Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-11-20 / 23. szám
ONATADÁS ÉS FELELŐSSÉG Sokféle vita folyik jelenleg az abortusz körül. Emberi jogokra hivatkoznak pro és kontra. Próbálják meghatározni, kinek a joga erősebb. Én most egy másik oldalról közelítenék. Keveset beszélünk arról, hogy milyen a nemi élet kultúrája. Sokak számára csak annyit jelent, lefekszünk, mert az jó. NEKEM örömöt szerez. Pedig két más szempontot kellene hangsúlyozni: az önátadást és a felelősséget. Ha sikerül megértetni a fiatalokkal, hogy nem az ÉN a fontos, hanem a TE, hogy adni akarok a másiknak, a nemi életben teljes önmagamat, és ehhez kapcsolódna a felelősség tudata, mindjárt előrébb lépnénk. Mert az emberi szexualitás a személyes kapcsolatnak, a szeretetközösségnek a kifejezése. Éppen ebben különbözik az állati szexualitástól. Sokat kellene beszélni arról, hogy a nemi élet önátadás, és ebből az önátadásból fakad a gyermek élete. Minden testi kapcsolatban benne van a gyermek lehetősége. (Nincs 100 %-os fogamzásgátlás!) Éppen ezért minden testi kapcsolatnak felelős döntésen kell alapulnia. A szülőknek a gyermek fogantatása előtt van joga eldönteni, hogy akar-e gyermeket vagy nem. Az önuralom kérdéskörére is rá kell itt világítani. Ma sokan nem képesek önuralmat gyakorolni. Nem csak a párkapcsolatokban, sok más területen is. Fel kell hívni a figyelmet az udvarlás fontosságára is. Ebben az időben meg kell tanulni kifejezni szeretetemet más eszközökkel, mint a testi kapcsolat. Egy mosoly, egy virág, egy gesztus, amivel a másikat megörvendeztetem, amivel két lélek egyre inkább egymáshoz forr. Hiszen a házasságban is vannak időszakok, amikor nincs lehetőség a testi kapcsolatra. Végül a tisztaság értékeire is figyelmet kell fordítani. Megőrzem magamat egy embernek, aki a társam lesz. Akinek ténylegesen át tudom adni magam. Mindezeknek a köztudatba való átültetése nagy feladat. És ki más végezhetné el ezt, mint a katolikus fiatalok. Szavukkal és életpéldájukkal. Ha mindenki, aki olvassa az IGEN-t, csak egy embert meg tud győzni, el tudja fogadtatni a felelős emberi magatartást, biztosan látható eredménye lesz. Növekedni fog a szeretet, és ezzel boldogabbá válik az ország. Fülöp Ákos MIKÉPPEN KELL AZ EMBERNEK EGZISZTENCIÁLISAN CSELEKEDNIE? Maga a kérdés rmészetesen az emberi et szinte minden rületének egvitatásánál lvetődhet. Mégis erzük, hogy az ilyenlegű kérdés felvetése, dlami igen lényeges és ?m független a vndennapok éppen ősz érvényes szorítóantuális kérdésétől. Azt en kérdést az ember ?m elméleti játéknak ánja, hanem válaszolni szeretne rá. Napjaink egészen aktuális és mindenképpen megoldásra váró kérdése az abortusz. Meggyőződésem, hogy ezt a kérdést nem oldhatják meg önkényes emberi vélemények. Mégis biztosnak látszik, hogy az áthághatatlan törvények felismerésére az emberi erőfeszítések megtétele szükséges. Ezért van az, hogy a magzati élet milyenségéről néha értelmetlennek látszó, de természete szerint teljesen egzisztenciális vita folyik. Tudnunk kell, hogy az ide vonatkozó szaktudományok jelenlegi állítása szerint az élet a megfoganással kezdődik. Ennek vitatása vagy figyelmen kívül hagyása nem csak értelmetlen, de igazából érthetetlen is. „Mivel pedig az emberrel kapcsolatos bármely elméleti meghatározás egyúttal szükségszerűen előzetes döntés arról is, hogy miképpen kell az embernek egzisztenciálisan cselekednie, ezért a tudományelméleti kérdés nem holmi ártatlan kiváncsiskodás valami közömbös dolog iránt, hanem magának az embernek az egzisztenciális ügye." (K. Rahner: Az Ige hallgatója. Gondolat 1991. 16.old.) Tudományos tény, — és nem önkényes megállapítás , hogy a megfogant emberi élet a fogantatása kezdetétől az emberi élethez szükséges minden információt tartalmazza, s így fejlődése folyományaként ugyanolyan ember fejlődik belőle mint bármelyikünk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a nagyon konkrét felismerés valóban az embernek teljesen egzisztenciális ügye. Hiszen az életről van szó. Az ember életéről! S mert erről van szó egyikünk se bújhat ki a kérdés megválaszolásának kötelezettsége alól. Ezért nem érthető az a kísérlet, amelyik a választ egyedül a nőkre kívánja testálni. Ugyanis ez a megosztás továbbra is életben kívánja tartani a nő és a férfi közötti érthetetlen különbségtételt. Mintha nem egyformán emberekről lennne szó. Ugyanis igen komoly következményei lehetnének — és logikailag vannak is — annak, ha valóban csak a nőre hárulna