Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1974-08-01 / 16. szám
4 IKARUS 1974. augusztus 1. Nem kíváncsiak a véleményünkre ! Lépten-nyomon arról hallunk, olvasunk, hogy a gyár dolgozóinak véleményét is igényelni kell a problémák megoldására. Hogy mennyire nem kíváncsiak a dolgozók véleményére, hadd igazoljam két példával. Dicséretes a vállalatvezetés azon szociális intézkedése, hogy a kísérleti üzem férfiöltözőjébe jó néhány új padot készíttetett. Azonban aki ezt kitalálta nem gondolt arra, hogy az amúgy is szűk helyen csak kárba fog veszni. Mi több ezzel a jó akarattal a dolgozók idegeit is próbára teszik. Joggal kérdezzük egymástól, hogy kinek a véleményét, illetve melyik dolgozót kérdezték meg efelől, hogy kell-e ebben az öltözőbe pad, vagy sem? Mivel ezekre itt semmi szükség nincs, ide-oda dobálva vannak. Fő célpont a szekrények teteje. Ezáltal a dobálódások miatt a szekrények élete is megrövidül. A dolgozók teljesen felháborodtak az effajta intézkedés miatt. A következő eszközök is, amelyek a préslakatos üzemi daraboló részére készültek, szintén az ott dolgozók megkérdezése nélkül készültek el. Itt sem vitatható az a törekvés, hogy a dolgozók javát akarták. Sajnos itt is megbukott az „okoskodás”, ugyanis négy lemezolló gépünk van. Mindegyikhez egy óriási és súlyos anyagtartó vasasztalt készíttetett valaki, amit egyáltalán nem használunk annál fogva, hogy műszakilag és súlyuknál fogva nem használhatók. Egyébként sem lett volna ezekre szükség. Mi több, minden gépre olyan súlyú lemeztartókart készítettek, hogy egy személynek is próbára tenné izmait ha használnánk. A vasasztalok sorsa ismeretlen. Bár a dolgozók ezek sorsát már szóvá tették, Egy asztal kivételével az udvaron pihennek. A műhelyben megtűrt egy darabot pedig hulladéklemez tárolására „helyfoglalás” céljára használjuk. Íme a „tervezett és megalkotott” károk tömege, melyek „csak azért” keletkeztek, mert a dolgozók véleményére nem voltak kíváncsiak. E példákon, károkon egyeseknek érdemes elgondolkodniok és a jövőben nemcsak néha, de minden esetben kérjék ki az ott illetékes dolgozók véleményét. Gombos Károly szakszervezeti bizalmi Préslakatos — daraboló üzem dolgozója , Ikarus Székesfehérvári Gyára Az építészeti munkát november 6-ra befejezik Együttműködési szerződést kötött az Ikarus Székesfehérvári Gyára és a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat. Az egyezmény célja, hogy a gyártócsarnok bővítésének építészeti munkálatai másfél hónappal korábban, 1974. november 6-ra befejeződjenek. Mint ismeretes, a közútijármű-gyártás programjában a székesfehérvári gyárnak 1977-re el kell érnie az évi 5000 darabos autóbusztermelést. Ehhez folytatódnak a beruházások; a fejlesztés második ütemében 1977-ig 559 milliós beruházásra kerül sor. A gyártócsarnokot két hajóval, 8000 négyzetméterrel bővítik. A gyárvezetés célul tűzte ki, hogy korábban, 1976-ra kell elérni az előirányzott autóbuszgyártást. Ehhez pedig az szükséges, hogy meggyorsuljon a beruházás megvalósulása, lerövidüljenek az építő- és fejlesztési munkák határidői. Így a gyártócsarnok bővítése is a tervezett idő előtt befejeződjön. Ennek érdekében jött létre az együttműködési egyezmény. A FÁÉV vállalta, hogy a csarnok részben az építészeti munkát 1974. december 15 helyett november 6-ra befejezi. A gyár vállalása szerint elősegíti az építők munkáját, ahhoz zavartalan feltételeket teremt. Mindkét részről megteszik a szükséges intézkedéseket a vállalás teljesítésére. Az építészeti munka korábbi befejezése lehetővé teszi a további munkálatok határidejének csökkentését. Előbb elkezdhetik a technológiai szereléseket, a munkaterem gépesítését. Végül is előbb megvalósul a tervezett fejlesztés, a gyártócsarnok bővítése. Már tettek lépéseket azért, hogy az érdekelt kivitelezők bekapcsolódjanak a szocialista együttműködésbe. A FÁÉV és a gyár mostani közös vállalása, a megkötött szocialista szerződés régebbi keletű szoros kapcsolatokra épül. Az építők a harmadik ötéves terv beruházását is gyorsították vállalásban, szocialista munkaversenyükben. Most a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben vállalták a határidő előtti munkabefejezést. A gyár vállalása is a kongresszusi versenyhez kapcsolódik. Az együttműködési szerződést a két vállalat gazdasági, párt- és társadalmi vezetői július 11-én írták alá a FÁÉV központjában. (Keresznyei) Az elsők között csatlakoztak a kongresszusi munkaversenyhez a fehérvári asztalos-kárpitosüzem dolgozói. Azóta eredményesen teljesítik vállalásukat, s újabb felajánlásokat tettek a közelgő pártkongresszus tiszteletére. Berencsi Miklós üzemvezető mondja: — Már az év elején tanácskoztunk a brigádvezetőkkel az idei feladatainkról. Ezt követően a brigádok elkészítették éves szocialista vállalásukat. Később módosították a munkavállalásukat a kongresszusi verseny céltudatos viteléhez. Az üzem dolgozói négy brigádban versenyeznek. Fő céljuk a kongresszusi felajánlással növelt terv teljesítése. A vállalás szerint 200 többletbuszhoz kell elkészíteni az alkatrészeket, szerelvényeket. Nem kevés dolog ez a nagy vállalás! Fontos kongresszusi vállalásuk, hogy a DH munkamódszer alkalmazásával minőségi munkát végeznek. Továbbá csökkentik az önköltséget kevesebb ráfordított idővel, anyagtakarékossággal, újítással. Vállaltak társadalmi munkát is. — Féléves tervünket és a vállalás esedékes részét teljesítettük — közli tényként az üzemvezető, majd hozzáteszi: — Nem volt folyamatos az anyagellátásunk. Különösen farostlemezből akadozott a kiszolgálás. Tíz asztalos szakmunkás hiányzik a létszámból. A brigádok azonban jobban dolgoznak. Az asztalosok Béke brigádja a legrégebbi brigád az üzemben. Tizenötször nyerte el a szocialista brigád címet, s most a kongresszusi versenyben küzd az újabb fokozatért. — Elfogadtuk a karosszériaüzem Thälmann brigádjának versenyfelhívását és ahhoz módosítottuk kongresszusi vállalásunkat — mondja Magyar József brigádvezető. — Egyik pótfelajánlásunk, hogy kocsinként 2 órával csökkentjük a normaidőt. A brigádvezető emlékeztet arra, hogy az Ikarus újság ez évi 1. számában a vállalat vezérigazgatója célul tűzte ki: 1974. legyen a minőségi előrelépés éve. Brigádunk a vezérigazgató elvtárs cikkére elhatározta, hogy ezt az évet a minőségjavítás évének tekinti. Ehhez tanultunk még januárban rajz- és anyagismeretet. A kongresszusi vállalásban egyik fő pontként szerepel, hogy minőségi munkát adunk ki kezünkből. Sikerült már minőségjavulást elérnünk. A kárpitosok ugyancsak derakasan kiveszik részüket a kongresszusi versenyből. Bagyula József megbízott művezetővel beszélgetve kitűnik, hogy a Komarov szocialista brigádnak igencsak megnőtt a feladata a pusztavámi munkaátvétellel. — Terven felül kell elkészítenünk 300 garnitúra luxus üléspárnát. Ez 13 500 darab üléspárnát jelent — mondja Bagyula József. — Meg tudják csinálni? — Meglesz! Ez a munka a brigád pótvállalása a XI. kongresszus tiszteletére. — A Vörös Október brigádot tavaly alakították a székszerelők. Mondják, hogy a kongresszusi verseny jó alkalom a célul kitűzött szocialista brigád cím elnyerésére. — Eddig nem maradtunk el a vállalásaink teljesítésében — hallom Deák János brigádvezetőtől. — Nemrég vállaltuk, hogy 960 garnitúra széket szerelünk programon kívül. Simon István, a műhelybizottság titkára csak megerősíti az üzemvezető megállapítását a brigádok munkájáról . — Minden brigádunk, s ezzel üzemünk minden dolgozója lelkesen részt vesz a kongresszusi versenyben — mondja. — Jól dolgoznak a brigádok és eddig igen szép eredményeket értek el. A júniusi termelési tanácskozásunk további lendületet adott a munkaversenyhez. A fehérvári asztalos-kárpitosüzem dolgozói hagyományukhoz híven versenyeznek. Amit vállaltak, azt becsülettel teljesítik. Ezzel méltóan készülnek a XI. pártkongresszusra, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Heresznyei Tibor : kevesebb idő, jobb munka Magas, mosolygós arcú fiú Beke László A fehérvári gyár gyártmányszerkesztésén dolgozik — szerkesztő. Szabad idejének nagy részét a tánc köti le. Néptáncos, a Fejér megyei Népi Együttes tagja. Rangos, látványos esemény színhelye volt júniusban Santarém, a negyvenezer lakosú portugál kisváros. Az előző évekhez hasonlóan az idén is megrendezték azt a nemzetközi folklórfesztivált, melyre most először magyar együttes is meghívást kapott. Az országban 16 aranyfokozatos népi együttes van, köztük a Fejér megyei is. A Népművelési Intézet őket választotta, hogy képviseljék hazánk színeit. Június 13-án emelkedett a magasba az az IL—18-as különgép, amely a Népi Együttes tagjait szállította. A gép fedélzetén ott volt Laci is. A több mint ötórás út után Liszszabon repülőterén landolt a gép. Így kezdődött az a 14 napos turné, melynek során az együttes sikert sikerre halmozott. Hogy hogyan? Erről hadd beszéljen Laci, aki nemcsak részese volt ennek a sikernek, de alaposan meg is dolgozott érte. — Négy fellépésünk volt Portugáliában, egy Cascassban, három pedig Santarémben. Lisszabonból autóbuszon utaztunk Santarémbe, ahol a polgármester fogadott bennünket. Aztán megkezdődtek a fellépések. Nem dicsekvésből mondom, de mindig úgy konferálták be együttesünket, hogy az est fénypontja. Emiatt aztán mindig az éjszakába nyúltak az előadásaink. De nem bántuk. A szűnni nem akaró tapsvihar nagyon sokszor csak akkor maradt abba, ha újra kezdtük a táncot. — Melyik tánckompozíciónak volt a legnagyobb sikere? — Nem nagyon lehet ezt megmondani, mert minden számunk után fergeteges tapsvihar tört ki. Ha mégis dönteni kell — úgy érzem — a „Legényes és Szapora” és a „Kalocsai leánytánc” voltak a legsikeresebb táncaink. — Az út során bizonyára sok élményben volt részed. Tudnál mondani náhányat? — Azt hiszem nem férne el az újságban, ha most mind elmondanám. De azért vannak olyanok, amit nem egyhamar felejtek el. Például: fellépés bikaviadal után a Santarém-i arénában (ez egyébként Portugália második legnagyobb arénája) a rögtönzött színpadon. Persze előtte láttuk a bikaviadalt. Nem olyan nagy szám, mint ahogy mesélnek róla. Az ember állandóan azt a szegény bikát sajnálja , bár a portugálok nem ölik meg az állatot. Elképzelheted, milyen előérzetekkel léptünk színpadra, amikor a közönség előtte azért dühöngött, mert a megrémült bika nem akart berohanni az arénába — úgy húzták be kötéllel. De az első számunk után felcsattani taps arról tanúskodott, hogy a közönség nem csak a bikaviadalokat kedveli. — Portugália után Franciaország következett, itt folytattátok a sikersorozatot. — Igen itt is nagy sikerünk volt. A Rochefort-i közönséget a több tételből áll.t „Magyar Képeskönyv” című tánckompozíció ragadta leginkább magával. A fellépései után három napot a francia fővárosnak Párizsnak szenteltünk — csak úgy pihenésképpen, majd június 26-án indultunk viszsza a Le Bourge-i repülőtérről. — Laci! Eddig magadról még nem beszéltél, igaz, mondhatnád, még nem is kérdeztem semmit. Most bepótolom! Hogyan jutott eszedbe, hogy néptáncos legyél? — Először cselgáncsoztam, ezt kezdten tanulni. Az egyik edzésen (még nagyon az elején volt) összekerültem egy „behemói taggal. Az aztán úgy odakent a szőnyeghez, hogy egyből könnyebb „sport” után néztem. Így lettem néptáncos. — Mióta táncolsz? — 1968 óta. — Mik a további terveid? — Július 11-én egy megyei KISZ-delegációval Bulgáriába utazom, fellépésre, ezen kívül szeretnék még nagyon sokáig és nagyon sokat táncolni. — life — A „Móder József” műszaki KISZ-alapszervezet 1974. július 17-én kirándulást szervezett Siófokra, a forgácsoló KISZ- alapszervezetével közösen. A jól sikerült kiránduláson harmincan vettek részt. Ennyi elég is lenne egy újsághírnek, de... Úgy érzem érdemes írni egy-két sort e kirándulás margójára, annál is inkább, mert ez más volt mint az eddigi KISZ-kirándulások, melyeken részt vettem. Az egész csak egy délután volt, déli 12 órától este fél hétig. Mégis jobb volt, több volt, mint néha az egy vagy akár kétnapos „csavargások”. Mikor beszálltunk a buszba egy páran meglepődtek azon, hogy nem csak „szabadonfutó lányok és fiúk jönnek, hanem ifjú házaspárok, sőt azok apró gyerekei is. Mégis Minél többet, de csak ifijei mindenki jól érezte magát, nem csak az út alatt, hanem a Balaton partján is. Végre egy olyan kirándulás, ahol nem a szesz, hanem az Ember kapja a főszerepet. Nem volt harsány ordítás a buszban, visszafelé csak a kétéves kis Andi énekelgetett, nagyon szép, általunk még nem ismert dallamokat. A hároméves Esztit még nagy melegben bágyasztotta el ott virgonckodot közöttünk a Naptól kapott harm színével. Az egy-, éves Gabi már elszenderült az a végére. A busz középső részén — tenyérnyi táblán — heves sakkcsata bontakozott ki, a többiek beszélgettek; egy-két idas és fiú „meghajlott” a nagy melegtől és egymáshoz simultak. (Lehet hogy nem a meleg miatt?!) Frissen, vidáman, kipihenten értünk vissza Fehérvárra és már akkor arról beszélgettünk, hogy még egy ilyen kirándulást kém szervezni. Egyet Nem. Minél többet, de csal ilyent! — life - FÉNYEZŐ (Fotó: Kubik Gábor) Többségük a vállalatnál marad Fejér megyében ülésezett az elmúlt hónapban a KISZ Központi Bizottságának Ifjúmunkás Tanácsa. A fórum a szakmunkástanulók munkába való beilleszkedésének problémáit vizsgálta. A kétnapos ülés során az Ifjúmunkás Tanács ellátogatott e megye nagyvállalataihoz, így a fehérvári Ikarusba is. Beszélgetést folytattak a szakmunkástanulókkal és azokkal a fiatalokkal, akik a közelmúltban tettek szakmunkásvizsgát. A beszélgetés eredményét az Ifjúmunkás Tanács kedvezően értékelte annak ellenére, hogy több hiányosságra is felhívta a figyelmet, így többek között arra, hogy a szakmunkástanulók átlageredményei nem kielégítőek, és a tanulók alig vagy egyáltalán nem vesznek részt a gyári KISZ-életben Mindkét problémán a KISZ-fiatalok igyekeznek segíteni. Mozgalmakat indítanak azok érdekében, akit „nehezen veszik az akadályokat”. Ezen kívül a tanulókat — főleg az első és másodéveseket — igyekeznek mind jobban bevonni a gyári KISZ -rendezvényekbe. A KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa méltányolta, hogy a nálunk végzett szakmunkástanulók 80 százaléka a gyárban marad.