Igen, 1994 (6. évfolyam, 1-25. szám)

1994-11-11 / 21. szám

SZÁMUNK November 3................................................................................ 2 HIT (Bitter Ákos: Pálos AntÉ 3 VIRRASZTÁS (Huszthy Ádám: Méltóságunk ünnepe; Vértesaljai László: Isten hozott benneteket a huszonnegyedik órában...................................................................................4 SZERDAI ÉLETKÉRDÉS (Barsi Balázs: A lelkiismeret)...................................................8 MEGHÍVÓ............................................................................................................................10 AGYTAKARÍTÁS (Ferences futár — erdélyi ferencesek 1951-ben)..................................11­­. IGEN (Szennay András; Vida Tivadar; Zajkás Péter)..................................................14 GÖRÖG TŰZ (Szaplonczay Miklós: Nem tömeg, közösség)..............................................15 HISTÓRIA (Lukács Béla: Az Európai Unió születése)......................................................16 VITA (1. Horváth Tamás vitatkozik Czakó Gábor szabadság-téziseivel).........................17 KERESZTKÉRDÉS (Bitter Ákos-Tornya Erika: Nő az egyházban, Diakónus Németországban)...................................................................................................................18 EGYHÁZZENE (Rolik Rita: Orgonaszó a Circus Maximusban — interjú Gergely Ferenccel)..............................................................................................................................19 REJTVÉNY...........................................................................................................................20 LAT........................................................................................................................................22 EGYHÁZTÁJI.......................................................................................................................23 Ezt a számunkat Bókay László »8, 9« és Bolvári Béla, a virrasztáson készített felvételeivel díszítettük. VEZÉRCZIKK: Milyen szelídek ősszel a fák! A diófa, aki már az összes levelét elhullatta, csak dióhajakat és fekete varjakat lenget, az égő vöröset játszó cseresznyefa és a hetyke kis barack; az ő szívala­kú levelei fönt még egészen zöldek. Ő még kamasz, a diófa öreg, a keserves, meggörnyedt mandula még vénebb a kopár csontágai­val, de bíznak Istenben. Nyugodtak. Most meghalnak, de a tél nem halál. Nincs már halál: Isten tavaszt ígért, és ő megtartja szavát.

Next