fiókszerve vagyunk. Minden­kor szembenéztünk ezzel is. Pártpolitikamentességünket könnyen kipróbálhatják azok, akik ezt mondják. Szerveze­tünk a legdemokratikusabb felépítésű- A helyi szervezetbe az lép be, aki akar s azt vá­lasztanak meg vezetőnek, akit akarnak- Ezért sok helyen pa­rasztpárti az elnök, sőt szo­ciáldemokrata és kommunista is akad. Csak a nép akarata dönti el, hogy érdekvédelmi szervezetében kit emel vezető­nek maga fölé.­­ vissza is hívhatja, ha ügyét nem úgy képviseli. Semmiféle korláto­zást nem ismerünk, a demo­krácia elveiben itt se, mert a magyar parasztságot érettnek tartjuk arra, hogy sorsát ön­maga irányítsa. Nem vagyunk hajlandók más hűséget elis­­merni, mint a néphez való hűséget. Politikánk nem párt­­politika tehát, hanem a töme­gekben, parasztmilliókban élő felfogásnak, vágynak akarat­nak, engedelmes szolgálata. A Parasztszövetség érdek­­védelmi szervezete alapjainak lerakásában szövetkezeti, kul­turális munkájában hű ma­radt ehhez a gondolathoz. Ezért talált utat a szívekbe. Ezért gyalogoltak be emberek 30—40, sőt még 60 km-ről is, hogy meghallgassák a paraszt­egység gondolatának hirde­tőit. Ezért terebélyesedett ki a munka minden anyagi lehető­ség, támogatás hiánya el­lenére. No meg azért, mert a Pa­rasztszövetséget parasztok ve­zetik, a parasztegység elenged­hetetlen teljes megvalósulása felé. /

Next