Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-04 / 3. szám
1971. február 4. Éveleji nagy fogadkozások Január közepén elkészült a termelési főosztály 1970-es termelési tájékoztatója. „Nem javult a termelésirányítás korszerűsítésének alapját képező dokumentációs ellátottság 1970-ben, hanem tovább romlott, tekintettel arra, hogy ISZSZI dokumentációs rendszer — melynek beveztését a vállalati intézkedési terv erre az évre irányozta elő — nem valósult meg" írja többek között Kiss Jenő főosztályvezető. Most vele beszélgetünk. Javult a kooperáció — Rendkívüli operatív intézkedésekre volt szükség a termelés bonyolítása érdekében, részben a dokumentációs, másrészt az anyagellátás és kooperációs problémák kiküszöbölése miatt. Az anyagellátási nehézségek okozták például azt is, hogy júliusban 200 kocsi állt az udvaron átadásra és komplettírozásra várva. Hétszázezer óra kapacitást növelő intézkedéssel számolt a gazdasági terv, melyből 146 ezer óra valósult meg. Állandó problémát jelentett a sajtoló és a fényező üzem létszámhiánya is. A gyár átlagos produktív létszámhiánya 74 fő volt 1970-ben. Persze pozitív vonásai is voltak a termelésnek. Az év eleji 10-ről 90 %-ra nőtt a szerződéses viszonyban álló kooperációs partnerek aránya. Kialakították a termelésirányítás új szervezetét, a sajtóidban beveztték az egyenes darabbért, és a gépi programozást ... Késett az előkészítés . Az év eleji, a nagy fogadkozások után nagy problémákkal kezdtünk — folytatta Kiss Jenő. — Talán azzal kezdődött, hogy az év végi hajrá miatt későn kezdtük el a januári termelési előkészítését. Ezt a lazaságot nem engedhetjük meg magunknak, ha tovább akarunk lépni. A januári programban szereplő 60 db 630-asból esetleg 30-at tudunk átadni januárban, mert csak 29-én érkezik be a kapaszkodókhoz szükséges alkatrész. Le kellene végre szoknunk minden szinten az év eleji lazításról, hogy az utolsó hónapban is normális ütemben dolgozhassunk. 27-ből egyetlen 250-est sem adtunk még át januárban, annak ellenére, hogy a kocsik a szerelővonalakat elhagyták. Január 25-én még megoldatlan volt a merev-tengely kormányzás. 27- én készült el a műszaki rajz. A szalag nem kísérlet! — Tudomásul kell venni végre — folytatta a termelési főosztályvezető — hogy a jelenlegi gyártási volumenünk mellett nem lehet a vonalon kísérletezni! — Az éves programban tovább sikerült csökkenteni az átállások számát, ami eleve növeli a termelékenységet. Részben a személyi, részben termelési problémák megoldása révén sikerült megjavítani a sajtoló helyzetét. Jelenleg minden kooperációs partnert időben el tudunk látni megfelelő sajtolt alkatrészekkel. A lehetőségek tehát kedvezőbbek az előző évinél, csupán az egyes szervek hozzáállásán múlik, hogy ütemesen termelhet-e a gyár 1971-ben? Ezeket ki kell használni és az első hónapok lazítása helyett biztosítani kell az egyenletes munkatempót. A. L. — és valóság IKARUS A darabolóban is rangot az órabérnek! A napokban látott napvilágot az új gazdasági igazgatói utasítást. Ez a csoportos teljesítmény-elszámoltatás tekintetében módosítja az eddigi gyakorlatot. Az utasítás a vezérigazgatói tanácsülésen (december 8.) hozott határozat szellemében került kiadásra. A decemberi ülés határozatban írja elő: „Gyártmánybérezés területén a személyi béren felüljelentkező teljesítménybértöbblet felosztását üzemeként ledolgozott órák és a személyi bérek arányában kell felhasználni.” A határozat a bevezetés határidejét is rögzíti: „az 1971. I. havi termelés után". A módosítást a gazdasági szenek hosszasan és körültekintően mérlegelték és megvitatták az illetékes szakszervezeti szervekkel. S azok egyetértettek vele. Vállalatunknál régen vajúdó probléma rendezését jelenti a bérfelosztás ilyen formán való módosítása. A gyártmánybér rendszerben dolgozók között számtalanszor felvetődött ,hogy a személyi béren felül jelentkező gyártmánybér (rossz szóhasználattal prémium) felosztása sok szubjektivitást tartalmaz. Ennek oka, hogy az üzem által produkált gyártmánybértöbblet felosztása hol az üzemvezető, hol az üzemi gazdasági vezetés és a szakszervezeti szén képviselőinek belátására volt bízva.Kétségtelenül a legjobb akarattal, jóhiszeműséggel végezték a felosztást a gazdasági vezetők, mégis a keresetek e mozgó részének reális felosztását nem tudták alátámasztani számszerű indoklással. S ez vitára, sértődöttségre adott okot. A módosítás szerint ezentúl a gyártmánybért megtermelő dolgozók, és csak azok részesednek a gyártmánybértöbblet 80 százalékával. Pénzét ki-ki az általa teljesített órák és a személyi besorolási bére alapján kapja meg. A fennmaradó 20 százalékot továbbra is az üzemvezetés a hatáskörén belül feloszthatja. Ez a felosztás ugyancsak a végzett munka megítélése arányában történik. Azonban ez a hányad nem igazodik szorosan az órák alapján bizonyítható teljesítményhez. A csoportos teljesítménybér mozgó részeinek felosztása ezzel a módosítással tulajdonképpen a dolgozók személyi besorolási órabérét helyezi vissza a régi rangjára, úgy ahogyan azt a kollektív szerződésünk is kimondja. Ugyanis a személyi órabérek megállapításánál figyelembe kell venni a munkás által végzett munkát, a munkakörülményeket, másrészt a dolgozó szakképzettségét, gyakorlatát, a vállalatnál eltöltött idejét, személyi képességeit és szorgalmát. Mindebből logikusan kell, hogy következzék, hogy a személyi órabérhez igazodó gyártmánybértöbblet is az adott dolgozó szakképzettségéhez, gyakorlatához, személyi képességeihez és szorgalmához igazodjon.Az utasítás kitér bizonyos szankciókra is. Az a dolgozó, aki a hónap folyamán nem tanúsított kellő szorgalmat, munkafegyelmet, azt az üzem-, illetve gyáregységvezetés kirekesztheti a gyártmánytöbbletből való részesedésből. Természetesen itt is be kell tartani a megfelelő Mt. V. előírásokat. Ugyancsak a személyi órabér jelentőségét erősíti a szabályozásnak az a része, mely szerint az a dolgozó, aki a tárgyévben háromszor kirekesztésre kerül a mozgóbér részesedésből, azt a negyedik esetben már személyi órabércsökkentéssel kell büntetni az idevonatkozó Mt. V. előírások betartása mellett. Úgy gondoljuk, hogy a dolgozók igazságérzetével találkozik és az utasítás. Minden vállalat, gyáregység — beleértve az Ikarust is, — életében egyre nagyobb jelentőséget kap ez a két kifejezés: munkaerő csábítás, és foglalkozás az emberekkel Az első szinte egy új sportág kibontakozását jelenti, a másik a védelmet. Védelmet a csábítás ellen, az emberek megtartásáért, épp úgy, ahogy a sportban is előbb-utóbb minden versenyzőnek kialakul az egyéni stílusa, e tekintetben is minden gazdasági vezető egyéni módszerekkel próbálkozik. * Az egyedi gyáregységben például azzal, hogy hónapokkal előre ismertetik a dolgozókkal a programot és jelzik a várható nehézségeket. A gyáregységi tervet lebontják üzem,csoport, brigád szintig. Sőt, az egyén is tudja előre a feladatát. Ez is szép eredmény, de az még vonzóbb, hogy azt azt is tudja mindenki milyen munkáért mennyi bért kap. Mindezt legalább egy hónappal előre. November 16-án például már ismerték a decemberi elképzeléseket. Tudom, hogy ezt olvasva sokan kétkedve csóválják a fejüket, felesleges illúziókeltésnek tartják, hiszen a jelenlegi anyagellátás és kooperációs nehézségek mellett egy hétre is nehéz előre tervezni. Lehet hogy egyes helyeken ez utaz is, de az egyedi eváregységben a diszpécser nemcsak sürgeti az anyagot, de a beszerzésnél is segít. November 26-án például Salgótarjánba utazott üvegért, 27-én Kerekegyházáról hozott tolóablak kereteket. Előfordul, hogy néha még ez a rugalmasság is kevés. A november 21-i értekezleten például megállapították, hogy a beütemezett Volvo kocsikhoz nem érkezik be időben az importalkatrész. Mégsem állt le az üzem, mert egy másik széria két kocsiját rögtön előrehozták és zökkenőmentesen folyt tovább a munka. Ez a dolog anyagi oldala. De legalább ennyire fontos az erkölcsi ösztönzés is. Kusnyár István termelésvezető egy doszsziét tett elém. Írásos dicséretek és figyelmeztetések voltak benne lerakva. A termelésvezetőtől a csoportvezetőig mindenkinek volt benne néhány levele. „Megdicsérem X , Y-t, mert ezt vagy azt a feladatot helyesen oldotta meg”. Vagy „Figyelmeztetem, mert nem végezte el határidőre a rábízott feladatot”. Mindez a gyáregységvezető aláírásával. E leveleket minden esetben felolvassák a dolgozóknak is. Miért jó ez? Kusnyár István szerint ösztönző hatása van. Mióta bevezették ezt a formát, jelentősen megnövekedett a termelékenység. Az emberek elmondják egymásnak tapasztalataikat és ez vonzóvá teszi az üzemet, és talán az sem utolsó szempont, hogy szívesen vitatkoznak a vezetők. Egymás között és a beosztottaikkell is. Nem utasítani, meggyőzni akarják őket. Talán ezért van az, hogy a gyáron belül sokan szeretnének az egyedibe kerülni. De külső példa is akad. Volt olyan, aki az ELZET-ből — ahol 15,50-es órabére nőtt, 14,50-ért — jött át dolgozni és nem sajnálja az 1 forintját. * Mindez csak példa. Lehet, hogy más üzemben más ösztönzők célravezetőbbek, de valamilyen formát mindenütt találni kell, amivel megtarthatjuk gyárunkban a dolgozókat. SZERKESZTŐSÉGI MEGJEGYZÉS : Munkatársunk cikke zárt egész, mégis szükségét érezzük, hogy kiegészítsük egy gondolatsorral. Gyárszerte nagy visszhangot, elégedetlenséget váltott ki a törzsgárda jelvények, oklevelek ünnepélyes kiosztása. Volt aki a kézbesítő kislánytól kapta kézhez, a másik 25 becsületesen eltöltött év után is hiába várja. A vállalatnak van ugyan törzsgárda bizottsága, de munkájuk meglehetősen hivatali jellegű. Konkrétan: ami ezzel a munkával kapcsolatos azt a munkaerőgazdálkodási osztály adminisztrátorai végzik el plusz munkaként, ideiekből telhető becsületességgel . . . Mi maradjunk csak az elégedetlenségnél. A munkaerő gazdálkodási osztály vezetője számolva a nehézségekkel: (akárhogy is dolgoznak beosztottjai hiányos lesz a névsor) hivatalos levéllel fordult a gazdasági vezetőkhöz: „November 1-ig vegyék át a névsorokat, s egyeztessék” elvégre ők ismerik beosztottjaikat. A jelvények oklevelek kiosztása utáni hangulato. Ismerjük, de azt viszont kevesen tudják, hogy erre a november 1-i dátumra egyetlen egy gazdasági vezető jelentkezett. Az egyedi gyáregységből. Ha valóban jó kollektíva az egyedi gyáregység, akkor az is azz teszi, hogy irányítóinak a hajlék mellett még ilyen ,,apróságokkal" is marad idejük foglalkozni. 1 forintal , „elcsábítva“ kevesebben 3 Zaj és hideg fogadja a belépőt a fehérvári nagycsarnokban. A munka üteme első benyomásra is jó, serényen dolgoznak a gyártósorokon. Szabó Géza üzemvezető a fűtés elégtelenségéről panaszkodik. * — Amióta keményre fordult az idő, a hőmérséklet a csarnokban maximálisan plusz 10 foliig emelkedett. Általában 5—7 fokot mutat naponta a hőmérő a szabályzatban előírt , plusz 18 fokkal szemben. Hideg van itt, ez most a legnagyobb gond. Új épületben, korszerű technológiával, de nehéz körülmények között kell dolgozni. Mint megtudtuk, minden erőfeszítés ellenére sem tudnak a csarnok fűtésén javítani. A megépült úti kazánház, az egész fűtés berendezés működése rossz, rejtett hibák vannak, szökik a gőz valahol, tehát csak konstruktív változástól várható a probléma megoldása. — Termelni azonban kell és a hideg ellenére is ütemesen halad a gyártás — folytatja az üzemvezető. — Az évet 66-osok gyártásával kezdtük, vonalon vannak 311-esek is. Eddig napi 8 autóbuszt sikerült kibocsátani, igyekszünk a 9-et elérni. Szeretnénkjavítani teljesítményünket. Sajnos, a tél okozta problémák, a hideg munkahely, a vidékről bejárók gyakori késése és hiányzása mellett egyéb gondok is vannak a termelésben. A karosszéna -gyártósoron jegyezzük föl: nincs elég zsámoly, amelyre építik a vázat és amely lehetővé teszi a gépi mozgatást. 10—12 pár kellene a kapacitás jobb kihasználásához, ennyivel több autóbusz vázgyártását tudnák programidőben végezni. Van ugyan 5 pár zsámoly, de kerekek nélkül, így azokat sem tudják használni. Ez az eszköz kooperációban készül, gyéren érkezik a gyárba, legalább ami van, azt tudnák a vonalra állítani. Javult az anyagellátás az utóbbi időben, de mindig újabb nehézségek támadnak — ezt már Bognár József főművezető mondja. — Olykor menynyiségileg kevés a kooperációból beérkezett alkatrész, ütemtelen a szállítás is, továbbá minőségi hiányosságok miatt sok a javítómunka. A pusztavá mi üzemiből érkező válaszfalak, dobozok és kás munkák javítása jelentős poziciőt igényel. A negyedik hajóban, a festősoron szürke-krém színű 66- osok sorakoznak. A vonal végén látjuk, amint a hatalmas daru a magasba emeli a fényes testű karosszériát és átteszi a szerelőkhöz. Két technológia vonal van az ötödik hajóban is, de közte is kocsisor áll, így egyszerre három soron dolgoznak a végszerelők. Úgy tűnik, összejött, nekik a munka, minden talpalatnyi helyet kihasználnak, hiszen kint mínusz a hőmérséklet. Szinte tapintható az intenzív munka, küzdelem az idővel, hogy a havi készáru tervet teljesítse a gyár. Itt dől el az egész gyár eredményének sorsa: mennyi lesz a ténylegesen elkészült, a megrendelőknek átadható autóbusz? Kérdés. Jó, ha a végszerelő üzemrész vaskapuját mind gyakrabban emelik. Ilyenkor kész autóbuszok gördülnek ki a gyárudvarra. E napon nyolc 66-os autóbusz hagyta el az üzemet. (Heresznyei) Afehérvári nagycsarnokban Hideg van — Nincs zsámoly — Összejött a munka A vállalat Kiváló Dolgozója a kitüntetést kapta meg Dank* István, a vázasüzem előkészítő műhelyének dolgozója. Dank* István 1938-ban a Hungária úton lépett be a vállalathoz, a szakmáját is ott tanulta, a karosszéria lakatosságot. Nagy tapasztalatt és megbízható munkát végző szakember. A biztosító kártalanít Már jobban van a házaspár Lapunk december 10-i számában megjelent Segítenek a bajban — az életveszélyen túl című cikkünkben tájékoztattuk olvasóinkat a Mészáros Gábort és feleségét ért súlyos balesetről. Ezen kívül hírt adtunk a kísérleti üzem dolgozóinak — elsősorban a motoros brigád — figyelemre méltó segítségnyújtásáról. Terveiket sajnos nem sikerült teljesen valóra váltaniuk, mert bár a vállalat rendelkezésére bocsátotta a bontáshoz szükséges dúcodó anyagot, műszaki irányító hiányában a tavaszra kellett halasztani a bontást. A házaspár állapota tovább javult. Karácsonykor ismét meglátogatták őket a kórházban a brigád tagjai. Ekkor Mészáros Gábor már felkelt az ágyából és velük együtt látogatta meg a női osztályon fekvő feleségét. A kezelőorvos most sem engedte meg, hogy a baleset következményeiről beszéljenek nekik. Arra sem tudott konkrét választ adni, meddig kell még a kórházban maradniuk. Éppen ezért nem szabad feleslegesen izgatni őket. Valóban tragikus és elkeserítő, ha egyetlen perc alatt elvesz évtizedek munkájának gyümölcse. Valóban ez történt-e? Hosszú hónapok kórházi kezelése után újra kell kezdeniük a fillérek gyűjtését? Ezzel a kérdéssel kerestük fel az Állami Biztosító XVII. kerületi igazgatóságát. Morvai György igazgató elmondta, hogy Mészárosék 10 évvel ezelőtt épület és háztartási biztosítást kötöttek, tehát a biztosító kártalanítja őket. Az OTP-nél elfekvő ügyiratok, számlák alapján megállapították, hogy a 9 éve befejezett építkezés 78 ezer forintba került. A balesetet megelőző értéke mintegy 140 ezer forint. Elkészítették a kártérítés előzetes kalkulációját, mely szerint — ez még nem végleges adat — 100—120 ezer forintot kapnak kézhez Mészárosék. Sajnos még egyikük se tudja, tulajdonképpen mi is történt, ezért a kifizetéssel mindaddig várni kell, amíg ők maguk, vagy megbízottjuk intézkedni tud. A biztosító előleget is folyósít a bontási munkák költségeinek fedezésére még a végleges rendezés előtt.Az épületen túl személyi kártérítés is szerepel a biztosításban. Ezt azonban csak a felgyógyulásuk után lehet realizálni, mert az összeget befolyásolja a betegállományban töltött idő is. Mészáros Gábor a gyárban 20 forintos CSER bztosítást is kötött. Felgyógyulása után a XVI. kerületi igazgatóság orvosai bírálják majd el, hogy sérülése mennyiben hat további munkájára, s a XVII. kerületi kártalanítástól függetlenül állapítják meg az összeget. Szenvedéseiket természetesen nem lehet megfizetni. De az anyagi biztonság nagyban elősegíti majd, hogy ez a szerencsétlenül járt család új otthont teremthessen magának, ami ez esetben majdnem mindent jelent. a. L