Ikarus, 1969 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-11-26 / 24. szám

|-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­------------------. 1----------­+ VILÁG *KOLETARJAI |EGYESÜLJETEK!| AZ IKARUS KAROSSZÉRIA-­ ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM, 1Z 1969. NOVEMBER 26. Intézkedések Fehérvárért Folyamatosabb szerelés Naponta i­t autóbusz Talán nem túlzás azt mon­dani : ezekben a napokban rendkívül nehéz feladatokkal birkóznak a székesfehérvári gyárunkban. Arról van­ ugyanis szó, hogy a nyár folyamán letelepített 66-os típusú autóbuszok vég­szerelési munkálatai akadozva mentek; ennek következtében a karosszériaüzemből kikerü­lő kocsitestek az utóbbi idő­ben megsokasodtak, míg a végszerelde lemaradt, egysze­rűen nem bírt lépést tartani az előző fázis ütemével. Ezen az állapoton változtatandó, a busz II. gyáregység vezetője, Molnár Lajos megbízást kapott a vállalat vezér­­igazgatótól, hogy a busz II-es tapasztalatok alapján segítse megszervezni az ottani munkákat. Az elvégzendő feladat sür­gős: a legutóbbi program alapján a székesfehérvári gyárnak ebben az esztendőben 442 darab 66-os típusú autó­buszt kell elkészítenie: 292-t az NDK-nak, 150-et pedig a KPM-nek. Az év hátralevő részében tehát naponta 7 da­rab buszt kell átadni. Ehhez a feladathoz szüksé­ges volt a végszerelde átszer­vezése. A végszereldében 14 ütem van, ezt a 14 ütemet most két­felé osztották: szerelő I. és szerelő II. üzemre. Az egyik­nek Berencsi Miklós maradt a vezetője, míg a másikat át­adták Dvorszky Ferencnek, a forgácsolóüzem vezetőjének, teljes joggal és hatáskörrel. Mint ebből is látható, nagy vonalaiban ugyan­olyan szervezeti formája alakult ki az ottani vég­szereldének, mint a busz II. gyáregységben. Molnár Lajos gyáregységve­zető vitt magával szakembe­reket is, így például az oly­­ sok gondot okozó üveges mun­kákhoz üveges szakembert, to­vábbá villanyszerelőket, szék­szerelőt, motorszerelőt, akik segítették a székesfehérvária­kat bizonyos munkafolyama­tok gyorsabb, eredményesebb végzésének elsajátításában. A szerelővonalak technológiájá­nak kidolgozásához Szalai Ká­rolyt, a busz II. technológu­sát, a motorszereléshez pedig Fejes Ferencet vitte magával. Az eredményes munkához szükséges volt bizonyos mun­kaerő-átcsoportosítás is. Ennek érdekében a forgácsolóból meg a kísérleti üzemből, mint­egy 70 embert állítottak rá a végszereldei munkák végzésé­re. A munka ezzel még nem ért véget, a szükséges létszám biztosítása mellett lényeges dolog volt a bérügyi kérdések tisztázása. Az eddig érvényben levő bérezés nem volt eléggé ösztönző, ezen az állapo­ton is segíteni kellett és kidolgozni egy ösztönzőbb bérrendszert. A munkák ütemes végzésé­hez tudni kell, hogy a tizen­négy ütem közül melyikben mit kötelesek elvégezni a dol­gozók. A dolgozók viszont sze­retnék tudni, hogy munkáju­kért mit kapnak. Az ütemek szerint tehát nemcsak a mun­kát bontották föl részleteire, hanem ennek megfelelően a bért is. Most minden ütemben meg van határozva, hogy az ott elvégzendő munkáért mennyit kapnak a dolgozók. A csoportvezető tudja, mennyi bérrel gazdálkodik, ebből azt is láthatja, hogy ki hogyan dolgozik, aszerint jutalmazhat, fizethet. Hasonlóképpen a törzsgyárban jól bevált tiket­­rendszerhez hasonlóan, ott lenn is bevezették ezt a bé­rezési módszert. Ezeknek az új módszerek­nek a kidolgozása, a fehérvá­riak és budapestiek közös munkájával immár két hét óta folyamatosan történik: ami­kor a székesfehérvári gyá­runkban jártunk, november 17-én, máris lényeges javulás­ról számoltak be a fehérvá­riak az újságírónak. A terme­lési akadozások, úgy tűnik, megszűntek, a végszereldei munkák folyamatosan történ­nek, s biztosítva van a napi 7 autóbusz átadásra kész sze­relése lizser ási fapban: 52 ezer forint Toldi József, a vállalat ve­zérigazgatója, valamint a vál­lalat társadalmi szervei közös egyetértésében úgy határoz­tak, hogy a vállalatunknál fo­­lyó jubileumi munkaverseny­ben részt vevő dolgozókat az éves munkaversenyre tartalé­kolt összegből jutalomban ré­szesíti. Abból a 105 ezer forintból, amelyet erre a célra kívánnak fordítani, most 52 500 forintot fizetnek ki. Mégpedig a kö­vetkező arányban: a székesfehérvári gyár 15 ezer, a busz I. 10 ezer, a busz II. 15 ezer, a 3-as számú gyáregység 7500, az egyedi gyártóü­zem 5 ezer forintot kap. A megmaradt pénzösszege­ket a vezérigazgató által a ter­melőegységek vezetőihez írt levél értelmében, akkor fize­tik majd ki, ha az év hátrale­vő részében a székesfehérvá­ri gyár a vezérigazgató által meghatározott mennyiségű autóbuszt elkészíti, ha a pót­alkatrésztervet az év végére sikeresen teljesíti. Az ebben a munkában kiemelkedő telje­sítményt nyújtó dolgozóknak, függetlenül a negyedéves ver­senyben elért eredményektől, 15 ezer forint jutalmat fizet­nek ki. Amennyiben a termelési fő­osztály által meghatározott autóbuszmennyiséget, vala­mint az éves pótalkatrészter­­vet teljesítik, a busz I. gyáregység dol­gozóinak kiemelkedő mun­kájukért 10 ezer, a busz II. dolgo­zóinak 15 ezer fo­rint pénzjutalmat fizet­nek ki. A 3-as számú gyáregység, az alkatrésszel való zavartalan el­látás, valamint a pótalkatrész­terv sikeres teljesítése esetén a gyáregység azon dolgozói, akik a feladatok elvégzésében kiemelkedő teljesítményt nyúj­tanak, 7500 forint pénzjutal­mat kapnak. Az egyedi gyártóüzemre az év hátralevő részében nagy feladatok hárulnak. Az eddigi programban szereplő feladato­kon túlmenően a termelési fő­osztály a 630-as típusú autó­buszokból jelentős mennyisé­get programozott az üzemre, végszerelés céljából. Ezen fel­adatok sikeres elvégzése után azon dolgozókat, akik e fel­adatok elvégzésében kiemelke­dő teljesítményt nyújtanak, a vezérigazgató további 5 ezer forintos pénzjutalomban ré­szesíti.­­ Mint a fentiekből is látha­tó, mind a vállalatvezetés, mind a vállalat társadalmi szervei igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a vállalatunk­nál folyó jubileumi munka­versenynek. Nemcsak lelkes önzetlenséget kíván most a vállalatvezetés a dolgozóktól hanem a kiemelkedő teljesít­ményeket jelentős pénzössze­gekkel is honorálja. A Rovesznik szerkesztője Az Ikarusba látogatott no­vember 21-én pénteken Fila­tov Artur, a Rovesznik (Kor­társ) című szovjet folyóirat szerkesztője. Az 550 ezer pél­dányban­ megjelenő újság (ha­sonló a mi Ifjúsági Magazi­nunkhoz) szerkesztője talál­kozott az Ikarus KISZ-bizott­­ságának tagjaival, majd meg­tekintette a buszgyártás folya­matait és legújabb típusainkat. A szovjet újságírót elkísérte Tóth Béla, a Képes Újság fő­munkatársa. Jubileumi jutalom Székesfehérvárott a gyár gazdasági, párt- és szakszerve­zeti vezetőségének képvisele­tében létrehozott bizottság az új törzsgárda szabályzat értel­mében felülvizsgálta a 25—30 —35—40 éves törzsgárda tag­sági kérelmeket és mintegy 34 régi dolgozó jogosultságát fo­gadta el. A szabályzat értelmé­ben az arra jogosultakat sze­mélyenként 3000 forint hűség­­jutalomban részesítették. A jutalom átadására ünnepélye­sen került sor november 6-án a tanácsteremben. Törzsgárda jubileumi jutal­mat kaptak: Bakos Lajos, Ba­logh Imre, Bániczki Ferenc, Bécsy László, Elekes Ernő, Fa­­ludi Károly, Fülöp Ferenc, Erős István, Gábriel József, Házi Imre, Herczeg Lajos, Kauth András, Koska György, Koós Sándor, Kalmár István, Komáromi Ernő, Lacissy Ele­mér, Langmár Béla, Malová­­nyi Sándor, Molnár II. János, Molnár János, Nagy Kálmán, Ott János, Ober László, Si­­pics László, Szalai Sándor, Tátrai József, Tőke Ferenc, Varga István, Wimmer János, Végh István, Major László, Vanka Imre, Gál Ferenc. 890 ezret gyűjtöttek November 11-én kifizették a téli lejáratú betéteket a KST- tagoknak a fehérvári gyárban. A dolgozók házi bankjában 531-en­ gyűjtötték pénzüket és összesen 890 650 forintot taka­rítottak meg, amelyet kamattal együtt most visszafizettek. Az év során 476 esetben folyósí­tott kölcsönt a szervezet mint­egy 512 ezer forint összegben. A betétek visszafizetésével egyidőben megkezdték az új évre a tagok szervezését. Új tagok jelentkezhetnek a belé­pésre az üzemi bérelszámolók­nál, valamint a pénzügyi és költséggazdálkodási osztályon. Szakmai segítség A tájékoztatási osztály Mar­keting és GRAFOSZ szocialis­ta brigádja szakmai segítséget kíván nyújtani a vállalat szo­cialista brigádjainak, a világ bármely részén napvilágot lá­tó műszaki úajdonságokkal. A két brigád tagjai több külföldi nyelvet beszélnek, fi­gyelemmel kísérik a világ szakirodalmát, s ennek alap­ján kívánják tájékoztatni a brigádokat műszaki újdonsá­gokról, újításokról, új techno­lógiákról, a havonta megjele­­ő Műszaki Lapszemlében. Két víztároló Két darab 500 köbméteres víztárolót építenek a sport­telepen. Nagy teljesítményű szivattyút is helyeznek ide. Remélhető, hogy e tartályok át tudják majd hidalni a vízhiányos időszakokat Helyzetkép * Biztató jelek * A fenékház késik * Feszített munka Miként legutóbbi lapszámunkban, ezúttal ismét rögzíteni kívántuk a lapzártakor levő termelési helyzetet, telefon túlsó végén az üzemek vezetői. Lássuk hát, mi a helyzet: Vázasüzem: A pillanatnyi helyzet nem a legreményteljesebb: a koope­ráló vállalatok ugyanis késve küldenek bizonyos fontos al­katrészeket, így például késve érkeznek a fenékvázak mind Tatabányáról , mind Aszód­ról. Igen nagy gondot okoz az üzemnek a Nagykállóból ér­kező oldalváz-probléma, szál­lítás közben ugyanis az oldal­vázak nagymértékben káro­sodnak. Ennek következtében az üzemnek rengeteg plusz­munkát kell végeznie, hogy ezek az oldalvázak kifogásta­lan állapotban kerüljenek ren­deltetési helyükre. Lemezes szerelőüzem: Mostanáig sikerült, teljesíte­niük a novemberi darabszám­­tervüket, bár a típusösszetétel nem a legideálisabb. Arról van ugyanis szó, hogy a késve érkező fenékvázak miatt több­ször kell átállniuk más-más típusra: az 556-os, a 180-as és 630-as van felváltva a vonala­kon. Sok a gond­ baj a vonal­mozgató és keresztmozgató berendezéssel, aminek követ­keztében a beégető kemencék­be való betáplálás nem min­dig folyamatos. Gyakoriak a papucs-meghibásodások, ami­nek következtében sok idő­kiesés van. Sajtolóüzem: Sürgetés sem a kooperáló vállalatoktól, sem a benti üze­mektől nem érkezett hozzá­juk. Létszámjavulásuk az utóbbi időben javult, új dol­gozók felvételével, valamint a belső munkaerő-átcsoportosí­tás következtében. A sajtoló­gépek állapota jelenleg jó, il­letve a nagyteljesítményű Er­furti még mindig nem kap elegendő levegőt. A vezetőcső javítása most folyik. Nagyobb baj, hogy a 3 tonnás daru ki­esett a termelésből, javítás alatt van, aminek következté­ben a többi daruk leterhelése igen nagy. Fényező: Különösebb probléma nin­csen. A gőzellátásuk egy hét óta olyan jó, amilyen eddig még sohase volt Sajnálatos dolog azonban, hogy még min­dig előfordul, hogy „lyukat” kénytelenek húzni. (Folytatás az 5. oldalon) Úticélunk: a fiumei kikötő (Riport az 5. oldalon) Kereskedelmi A Sundema cég útján szer­ződést kötöttünk újabb 6 da­rab Volvo autóbusz szállításá­ra. A Svéd Államvasutaknak készülő kocsikat 1970 első ne­gyedében kell leszállítanunk. Tárgyalások folynak arról, hogy a 6 kocsi közül egy 250- es karosszériával készüljön, ennek szállítására csak a má­sodik negyedévben kerülne sor. Chilébe Ikarus-MOGÜRT delegáció utazott. A szerző­déstervezet szerint nagyobb mennyiségű 556-ost szállíta­nánk a dél-amerikai ország­nak. A korábbi keretszerződés alapján véglegesen rendező­dött a Saurer megrendelés. A két autóbusz kiviteli tisztázá­sa megtörtént, és gyártása megkezdődött. Az NDK-ba MOGÜRT-Ika­rus delegáció utazik, az 1969/70. évi kereskedelmi szer­ződések ügyében. Ugyancsak szerződéskötésről tárgyalnak Romániával; 250-es és 180-as autóbuszok szállításáról van szó. Folytatódott a 180-asok és 556-osok szállítása a Szovjet­uniónak. A vagonellátási problémák miatt eddig 70 autóbusz ,,lábon” ment a zá­honyi határállomásra, ahol a szovjet megrendelőnek átad­juk őket. A légkondicionált 250-esün­­ket előbb Tuniszban, utána Marokkóban és végül Egyip­tomban mutatjuk be. Egyip­tomban az eddig szállított 66- os és 180-asok után most be­mutatót rendezünk, mégpedig az említett 250-es, egy 311-es és egy 556-os autóbuszunkkal.

Next