Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-11-20 / 23. szám

ONATADÁS ÉS FELELŐSSÉG Sokféle vita folyik je­lenleg az abortusz körül. Emberi jogokra hivatkoz­nak pro és kontra. Próbál­ják meghatározni, kinek a joga erősebb. Én most egy másik ol­dalról közelítenék. Keve­set beszélünk arról, hogy milyen a nemi élet kultú­rája. Sokak számára csak annyit jelent, lefekszünk, mert az jó. NEKEM örö­möt szerez. Pedig két más szempontot kellene hang­súlyozni: az önátadást és a felelősséget. Ha sikerül megértetni a fiatalokkal, hogy nem az ÉN a fontos, hanem a TE, hogy adni akarok a má­siknak, a nemi életben tel­jes önmagamat, és ehhez kapcsolódna a felelősség tudata, mindjárt előrébb lépnénk. Mert az emberi szexualitás a személyes kapcsolatnak, a szere­­tetközösségnek a kifejezé­se. Éppen ebben különbö­zik az állati szexualitás­tól. Sokat kellene beszélni arról, hogy a nemi élet önátadás, és ebből az önátadásból fakad a gyer­mek élete. Minden testi kapcsolatban benne van a gyermek lehetősége. (Nincs 100 %-os fogam­zásgátlás!) Éppen ezért minden testi kapcsolat­nak felelős döntésen kell alapulnia. A szülőknek a gyermek fogantatása előtt van joga eldönteni, hogy akar-e gyermeket vagy nem. Az önuralom kérdés­körére is rá kell itt világí­tani. Ma sokan nem képe­sek önuralmat gyakorol­ni. Nem csak a párkap­csolatokban, sok más te­rületen is. Fel kell hívni a figyelmet az udvarlás fontosságára is. Ebben az időben meg kell tanulni ki­fejezni szeretetemet más eszközökkel, mint a testi kapcsolat. Egy mosoly, egy virág, egy gesztus, amivel a másikat megör­vendeztetem, amivel két lélek egyre inkább egy­máshoz forr. Hiszen a há­zasságban is vannak idő­szakok, amikor nincs lehe­tőség a testi kapcsolatra. Végül a tisztaság érté­keire is figyelmet kell for­dítani. Megőrzem maga­mat egy embernek, aki a társam lesz. Akinek tény­legesen át tudom adni magam. Mindezeknek a köztu­datba való átültetése nagy feladat. És ki más végezhetné el ezt, mint a katolikus fiatalok. Sza­vukkal és életpéldájukkal. Ha mindenki, aki olvassa az IGEN-t, csak egy em­bert meg tud győzni, el tudja fogadtatni a felelős emberi magatartást, biz­tosan látható eredménye lesz. Növekedni fog a szeretet, és ezzel boldo­gabbá válik az orszá­g. Fülöp Ákos MIKÉPPEN KELL AZ EMBERNEK EGZISZTENCIÁLISAN CSELEKEDNIE? Maga a kérdés rmészetesen az emberi et szinte minden rületének egvitatásánál lvetődhet. Mégis erzük, hogy az ilyen­­legű kérdés felvetése, dlami igen lényeges és ?m független a vndennapok éppen ősz érvényes szorítóan­­tuális kérdésétől. Az­t en kérdést az ember ?m elméleti játéknak ánja, hanem válaszolni szeretne rá. Napjaink egészen aktu­ális és mindenképpen megoldásra váró kérdése az abortusz. Meggyőző­désem, hogy ezt a kérdést nem oldhatják meg önké­nyes emberi vélemények. Mégis biztosnak látszik, hogy az áthághatatlan törvények felismerésére az emberi erőfeszítések megtétele szükséges. Ezért van az, hogy a mag­zati élet milyenségéről néha értelmetlennek lát­szó, de természete szerint teljesen egzisztenciális vi­ta folyik. Tudnunk kell, hogy az ide vonatkozó szaktudo­mányok jelenlegi állítása szerint az élet a megfoga­­nással kezdődik. Ennek vitatása vagy figyelmen kívül hagyása nem csak értelmetlen, de igazából érthetetlen is. „Mivel pedig az ember­rel kapcsolatos bármely elméleti meghatározás egyúttal szükségszerűen előzetes döntés arról is, hogy mikép­pen kell az embernek eg­zisztenciálisan cselekednie, ezért a tudo­mányelméleti kérdés nem holmi ártatlan kiváncsiskodás valami közömbös dolog iránt, hanem magának az em­bernek az egzisztenciális ügye." (K. Rahner: Az Ige hallgatója. Gondolat 1991. 16.old.) Tudományos tény, — és nem önkényes megál­lapítás , hogy a megfo­gant emberi élet a fogan­tatása kezdetétől az em­beri élethez szükséges minden információt tar­talmazza, s így fejlődése folyományaként ugyan­olyan ember fejlődik be­lőle mint bármelyikünk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a nagyon konkrét felismerés valóban az em­bernek teljesen egziszten­ciális ügye. Hiszen az életről van szó. Az em­ber életéről! S mert erről van szó egyikünk se búj­hat ki a kérdés megvála­szolásának kötelezettsé­ge alól. Ezért nem érthe­tő az a kísérlet, amelyik a választ egyedül a nők­re kívánja testálni. Ugyanis ez a megosztás továbbra is életben kí­vánja tartani a nő és a férfi közötti érthetetlen különbségtételt. Mintha nem egyformán embe­rekről lennne szó. Ugyanis igen komoly következményei lehetné­nek — és logikailag van­nak is — annak, ha való­ban csak a nőre hárulna

Next