Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-04 / 3. szám

1971. február 4. Éveleji nagy fogadkozások Január közepén elkészült a termelési főosztály 1970-es termelési tájékoztatója. „Nem javult a termelésirányítás kor­szerűsítésének alapját képező dokumentációs ellátottság 1970-ben, hanem tovább rom­lott, tekintettel arra, hogy ISZSZI dokumentációs rend­szer — melynek beveztését a vállalati intézkedési terv erre az évre irányozta elő — nem valósult meg" írja többek kö­zött Kiss Jenő főosztályvezető. Most vele beszélgetünk. Javult­ a kooperáció — Rendkívüli operatív in­tézkedésekre volt szükség a termelés bonyolítása érdeké­ben, részben a dokumentációs, másrészt az anyagellátás és kooperációs problémák kikü­szöbölése miatt. Az anyagel­látási nehézségek okozták pél­dául azt is, hogy júliusban 200 kocsi állt az udvaron átadás­ra és komplettírozásra várva.­­ Hétszázezer óra kapaci­tást növelő intézkedéssel szá­molt a gazdasági terv, mely­ből 146 ezer óra valósult meg. Állandó problémát jelentett a sajtoló és a fényező üzem lét­számhiánya is. A gyár átlagos produktív létszámhiánya 74 fő volt 1970-ben.­­ Persze pozitív vonásai is voltak a termelésnek. Az év eleji 10-ről 90 %-ra nőtt a szerződéses viszonyban álló kooperációs partnerek aránya. Kialakították a termelésirá­nyítás új szervezetét, a sajtó­idban beveztték az egyenes darabbért, és a gépi progra­mozást ... Késett az előkészítés . Az év eleji, a nagy fogadkozások után nagy problémákkal kezdtünk — folytatta Kiss Jenő. — Talán azzal kezdődött, hogy az év végi hajrá miatt későn kezdtük el a januári termelési előkészítését. Ezt a lazaságot nem engedhetjük meg magunknak, ha tovább akarunk lépni. A januári prog­ramban szereplő 60 db 630-as­­ból esetleg 30-at tudunk átad­ni januárban, mert csak 29-én érkezik be a kapaszkodókhoz szükséges alkatrész.­­ Le kellene végre szok­nunk minden szinten az év eleji lazításról, hogy az utolsó hónapban is normális ütem­ben dolgozhassunk. 27-ből egyetlen 250-est sem adtunk még át januárban, annak elle­nére, hogy a kocsik a szerelő­vonalakat elhagyták. Január 25-én­ még megoldatlan volt a merev-tengely kormányzás. 27- én készült el a műszaki rajz. A szalag nem kísérlet! — Tudomásul kell venni végre — folytatta a termelési főosztályvezető — hogy a je­lenlegi gyártási volumenünk mellett nem lehet a vonalon kísérletezni! — Az éves programban to­vább sikerült csökkenteni az átállások számát, ami eleve növeli a termelékenységet. Részben a személyi, részben termelési problémák megoldá­sa r­évén sikerült megjavítani a sajtoló helyzetét. Jelenleg minden kooperációs partnert időben el tudunk látni meg­felelő sajtolt alkatrészekkel. A lehetőségek tehát kedve­zőbbek az előző évinél, csupán az egyes szervek hozzáállá­sán múlik, hogy ütemesen ter­­melhet-e a gyár 1971-ben? Ezeket ki kell használni és az első hónapok lazítása helyett biztosítani kell az egyenletes munkatempót. A. L. — és valóság IKARUS A darabolób­an is rangot az órabérnek! A napokban látott napvilá­got az új gazdasági igazgatói utasítást. Ez a csoportos telje­­sí­t­mén­y-el­számol­tatás tekinte­tében módosítja az eddigi gya­korlatot. Az utasítás a vezér­­igazgatói tanácsülésen (de­cember 8.) hozott határozat szellemében került kiadásra. A decemberi ülés határo­zatban írja elő: „G­yárt­­mánybérezés területén a személyi béren felül­­je­lentkező teljesítménybér­többlet felosztását üze­meként ledolgozott órák és a személyi bérek ará­nyában kell felhasználni.” A határozat a bevezetés határ­idejét is rögzíti: „az 1971. I. havi termelés után". A módosítást a gazdasági szenek hosszasan és körülte­kintően mérlegelték és megvi­tatták az illetékes szakszerve­zeti szervekkel. S azok egyet­értettek vele. Vállalatunknál régen vajú­dó probléma rendezését jelenti a bérfelosztás ilyen formán való módosítása. A gyárt­mánybér rendszerben dolgozók között­ számtalanszor felvető­dött ,hogy a személyi béren felül jelentkező gyártmánybér (rossz szóhasználattal prémi­um) felosztása sok szubjekti­vitást tartalmaz. Ennek oka, hogy az üzem által produkált gyártmánybértöbblet felosztá­sa hol az üzemvezető, hol az üzemi gazdasági vezetés és a szakszervezeti szén­ képvise­lőinek belátására volt bízva.­­Kétségtelenül a legjobb akarattal, jó­hiszeműséggel végezték a felosztást a gazdasági ve­zetők, mégis a keresetek e mozgó részének reális fel­osztását nem tudták alátá­masztani számszerű in­doklással. S ez vitára, sértődöttségre adott okot. A módosítás szerint ezentúl a gyártmánybért megtermelő dolgozók, és csak azok része­sednek a gyártmánybértöbblet 80 százalékával. Pénzét ki-ki az általa teljesített órák és a sze­mélyi besorolási bére alap­ján kapja meg. A fenn­maradó 20 százalékot to­vábbra is az üzemvezetés a hatáskörén belül fel­oszthatja. Ez a felosztás ugyancsak a végzett munka megítélése ará­nyában történik. Azonban ez a hányad nem igazodik szo­rosan az órák alapján bizo­nyítható teljesítményhez. A csoportos teljesítménybér mozgó részeinek felosztása ez­zel a módosítással tulajdon­képpen a dolgozók személyi besorolási órabérét helyezi vissza a régi rangjára, úgy ahogyan azt a kollektív szer­ződésünk is kimondja. Ugyanis a személyi órabé­rek megállapításánál figyelembe kell venni a munkás által végzett munkát, a munkakörülmé­nyeket, másrészt a dolgozó szakképzettségét, gyakor­latát, a vállalatnál eltöl­tött idejét, személyi képes­ségeit és szorgalmát. Mindebből logikusan kell, hogy következzék, hogy a sze­mélyi órabérhez igazodó gyárt­mánybértöbblet is az adott dolgozó szakképzettségéhez, gyakorlatához, személyi ké­pességeihez és szorgalmához igazodjon.­­Az utasítás kitér bizonyos szankciókra is. Az a dolgozó, aki a hónap folyamán nem tanúsított kellő szorgal­mat, munkafegyelmet, azt az üzem-, illetve gyáregy­ségvezetés kirekesztheti a gyártmánytöbbletből való részesedésből. Természetesen itt is be kell tartani a megfe­lelő Mt. V. előírásokat. Ugyancsak a személyi óra­bér jelentőségét erősíti a sza­bályozásnak az a része, mely szerint az a dolgozó, aki a tárgyévben háromszor kire­kesztésre kerül a mozgóbér ré­szesedésből, azt a negyedik esetben már sze­mélyi órabércsökkentéssel kell büntetni az idevonatkozó Mt. V. előírá­sok betartása mellett. Úgy gondoljuk, hogy a dol­gozók igazságérzetével talál­kozik és az utasítás. Minden vállalat, gyáregység — beleértve az Ikarust is, — életében egyre nagyobb je­lentőséget kap ez a két ki­fejezés: munkaerő csábítás, és foglalkozás az emberekkel Az első szinte egy új sport­ág kibontakozását jelenti, a másik a védelmet. Védel­met a csábítás ellen, az em­berek megtartásáért, épp úgy, ahogy a sportban is előbb-utóbb minden ver­senyzőnek kialakul az egyé­ni stílusa, e tekintetben is minden gazdasági vezető egyéni módszerekkel pró­bálkozik. * Az egyedi gyáregységben például azzal, hogy hónapok­kal előre ismertetik a dolgo­zókkal a programot és jelzik a várható nehézségeket. A gyáregységi tervet lebontják üzem,­csoport, brigád szintig. Sőt, az egyén is tudja előre a feladatát. Ez is szép eredmény, de az még vonzóbb, hogy azt azt is tudja mindenki milyen munkáért mennyi bért kap. Mindezt legalább egy hónap­pal előre. November 16-án pél­dául már ismerték a decembe­ri elképzeléseket. Tudom, hogy ezt olvasva sokan kétkedve csóválják a fe­jüket, felesleges illúziókeltés­nek tartják, hiszen a jelenlegi anyagellátás és kooperációs nehézségek mellett egy hétre is nehéz előre tervezni. Lehet hogy egyes helyeken ez utaz is, de az egyedi eváregységben a diszpécser nemcsak sürgeti az anyagot, de a beszerzésnél is segít. November 26-án például Salgótarjánba utazott üvegért, 27-én Kerekegyházáról hozott tolóablak kereteket. Előfordul, hogy néha még ez a rugalmasság is kevés. A no­vember 21-i értekezleten pél­dául megállapították, hogy a beütemezett Volvo kocsikhoz nem érkezik be időben az im­portalkatrész. Mégsem állt le az üzem, mert egy másik széria két ko­csiját rögtön előrehozták és zökkenőmentesen folyt tovább a munka. Ez a dolog anyagi oldala. De legalább ennyire fontos az er­kölcsi ösztönzés is. Kusnyár István termelésvezető egy dosz­­sziét tett elém. Írásos dicsére­tek és figyelmeztetések voltak benne lerakva. A termelésve­­zetőtől a csoportvezetőig min­denkinek volt benne néhány levele. „Megdicsérem X , Y-t, mert ezt vagy azt a feladatot he­lyesen oldotta meg”. Vagy „Fi­gyelmeztetem, mert nem vé­gezte el határidőre a rábízott feladatot”. Mindez a gyáregy­ségvezető aláírásával. E leveleket minden esetben felolvassák a dolgozóknak is. Miért jó ez? Kusnyár István szerint ösztönző hatása van. Mióta bevezették ezt a formát, jelentősen megnövekedett a termelékenység. Az emberek elmondják egymásnak tapasz­talataikat és ez vonzóvá teszi az üzemet, és talán az sem utolsó szempont, hogy szíve­sen vitatkoznak a vezetők. Egy­más között és a beosztottaik­­kell is. Nem utasítani, meg­győzni akarják őket. Talán ezért van az, hogy a gyáron belül sokan szeretnének az egyedibe kerülni. De külső példa is akad. Volt olyan, aki az ELZET-ből — ahol 15,50-es órabére nőtt, 14,50-ért — jött át dolgozni és nem sajnálja az 1 forintját. * Mindez csak példa. Lehet, hogy­ más üzemben más ösz­tönzők célravezetőbbek, de va­lamilyen formát mindenütt találni kell, amivel megtart­hatjuk gyárunkban a dolgozó­kat. SZERKESZTŐSÉGI MEGJEGY­ZÉS : Munkatársunk cikke zárt egész, mégis szükségét érezzük, hogy kiegészítsük egy gondolat­sorral. Gyárszerte nagy visszhan­got, elégedetlenséget váltott ki a törzsgárda jelvények, oklevelek ünnepélyes kiosztása. Volt aki a kézbesítő kislánytól kapta kézhez, a másik 25 becsületesen eltöltött év után is hiába várja. A vállalatnak van ugyan törzsgár­da bizottsága, de munkájuk meg­lehetősen hivatali jellegű. Kon­krétan: ami ezzel a munkával kapcsolatos azt a munkaerőgazdál­­kodási osztály adminisztrátorai végzik el plusz munkaként, ide­iekből telhető becsületességgel . . . Mi maradjunk csak az elégedet­lenségnél. A munkaerő gazdálko­dási osztály vezetője számolva a nehézségekkel: (akárhogy is dol­goznak beosztottjai hiányos lesz­ a névsor) hivatalos levéllel fordult a gazdasági vezetőkhöz: „November 1-ig vegyék át a név­sorokat, s egyeztessék” elvégre ők ismerik beosztottjaikat. A jelvények oklevelek kiosztása utáni hangula­to. Ismerjük, de azt viszont ke­vesen tudják, hogy erre a novem­ber 1-i dátumra egyetlen egy gaz­dasági vezető jelentkezett. Az egye­di gyáregységből. Ha valóban jó kollektíva az egye­di gyáregység, akkor az is azz­ teszi, hogy irányítóinak a hajlék mellett még ilyen ,,apróságokkal" is marad idejük foglalkozni. 1 forintal , „elcsábítva“ kevesebben 3 Zaj és hideg fogadja a belé­pőt a fehérvári nagycsarnok­ba­n. A munka üteme első be­nyomásra is jó, serényen dol­goznak a gyártósorokon. Szabó Géza üzemvezető a fűtés elégtelenségéről pa­naszkodik. * — Amióta keményre for­dult az idő, a hőmérséklet a csarnokban maximálisan plusz 10 foliig emelkedett. Általában 5—7 fokot mutat naponta a hőmérő a szabályzatban elő­írt , plusz 18 fokkal szemben. Hideg van itt, ez most a leg­nagyobb gond. Új épületben, korszerű technológiával, de nehéz körülmények között kell dolgozni. Mint megtudtuk, minden erőfeszítés ellenére sem tud­nak a csarnok fűtésén javíta­ni. A megépült úti kazánház, az egész fűtés berendezés mű­ködése rossz, rejtett hibák vannak, szökik a gőz valahol, tehát csak konstruktív válto­zástól várható a probléma megoldása. — Termelni azonban kell és a hideg ellenére is ütemesen halad a gyártás — folytatja az üzemvezető. — Az évet 66-os­­ok gyártásával kezdtük, vona­lon vannak 311-esek is. Eddig napi 8 autóbuszt sikerült ki­bocsátani, igyekszünk a 9-et elérni. Szeretnénk­­javítani telje­sítményünket. Sajnos, a tél okozta problémák, a hideg munkahely, a vidék­ről bejárók gyakori késé­se és hiányzása mellett egyéb gondok is vannak a termelésben. A ka­rosszén­a -gy­ártósoron jegyezzük föl: nincs elég zsá­moly, amelyre építik a vázat és amely lehetővé teszi a gépi mozgatást. 10—12 pár kellene a kapacitás jobb kihasználásá­hoz, ennyivel több autóbusz vázgyártását tudnák program­időben végezni. Van ugyan 5 pár zsámoly, de kerekek nél­kül, így azokat sem tudják használni. Ez az esz­köz koo­perációban készül, gyéren ér­kezik a gyárba, legalább ami van, azt tudnák a vonalra ál­lítani.­­ Javult az anyagellátás az utóbbi időben, de min­dig újabb nehézségek tá­madnak — ezt már Bog­nár József főművezető mondja. — Olykor men­y­­nyiségileg kevés a koope­rációból beérkezett alkat­rész, ütemtelen a szállítás is, továbbá minőségi hiányossá­gok miatt sok a javítómunka. A pusztavá mi üzemiből érkező válaszfalak, dobozok és kás munkák javítása jelentős poz­­iciőt igényel. A negyedik hajóban, a fes­tősoron szürke-krém színű 66- osok sorakoznak. A vonal vé­gén látjuk, amint a hatalmas daru a magasba emeli a fé­nyes testű karosszériát és át­teszi a szerelőkhöz. Két tech­nológia vonal van az ötödik hajóban is, de közte is kocsi­sor áll, így egyszerre három soron dolgoznak a végszere­lők. Úgy tűnik, összejött, nekik a munka, minden talpalatnyi helyet kihasználnak, hiszen kint mínusz a hőmérséklet. Szinte tapintható az intenzív munka, küzdelem az idővel, hogy a havi készáru tervet tel­jesítse a gyár. Itt dől el az egész gyár eredményének sorsa: mennyi lesz a ténylegesen elkészült, a megrendelők­nek átadható autóbusz? Kérdés. Jó, ha a végszerelő üzemrész vaskapuját mind gyakrabban emelik. Ilyenkor kész autóbuszok gördülnek ki a gyárudvarra. E napon nyolc 66-os autó­busz hagyta el az üzemet. (Heresznyei) A­­fehérvári nagycsarnokban Hideg van — Nincs zsámoly — Összejött a munka A vállalat Kiváló Dolgozója a kitüntetést kapta meg Dank* István, a vázasüzem előkészítő műhelyének dolgozója. Dank* István 1938-ban a Hungária úton lépett be a vállalathoz, a szakmáját is ott tanulta, a ka­rosszéria lakatosságot. Nagy tapasztalatt és megbízható munkát végző szakember. A biztosító kártalanít Már jobban van a házaspár Lapunk december 10-i szá­mában megjelent Segítenek a bajban — az életveszélyen túl című cikkünkben tájékoztat­tuk olvasóinkat a Mészáros Gábort és feleségét ért súlyos balesetről. Ezen kívül hírt ad­tunk a kísérleti üzem dolgo­zóinak — elsősorban a moto­ros brigád — figyelemre mél­tó segítségnyújtásáról. Tervei­ket sajnos nem sikerült telje­sen valóra váltaniuk, mert bár a vállalat rendelkezésére bo­csátotta a bontáshoz szükséges dúcodó anyagot, műszaki irá­nyító hiányában a tavaszra kellett halasztani a bontást. A házaspár állapota tovább javult. Karácsonykor is­mét meglátogatták őket a kórház­ban a brigád tagjai. Ekkor Mészáros Gábor már felkelt az ágyából és velük együtt láto­gatta meg a női osztályon fek­vő feleségét. A kezelőorvos most sem engedte meg, hogy a bale­set következményeiről be­széljenek nekik. Arra sem tudott konkrét választ adni, meddig kell még a kórházban maradniuk. Éppen ezért nem szabad feleslegesen izgatni őket. Valóban tragikus és elkese­rítő, ha egyetlen perc alatt el­vesz évtizedek munkájának gyümölcse. Valóban ez tör­tént-e? Hosszú hónapok kór­házi kezelése után újra kell kezdeniük a fillérek gyűjté­sét? Ezzel a kérdéssel keres­tük fel az Állami Biztosító XVII. kerületi igazgatóságát. Morvai György igazgató el­mondta, hogy Mészárosék 10 évvel ezelőtt épület és háztar­tási biztosítást kötöttek, tehát a biztosító kártalanítja őket. Az OTP-nél elfekvő ügyiratok, számlák alapján megállapítot­ták, hogy a 9 éve befejezett építkezés 78 ezer forintba ke­rült. A balesetet megelőző ér­téke mintegy 140 ezer forint. Elkészítették a kártérítés elő­zetes kalkulációját, mely sze­rint — ez még nem végleges adat — 100—120 ezer forintot kap­nak kézhez Mészárosék. Sajnos még egyikük se tud­ja, tulajdonképpen mi is tör­tént, ezért a kifizetéssel mind­addig várni kell, amíg ők ma­guk, vagy megbízottjuk intéz­kedni tud. A biztosító előleget is folyósít a bontási munkák költségeinek fedezésére még a végleges rendezés előtt.­­Az épületen túl személyi kártérítés is szerepel a bizto­sításban. Ezt azonban csak a felgyógyulásuk után lehet rea­lizálni, mert az összeget befo­lyásolja a betegállományban töltött idő is. Mészáros Gábor a gyárban 20 forintos CSER bztosítást is kötött. Felgyógyulása után a XVI. kerületi igazgatóság or­vosai bírálják majd el, hogy sérülése mennyiben hat to­vábbi munkájára, s a XVII. kerületi kártalanítástól füg­getlenül állapítják meg az összeget. Szenvedéseiket természete­sen nem lehet megfizetni. De az anyagi biztonság nagyban elősegíti majd, hogy ez a sze­rencsétlenül járt család új ott­hont teremthessen magának, ami ez esetben majdnem min­dent jelent. a. L

Next